: Vajdasági nehézfiúk
Vajdasági nehézfiúk

Janika Metalika Céca előzenekara

: Vajdasági nehézfiúk
Vajdasági nehézfiúk

Interjú a Pero Defformero-emlékzenekarral

1993-ban, amikor az abnormalitás már népi hagyománnyá vált a környéken, egy újvidéki bőrdzsekis srác, Saša Friš úgy gondolta, hogy országunkat az erkölcsi és földrajzi széteséstől csakis a turbo folk és a heavy metal ötvözete mentheti meg. Ekkor az Alan Ford képregények okozta túladagolás hatására Pero Defformero néven létrehozta hazánk legnagyobb undergound szenzációját, és 1995-ben már jelentkeztek is az első lemezzel. A zenekar a sikerek halmozásától megrészegülve sajnos kómába esett hét évre, ám a rajongók erőszakos követelőzéseinek hatására kénytelenek voltak 2003-ban felébredni, és lecsapni az asztalra 2009-ben napvilágot látott Undergrand remekművüket. A következő merénylet a konzervatív metálosok ellen a Multimedia Recordsnál múlt év folyamán megjelent Jer to liči na taj način album, amely a Srpski Metal Portal 2014 metállemeze szavazásán kavarta fel az állóvizet.

 

A zenekarral a szabadkai mladostos fellépésük előtt próbáltunk több-kevesebb sikerrel egy komoly beszélgetést lebonyolítani, név és szakma szerint Goran „Biške” Biševac mozdonyvezetővel, Srđan Golubica vámellenőrrel (aki szakmájához híven inkább csak ellenőrként volt jelen), Saša Friš gépésztechnikussal és András „Bandi” Ispán elektrotechnikussal. Az interjú ordító zene és felszabadult légkört szolgáló ser mellett zajlott. A munka szépségét csak az akadályozta, hogy ötpercenként érkezett valaki a banda tagjait üdvözölni, ami általános konfúziót és éles kanyarokat eredményezett a kommunikációban, valamint hozzájárult a szélsőségesen komolytalan válaszokhoz.

A Srpski Metal Portalon elég sokan támadtak benneteket, állítván, hogy semmi keresnivalótok a versenyzők között, hisz nem is metálzenét játszotok, sőt gúnyoljátok azt. Szerintetek volt helyetek a mezőnyben? Ti metálzenekar vagytok?

Bandi: (Ellentétben a többiekkel, szinte végig elmélyülve rágja át a kérdéseket) – Állok amögött, hogy a banda vér tiszta metált játszik. Az éneken való poénkodás teljesen más dolog, de sokan alapoztak erre, és nem mi vagyunk az elsők. Szerintem a Finntroll is hasonló, akik népzenéjüket rábulizzák a metálra, vagy ott a Holy Moses a 1980-as évekből, ahol az énekes csajszi szándékosan énekelt rosszul, hogy ne vegyék be a bandába, és végül stílusteremtő lett. Nem attól metál valami, hogy mennyire veszik komolyan magukat a zenészek, és nem létezik szabály arról, hogy mi lehet metál. A közönség és a muzsikusok hozzáállása dönt erről, ha mindkettő szerint metál, akkor tényleg az.

Pero Defformero

Akcióban a színpadon

A szavazáson végül ti nyertetek a 2014 lemeze kategóriában, jelent ez számotokra valamit?

Bandi: – Hú, ez elsőre talán könnyű kérdésnek bizonyulna, de valójában nem az. Természetesen igen megtisztelő, hogy egy szavazáson a sok lemez közül épp a miénk az, amit a legjobbnak tartanak. Ugyanakkor ha mélyebben vizsgáljuk a dolgokat, ez szomorú is. Egyrészt azért, mert ez talán a többi zenekar lemezeiről annyit mond el, hogy az embereknek érdekesebb a mi „nyárodnyákos” zagyvalékunk és ökörködésünk, ami ismét még mélyebbre viheti az elemzést, és feltehetővé teszi a kérdést, hogy vajon itt a közönséggel van a baj, és valóban a többség lelke mélyén ott dalol a tyirilica meg a préló, vagy esetleg arról lenne szó, hogy a metálzenei felhozatal az országban annyira töményen pocsék, hogy egy Pero Defformerónak nagyobb a művészi értéke. Másrészt azért szomorú, mert ezt a kérdést az év lemezével kapcsolatban mostanában gyakran felteszik nekünk, és szép is lenne, ha ennek lenne mélyebb jelentősége, ha ott most valóban sokan szavaztak volna, holott a szomorú és kegyetlen igazság az, hogy mi ott kevesebb mint 700 szavazattal nyertünk. Pontosabban 666-tal – lehet, az ördög műve volt? Szóval szimbolikus jelentősége is alig van a dolognak, de attól még jólesik, és köszönjük.

A mondanivalótok sokaknak nem igazán egyértelmű, és egyesek szerint nem is metálos. Miről szól a Pero Defformero tartalmilag?

Bandi: – Az én szemszögemből a metál egyik alkotóeleme, hogy szembesít olyan dolgokkal, amikről nem akarunk beszélni. Legyen az a thrash metalnak a szociális problémákat boncolgató szövegei vagy a tabutémák fejtegetései sötétebb stílusok által. A Pero Defformero is erről szól, mi is ugyanúgy társadalmi problémákkal foglalkozunk, csak nem halál komoly pofával, és kiröhögjük az egészet. Felhívjuk az emberek figyelmét az olyan dolgokra, amik nekünk nem tetszenek. Könnyen megeshet, ha komolyan csinálnánk, akkor kisebb lenne az érdeklődés is iránta.

Saša: – A kifejezésmód, amivel a közönség felé fordulunk, nem két-, hanem többértelmű. Sokan nem tudnak elvonatkoztatni a humortól és az iróniától, ami a zenekar szerves része, ezért is jelentős azoknak a száma, akik támadnak, köveznek és félreértenek bennünket.

 

Biške: (Felemeli szép bariton hangját, és hevesen integetni kezd) – Ezzel én nem értek egyet! Mi nem humorizálunk! Egy igazi folkzenekar vagyunk, amit az országunk már régóta megérdemelt. Cecának szüksége van már egy erős vetélytársra és utódra is! Erre mi vagyunk a legalkalmasabbak!

Ti lehetnétek akár Ceca előzenekara… vagy ő lehetne inkább a tiétek?

Biške: – Neeem… esetleg exkluzív kísérő zenészei! Együtt képviselhetnénk a sötétség és a káosz erejét! (Hatalmas bólogatás és röhögés a banda részéről)

Saša: – Ha mi leszünk örökségének fáklyahordói, akkor átrakjuk a zenekar nevét nőnembe, és mi leszünk Ceco Defformero! (Itt már mindenki könnyeivel küszködik)

Játszottatok már valaha folkközönségnek?

Bandi: – Höhhh, nem… (Nevet) De érdekes, hogy Biškének van pár projektje, ami jobban húz a folk felé, és ebből a táborból is tetszik valakinek. Ismerek pár arcot abból a közegből, ami rettenetes „národnyák”-ot hallgat. Ők úgy élik meg a Pero Defformerót, hogy nagyon jó, amit a Biške énekel, csak nem értik, mi az a rettenetes ordibálás mögötte és mennydörgés körülötte. Ez tényleg egy eszement, beteg kapcsolat zeneileg, de mi így szeretjük.

 

A rajongói bázisotok milyen összetételű?

Bandi: – Szerintem elég zenészcentrikus volt évekig, de az utóbbi időben megjelent egy új közeg is, olyan fiatal arcok, akik azt sem tudom, honnan keveredtek oda. Érdekes, hogy mostanában lányok is képviseltetik magukat, ami azért igen meglepő, mert régebben ez nem volt jellemző.

Biške: (Jó pedagógushoz illő hangnemben) – A mi igazi követőink a dark folkerek, ők azok, akik megértették a mondanivalónkat, és ráléptek arra az útra, amit már évek óta törünk előttük.

Sok legendát lehet hallani Újvidék punk-, rock-, metálzene-kultúrájáról, és tény, hogy a város rengeteg nagy bandát kitermelt. Jelenleg mi a helyzet? Igaz ez még Újvidékre?

Saša: – Újvidék nagyon erős színtérrel rendelkezik, ha Đorđe Balaševićről és a Garavi Sokakról van szó. Komolyra fordítva a szót, én attól tartok, jelenleg ez az egész már csak egy régi mesére hasonlít, ami legendává vált.

Bandi: – Azok a régi emberek megöregedtek, nincsenek ma már oly módon jelen, mint régebben, amikor lázadtak, és új dolgokat teremtettek, vagy már egyáltalán nem részei a zenei életnek. A fiatalokban pedig vagy nincs meg a kellő elszántság, merészség, de az is megeshet, hogy nincs elegendő közönség. A régi nagyok közül már talán csak Balašević aktív, de ő is a maga éveihez híven, nyugodtabban, lassabban, inkább háttérből tevékenykedik már. Valljuk be, Újvidéken már vagy negyed évszázada nem jelent meg olyan előadó, akire folyamatosan összejön akár félezer embernyi közönség. Nem is akarok ezret mondani, pedig igazából az is kevés lenne.

Pero Defformero

Az élet értelmén mélázva

Sokan panaszkodnak a koncertek látogatottsága és az eladási mutatók miatt. Nektek mi a véleményetek a jelenlegi helyzetről Újvidéken?

Saša: – Jönnek folyamatosan a fiatalok, de közel sem úgy, ahogyan az a 80-as évek végén, 90-es évek elején történt. A rockzene népszerűségének apadásához az is hozzájárult, hogy jelenleg nem léteznek igazán nagy zenekarok, emlékezetes dalokkal, amelyekkel a közönség azonosul.

Bandi: – Amit Saša mond, az érvényes a világszínvonalra is, ez a zene elvesztette azt a státusát, amit birtokolt nagyon hosszú időn át. Régebben a közönség sokkal hűségesebben követte azokat a zenekarokat, amiket kedvelt, és vásárolták a kiegészítőket, lemezeket, kazettákat. Manapság legtöbben összevissza hallgatnak mindent. Egyik nap Ritam Neredán van, a következőn Cecát hallgat a YouTube-on, majd este már technópartira megy. Mindenből letöltenek valamit, belehallgatnak, de gyakran nem is követik a zenekarokat. Nincs már meg az a fajta zenei elmélyülés, ami régen volt.

Saša: – Már magában a lemezjátszó mint technikai eszköz kötelezett arra, hogy ha zenét hallgatsz, akkor a közelében legyél, és végighallgasd. Kevesebb album is jelent meg, és színvonalasabb zenék is voltak, mert nehezebben lehetett lehetőséghez jutni. Volt, hogy hónapokat töltöttünk egy lemez hallgatásával, ehhez képest ma csak csipegetnek az emberek.

 

Biške: (Úgy tűnik, először tapintottunk komoly problémára, mert itt félreteszi az iróniát és a humort) – A kultikus zenekarok ideje sajnos lejárt, amelyek nagy tömegekhez el tudtak érni. Akik szívből zenélnek minden kötöttség nélkül, gyakran labdába sem rúghatnak a magasan profitorientált, „műhelyben legyártott” hiperprodukciókkal szemben. Ezért sajnos a minőségi zene gyakran meg sem találja a saját közönségét, nem tud hozzá eljutni, habár a YouTube ezen tud bizonyos mértékben változtatni.

Bandi: – Másrészt pedig ott bárki megvásárolhatja a nézettséget, ha van hozzá pénze.

Szerintetek milyen műfajok maradnak meg a jelenlegi helyzetben?

Saša: – Szerintem a pornó biztosan nem hal ki, mert mai napig jövedelmező üzlet. (Röhögés, majd pár poén a pénzkeresési lehetőségekről)

Zeneileg ki örökösének tartjátok magatokat?

Biške: – Pantera Odanjić és Janika Metalika, e két remek előadó hatása alól képtelenek vagyunk kivonni magunkat.

Pero Deformero: (Közösen, egymás szavába vágva és a másikat túlüvöltve) – Bajo Mali Hazard, Type 011… (Sajnos csak ennyit tudtam kihallani, a felsorolás jelentősen bővebb volt)

Többen hangoztatják, hogy a miloševići rezsim idején a rockzene nagyobb teret kapott, és jelentősen népszerűbb volt, mint jelenleg. Szerintetek ez miért van így?

Biške: (Mosollyal és hatalmas vállveregetéssel nyomatékosítva) – Óh, emiatt ne aggódjatok! Mivel a jelenlegi miniszterelnökünk sem sokkal marad el tőle, a rock ismét ki fog virágozni, ebben teljesen biztos vagyok. A rock ’n’ roll lázadás, ehhez pedig a jelenlegi szerbiai hatalom kiváló táptalajt biztosít.

Pero Defformero

Biške, Vígi Lacus, Bandi, Saša, Srđan, Nyralothep

Tavaly több interjúban is hangoztattátok, hogy a zenekar befejezi a ténykedését: ahhoz képest még mindig zenéltek. Mi volt ezeknek a kijelentéseknek az értelme?

Saša: – A zenekar feloszlott, nincs ezen magyaráznivaló. Mi nem ők vagyunk, akikre te gondolsz, én nem az a Saša vagyok, ő sem az a Biške, és lehet, nektek nem tűnt fel, de mi a Pero Defformero tribute zenekar vagyunk.

Bandi: – Ez most a búcsúturné. Az első! Most komolyan, tudsz te olyan zenekart, ami ilyen kijelentés után valóban abbahagyta a munkát?

Melyik bandával mennétek szívesen turnéra?

Biške: – Bármelyik norvég black metal zenekarral, ami templomokat gyújtogat. (Ismét általános röhej) Amennyiben az itthoniakról van szó, akkor egyértelműen Jelena Karleusával, esetleg Dara Bubamarával. Úgy hallottam, utóbbinak új szilikonmellei vannak, épp érdekelne bennünket, hogy áll neki! (Hatalmas egyetértés további, nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokkal)

Mi a zenekar ars poeticája?

Biške: – Szerelem, boldogság, öröm, disznótor!

Saša: – Minél rosszabb, annál jobb!

Mit gondoltok, miben igazán erős Szerbia?

Biške: – Pljeskavicában verhetetlenek vagyunk!

Saša: – Szerintem retardált politikusokban!

Bandi: – Olvastam valahol, hogy „minden ellenőrzést mellőzve” kérdőíven kérdeztek embereket a péniszhosszukkal kapcsolatban. Világszerte. E felmérés szerint Szerbia a legelsők között van, itt ugyanis az átlag 24 cm lett. Szerintem egyértelműen ebben vagyunk a legerősebbek, ebben a mentalitásban, hogy „senkinek sincs nagyobb fütyije, mint nekem”, és a statisztikák is ezt mutatják. Itt komoly öntúlértékelés van. A politikusainkon is látni.

 

A zenekari tervekkel hogyan álltok jelenleg?

Saša: – Jelenleg épp tervezünk elmenni egy pljeskavicára valahová a közelbe, aztán meg ugye koncert lesz.

Bandi: – Saša, Srđan és jómagam egy Groundless nevű formációt is indítottunk a közelmúltban, és a napokban remélhetőleg nekiállunk a felvételeknek. Ez egy a sok terv közül, bár nem a Pero Defformeróhoz kötött. Ebben a csapatban nem „nyárodnyákos”, hanem női ének lesz, tehát nem a poénon van a hangsúly.

Mit üzentek az olvasóknak?

Biške: – Minél több folyadékot igyatok. Véletlenül se sört, lehetőleg vizet, mert ez nagyon fontos az emberi szervezet számára!

Bandi: – Barátkozzatok élőben, járjatok el koncertekre, pláne a mieinkre.

Pero Defformero


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Rólad szól! Te mit tennél, hogy fiatalként könnyebben találj munkát, szívesebben alapíts családot, boldogabba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyfelhívások: III. Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny és VIII. Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság VMPE versenyfelhívások

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Kaláka a tavalyi gálán
Felhívás az Énekelt Versek XX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a XXI. Kálmány Lajos népmesemondó versenyen való részvételre Kálmány Lajos, vidékünk első néprajzkutatója, a modern magyar folklórtudomány egyik megalapozója

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rákkkenróólt árasztó tavaszi szél Zentán A tavaszi friss lendület a Tisza-menti kisvárosainkat sem kerüli el szerencsénkre.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A sötétben ki lát mosolyogni? NEGURA BUNGET / Grimegod / Northern Plague /Ashen Epitaph - 2015. 3. 26., The Quarter, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajdasági nehézfiúk
Janika Metalika Céca előzenekara Interjú a Pero Defformero-emlékzenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Angus a lemezborítón
Egy gitáros útonálló a pokolba vezető országút szélén Dirty Deeds Done Dirt Cheap – Kilt nélküli skótok a kenguruk földjén, avagy Angus Young köszöntés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ingyen party
Az East Punk Memories lett a legjobb film a Mediawave Online Filmfesztiválján Az internetező közönség március 31-ig szavazhatott a 2. Úton Online Filmfesztivál filmjeire.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Előadás közben
Ismerős versek a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vasemberek orgiája A préshenger dübörgő hangja az egész műhelyt betöltötte.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 2. Ez mind szép és jó, de a helyzetem cseppet sem volt rózsás.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április elsejei különkiadás: Tejberizs Mindazok, akik közelebbről vagy akár futólag ismernek engem, most valószínűleg ijedten kapkodnak ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meglepetés Molly Gibson egy tizenegy éves, szőke hajú, barna szemű kislány.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Haszedera templom kertje
Levelek Japánból 14. 14. rész - Őszi színek Kamakurában

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +