: Angus a lemezborítón
Angus a lemezborítón

Egy gitáros útonálló a pokolba vezető országút szélén

: Angus a lemezborítón
Angus a lemezborítón

Dirty Deeds Done Dirt Cheap – Kilt nélküli skótok a kenguruk földjén, avagy Angus Young köszöntése hatvanadik születésnapja alkalmából

Valószínűleg nem járnánk messze az igazságtól akkor sem, ha azt mondanánk, hogy az AC/DC a világ legismertebb rockzenekara. De, hogy biztosra menjünk, inkább úgy fogalmazunk: az EGYIK legismertebb rockzenekara. Az együttes tagjainak megítélésében sincs egység a szaksajtóban: Angus Young, az AC/DC szólógitárosa és zeneszerzője 2003-ban még „csak” a rangos kilencvenhatodik helyen szerepelt minden idők száz legnagyobb gitárosának listáján, 2011-re már a huszonnegyedikig pengette föl magát. Nekem ugyan teljesen mindegy, hiszen a kilencvenhatodik és a huszonnegyedik helyezés is azt jelzi, hogy ezeknek az ausztrál fiúknak bérelt helyük van a legjobbak legjobbjai közt, s egyben nagyszerű és megtisztelő mindkettő – nem lóverseny ez, hogy a befutókra kelljen fogadnunk. És éppen ezért köszöntjük ma sok szeretettel Angus Youngot, a fáradhatatlan kezű gitárost hatvanadik születésnapja alkalmából.

Azt mondtuk az imént, hogy ausztrál srácokról beszélünk, ehhez képest a Young testvérek – Angus és Malcolm – született skótok, mindketten Glasgow-ban jöttek világra, s a család csak később települt át a kenguruk földjére. De akkoriban még mindketten kicsiny gyermekek voltak… Mit tudhattak hát a kiltről, vagy annak tartozékairól, kiegészítőiről, népi hagyományairól? Igen, pontosan annyit…

Malcolm Mitchell Young az idősebb, s tavaly szeptemberi visszavonulásáig ő volt a zenekarvezető: 1953. január 6-án született, tehát tízéves volt, amikor szüleik Ausztráliába költöztették a családot. A kistestvér, Angus McKinnon Young 1955. március 31-én jött világra, tehát tegnap, kedden ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ezúton is gratulálunk! Ő nyolcévesen „kezdett új életet” Sydneyben, ezért gyermek- és tinédzserkorának legfontosabb élményei már ehhez a kontinenshez kötik.

Angus Young

A kacsázós-lépkedős táncmozdulatok mintha csak Angus Young szignói lennének az AC/DC koncertjein

A névadás rejtelmei

Szüleiknek, William és Margaret Youngnak összesen nyolc gyermeke volt, de közülük csak hetet vittek magukkal Ausztráliába, majd pedig a későbbiekben Anguson és Malcolmon kívül még kettőnek volt köze, jobbára csak közvetett módon, az AC/DC-hez. Az idősebb testvér, George Young alapított a családból elsőként zenekart, amely kezdetben szép sikereket is ért el, de az Easybeats aztán 1970-ben feloszlott. No de addigra már akkora hatást gyakorolt a két kisebb testvérre, hogy előbb Malcolm kapott helyet a Belzebub Blues nevű formációban, majd Angus csatlakozott egy Kantuckee nevű csoporthoz. Nagyjából még mindig a hetvenes évek legelején járunk…

Első gitárleckéiket mindketten George-tól vették, a maga módján tehát ő alapozta meg az AC/DC későbbi sikereit. Sőt, különösen akkor járult hozzá ehhez, amikor az Easybeats feloszlását követően a család után utazott Ausztráliába. És vitte magával jó barátját, zenésztársát, Harry Vandát is, ami már csak azért is fontos most a történetünkben, mert a kistesókkal közösen készítettek felvételeket Marcus Hook Roll Band néven. Ebben a formációban a legidősebb Young testvér, Alexander is részt vett, tehát a több közreműködő zenésztárs szereplése ellenére is nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy Young családi zenekar volt. A rövid életű együttesnek egy albuma jelent meg 1973-ban Tales of Old Grand Daddy címmel. Talán úgy is mondhatnánk, hogy önmagában már az is csoda, hogy ezek a felvételek egyáltalán elkészültek, ugyanis a rögzítés, a munka alapvetően hatalmas és végeérhetetlen alkoholizálásba torkollott. „Egy hónapot töltöttünk el a stúdióban úgy, hogy mindennap leittuk magunkat” – mesélte később George Young, aki azért sietett gyorsan hozzátenni azt is, hogy Angus kivételével, ő ugyanis akkoriban még túl kicsi volt ahhoz, hogy ennyit piáljon a „nagy” tesókkal. A Parlophone tavaly jelentette meg az anyagot cédén, digitálisan felújított változatban, sok-sok extrával.

Angus Young

Igen, a szarvak, látjuk, Angus…

Margaret Young volt a másik testvér, akinek közvetett módon szerepe volt az AC/DC-ben, s nem is csekély (pedig színpadra sohasem lépett a fiúkkal…), ugyanis ő adott nevet az együttesnek, amikor Malcolm és Angus úgy döntött, hogy leszakad a testvérekről, a nagycsaládi vállalkozásról, és a saját útját kezdi járni. Margaret ugyan maga sem tudta, mit jelent ez a négy betű így egymás mellé írva, de amikor a fiúk azon morfondíroztak, hogy egy rövid, könnyen megjegyezhető nevet akarnak a csapatuknak, de olyat, amelyik az elképzeléseiket és a céljaikat is tükrözi – amit akkoriban még elektronikus hard rockként határoztak meg –, akkor a lány előállt az ötletével. A betűket egy varrógép hátoldalán olvasta, és tetszett neki, ahogy ízlelgette ezek kiejtését, hangzását. És igaza lett, a fiúknak is azonnal megtetszett, sőt nekünk is nagyon tetszik azóta is, már több évtizede. És tetszett a közönségnek is, amelyik 1973. december 31-én elment meghallgatni első élő fellépésüket Sydneyben, az Chequers nevű klubba.

AC/DC

Még mindig dübörög a banda

Bon Scott elvesztése

Kezdetben persze a tagság nem volt állandó, az tehát, ha valaki egyik nap az AC/DC tagja lett, semmiképp sem jelentett garanciát arra, hogy még másnap is az marad. A fiúk jó zenészeket, barátokat hívtak meg az együttesükbe, s volt, aki kitartott mellettük, de volt, aki meg nem. No és akadt persze olyan is, aki mellett meg ők nem akartak túl sokáig kitartani… Így például a következő év szeptemberében Dave Evans énekessel már egyáltalán nem voltak elégedettek. S a helyzetet csak még inkább elmérgesítette, hogy a srác valami hülye elszámolási vitába keveredett az akkori menedzserrel. Hülye vitának mondjuk, mert persze hogy nem keresték akkoriban még degeszre magukat… Repertoárjuk nagyjából feldolgozásokból állt, javarészt Chuck Berry, a Beatles és a Rolling Stones számait játszották, s még csak két saját daluk volt, a Can I Sit Next To You Girl és a Rockin’ In The Parlourt. Ezeket már februárban felvették ugyan – Harry Vanda és George Young produceri közreműködésével, irányításával –, de az Albert Records csak júniusban adta ki.

Szóval Dave Evansszel együtt stúdióztak még, de vélhetően már mindannyian érezték, hogy ez az együttműködés nem lesz túl hosszú életű. Koncertjeikre egy szimpatikus fiatal srác, egy bizonyos Ronald Belford Scott fuvarozta őket, mindenki csak Bonnak szólította, akit a menedzser sofőrként szerződtetett. Hamarosan kiderült, hogy ő is Skóciából származik, s ő is csöppnyi gyermek volt még, amikor a szülei 1952-ben kivándoroltak Ausztráliába. Addigra már mintegy tízéves zenei pályafutás, kisebb-nagyobb sikerek voltak ugyan mögötte, de épp nem volt zenekara, pont kapóra jött hát neki a sofőrködési lehetőség, hogy eltartsa magát. Dobolt, énekelt, mikor épp mire volt szükség. Vagy lehetőség. Előző együttesének, a Fraternitynek már kezdett beindulni a szekere, Európában turnéztak viszonylagos sikerrel, s amikor hazatértek, Bon Scottnak Adelaide-ban volt egy súlyos motorbalesete, csúnyán összetörte magát, napokig kómában feküdt, nem tudta folytatni az utazgatást. Zenésztársai nélküle folytatták hát a turnét, ő meg szépen, miközben otthon lábadozott, kipottyant a csapatból.

Malcolm és Angus nem sokat teketóriázott, meghallgatták néhányszor a fiút, és hamarosan döntöttek is nemcsak az ő, de Dave Evans sorsáról is. Az AC/DC az első igazán fontos és jelentős sikereit Bon Scott-tal érte el. Az új srácnak remek torka volt, s szerencsére az AC/DC hét lemezén meg is hallgathatjuk, sőt érdemes előszedni a korábban, más formációkkal felvett albumait is: a Spektorsszal és a Valentinesszal egy-egy, a Fraternityvel két korongot rögzítettek. Bon Scott halála óta persze sok-sok újrakiadás segíthet hozzá bennünket ahhoz is, hogy meghallgassuk ezeket. Az új énekes ugyanis, akinek érkezése új lendületet adott a csapatnak, felettébb szerette az italt, s egy zűrös, duhajkodós londoni éjszakán a szó szoros értelmében halálra itta magát, a hivatalos orvosi jelentés szerint alkoholmérgezésben hunyt el, a boncolás során fél liter whiskyt találtak a gyomrában. Mivel barátja autójában esett össze, és órákon át ott aludt – Alistair Kinnear egyedül egyszerűen képtelen volt őt felébreszteni, megmozdítani és kivenni a kocsiból –, nyakatekertebbnél nyakatekertebb testhelyzetekbe került, s közben öntudatlan állapotban hányni kezdett. Megfulladt. Harminchárom éves volt. Nyugodjék békében!

AC/DC

Bérelt helyen

Bon Scott 1980. február 19-én bekövetkezett halála kis híján az AC/DC végét is jelentette. A történetírók feljegyezték, hogy az összetört és elkeseredett Angust és Malcolmot épp Bon Scott édesapja biztatta és bátorítgatta – a fia temetésén. Ő győzte még végül őket arról, hogy folytatniuk kell. Malcolm azzal igyekezett tartani a lelket a csapatban, hogy már márciusban összeterelte őket próbálni, énekes és bárminemű további tervek nélkül. Megfordultak a fejükben ekkoriban olyan elképzelések is, hogy ha találnak is új énekest a csapatba, más néven folytatják majd tovább…

Több meghallgatást is tartottak, míg végül Brian Johnson mellett döntöttek. Ezek az életérzések azonban még nagyon frissek voltak, s mindenképp befolyásolták őket, amikor a Back in Black című albumot felvették. Talán ezért sem meglepő, hogy éppen ez a lemez minden idők legsikeresebb hard rock anyaga a világon.

A teljes albumot Bon Scott emlékének ajánlották, két dalt pedig külön az emlékére írtak. A közönség elfogadta Brian Johnsont, az új énekest, és meg is szerette, az időközben a zenekarban, hangzásában bekövetkezett változások mégis tagadhatatlanok. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő években megjelent stúdióalbumaik már kevésbé voltak sikeresek, szépen fogytak ugyan, de jelentősebb eredményeket nem értek el, volt egy kialakult és biztos közönségbázisuk, közönségrétegük, amelyik kitartott mellettük, de nagyobb áttörést nem tudtak felmutatni.

Habár jól ment a szekér, érezték ők is, hogy valamit tenni, változtatni kell. Az 1988-ban megjelent Blow Up Your Video című albumot ezért ismét George Young és Harry Vanda készítette el velük producerként. Valamit csak tudniuk kell ezeknek a fiúknak – vagyis ma már: minden hájjal megkent vén rókáknak –, mert ez ismét meg is hozta a sikert: a lemezből több fogyott el, mint az előző kettőből együtt.

Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal a zenekar folyamatosan jelen, és a csúcson van, sőt mintha a leghatékonyabb pillanatragasztóval lenne odarögzítve. Mert bérelt helye van a legjobbak legjobbjai között. Tavaly jelent meg legújabb albumuk, a Rock or Bust, ami már megint iszonyatosan jól szól, a legnagyobb stadionokat is megtöltik a lemezhez kapcsolódó turnén, és szinte az egész világot bejárják. Hozzánk legközelebb május 14-én Zeltwegben játszanak, Ausztriában. Vélhetően még ők sem állították össze a dalok jegyzékét erre a koncertre, ezért inkább kívánságlistának tekinthető az a felsorolás, amit végül itt összeábrándozunk magunknak, s amivel Angus Yungot köszöntjük most hatvanadik születésnapja alkalmából: Dirty Deeds Done Dirt Cheap, Highway To Hell, Bedlam in Belgium, Spellbound, Down Payment Blues, You Shook Me All Night Long, Rock ’N’ Roll Damnation, Hells Bells, Back in Black… És így tovább május 14-éig! Egy nagyszerű pályafutás kiemelkedő állomáshelyei.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Rólad szól! Te mit tennél, hogy fiatalként könnyebben találj munkát, szívesebben alapíts családot, boldogabba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyfelhívások: III. Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny és VIII. Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság VMPE versenyfelhívások

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Kaláka a tavalyi gálán
Felhívás az Énekelt Versek XX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a XXI. Kálmány Lajos népmesemondó versenyen való részvételre Kálmány Lajos, vidékünk első néprajzkutatója, a modern magyar folklórtudomány egyik megalapozója

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rákkkenróólt árasztó tavaszi szél Zentán A tavaszi friss lendület a Tisza-menti kisvárosainkat sem kerüli el szerencsénkre.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A sötétben ki lát mosolyogni? NEGURA BUNGET / Grimegod / Northern Plague /Ashen Epitaph - 2015. 3. 26., The Quarter, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajdasági nehézfiúk
Janika Metalika Céca előzenekara Interjú a Pero Defformero-emlékzenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Angus a lemezborítón
Egy gitáros útonálló a pokolba vezető országút szélén Dirty Deeds Done Dirt Cheap – Kilt nélküli skótok a kenguruk földjén, avagy Angus Young köszöntés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ingyen party
Az East Punk Memories lett a legjobb film a Mediawave Online Filmfesztiválján Az internetező közönség március 31-ig szavazhatott a 2. Úton Online Filmfesztivál filmjeire.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Előadás közben
Ismerős versek a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vasemberek orgiája A préshenger dübörgő hangja az egész műhelyt betöltötte.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 2. Ez mind szép és jó, de a helyzetem cseppet sem volt rózsás.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április elsejei különkiadás: Tejberizs Mindazok, akik közelebbről vagy akár futólag ismernek engem, most valószínűleg ijedten kapkodnak ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meglepetés Molly Gibson egy tizenegy éves, szőke hajú, barna szemű kislány.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Haszedera templom kertje
Levelek Japánból 14. 14. rész - Őszi színek Kamakurában

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +