:

A vajdasági értelmiség sikolt, de nem kiált

:

Elolvastam a Sikoly című vajdasági irodalmi és művészeti folyóirat tavalyi őszi–téli számát. Vegyes érzések keringenek bennem. Kezdeném először önnön fogyatékosságommal. Ezelőtt egyszer sem került a kezembe a folyóirat, magyarórákon sem került szóba, a hazai sajtóban sem hallottam róla semmit, egyetlen olvasó ismerősöm sem hozta szóba. Hogy egyáltalán eljutott hozzám a létezésének híre, az is a véletlen műve, és nem szerencse kellett hozzá, hanem az egyik szerkesztőségi tag, aki adott nekem egyet ajándékba.

Másodszor, a kötetben publikált verseket, novellákat olvasva arra jöttem rá, hogy mi a szerepkör, amit ez a folyóirat igyekszik ellátni, és ami elsősorban nem is az ő feladata lenne. Az a kulturális szerepkör pedig nem más, mint etnikai és kulturális közösségünk önmaga felé való reális, szellemi és emberi reflektálása. Mert ahogy én látom, a Pannon RTV nem látja el ezt a feladatot, mivel unalmas, konzervatív és persze érdektelen, a hazai sajtóorgánumaink, a Magyar Szó és a Hét Nap már évekkel ezelőtt elvesztették a maguk autonómiáját, és képtelenek akár a saját hajdani mércéjüket is megütni, a legjobb színházaink egyik napról a másikra élnek, és ha elő is fordul olyan előadás, amire a nézők kíváncsiak, akkor olyan szirupos darabokról lehet beszélni, mint a Magnás Miska, vagy Alföldi Róbertnek kell megrendeznie egy előadást, aminek címe Patkányok, és amivel még egy budapesti értelmiségi közönségnek is fel van adva a lecke, hogy megfejthesse, miről is szól most ez az egész. Vagy ott van még a hazai vajdasági magyar irodalmi szcénában a Híd nevezetű irodalmi folyóirat a maga állandó és időszakos íróival, szerkesztőivel, akik kiváló humanisták, nagy intellektussal rendelkeznek, de csakis és kizárólag egymással képesek kommunikálni. A Tanyaszínház mellett, ami, valószínűleg a fiatalos csapatnak és a turnéprogramnak köszönhetően, még képes a szórakoztatás mellett pedagógiai célokat is ellátni, a Sikoly folyóirat és szellemi tőkéje lehetne egy másik eszköz az itteni közösség kezében az önmagunkkal való szembenézésre.

A kötetben megjelent szövegek nagy része távol áll az én ízlésemtől, de legalább az érezhető rajtuk, hogy egyediek, és perspektívába tudják helyezni magukat és a világot, ami körbeveszi őket. Érthetőek, követhetőek és igényesek, nagy részük színpadon is megállná a helyét, azt a tényezőt is beleértve, hogy korszerűtlenek. Nem igazán éreztem rajtuk azt, hogy 21. században élő emberek munkái, de maga a közeg, amiben születtek, sem a progresszióról híres, ergo ha úgy nézem őket, a lírában készített darabokat is, mint szociográfiát, abban az esetben igenis hoznak egy értékelhető színvonalat. Nézzünk néhány példát! Szeretnék idézni Czirok Attila kékmadár című verséből:

 

„hol nincsenek

korlátok sem végcélok

nincs sem karrier

se elismerés

bár különös a látvány

(…)

nem hajlok mint árboc

és mégis

bedőlök a vágynak

akár az ember a

mindegymilyen politikának”

 

Itt valahol kezdődik a magunk felé való őszinteség, a sorok nem bravúrosak, de legalább mutatják a vajdasági ember, és nem csak a magyarság, nyomorúságos és kilátástalan sorsát, ahol a bevett minta az, ha a politika és a körülmények áldozatai vagyunk, mi tudjuk és hagyjuk is ezt, mert ehhez vagyunk hozzászokva, és félünk az autoritástól. Vagy itt van még Ephemeria Silver Az ördög sajgó vállai című rövid prózája, ami háromoldalas leírásban bemutatja azt az embert, aki kicsit mindnyájan vagyunk. Ő úgy nevezi, az Ördög. Földes László „Hobo” ezt az Ördögöt kutyának hívja, csak ő buzdít is rá bennünket, hogy legyünk inkább ezen kutyák királyai, és ne a hatalom csahos ebei.

„Dűlőre kellett volna jutni a gyermek pályaválasztása terén, de ebben a tusakodásban az Ördögnek nem volt ötlete, illetve ami volt, annyi, tegyen, legyen a gyerek, ami akar. Bárhogyan is lesz, csak az Ördög fia marad, egyszer pedig maga az Ördög.”

Amit pedig még meg kell említeni a kötetben szereplő írások kapcsán, és most különösen a lírára gondolok, hogy ilyen attitűdű verseket már megírtak és megénekeltek olyan zenekarok, mint például a Tankcsapda vagy a Bobafett nevezetű rapper, csak az ő üzenetük zenével is meg van támogatva. Lukács szövege jutott eszembe a Jönnek a férgekből:

 

„De te az orrodig se látsz,

Neked jó a McDonald’s,

Neked elég, ha Coca a kóla,

Te ugyanúgy tehetsz róla,

Hogy átbasztak a reklámmal,

Ezzel az Amerika-lekvárral,

Ezzel a műanyag élettel,

Ahol annyi ember tévedt el.”

 

Az Ördög a sajgó vállaival még csak el sem jutott odáig, hogy „átbasszák a reklámmal”, de a többiek, akik az Ördög gyermekei, és már meg vannak kenve mindenféle „lekvárral”, ők igenis tehetnek róla. Az a kérdés, hogy hajlandóak lesznek-e ezt beismerni, mert az Ördög már vén, ő már nem fog változni, sem pedig változtatni. Gyermekei pedig már nem olvasnak, hanem zenét hallgatnak, filmeznek, meg a neten lógnak, talán érdemesebb lenne a Sikollyal ezeken a felületeken becsatornázni őket.

Sikoly

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: tajfu.deviantart.com
Hátsó borító: Oláh Dóri
Becsén ünnepel a virgonc hetvenéves! Már-már feladtam volna az idei tavasszal kapcsolatos reményeimet, amikor eszembe jutott: két hétv...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A hallgatóság, középen Áronnal
Akik nem „szúrták el” Őszödön Délvidéki egyetemisták Gyurcsány helyén – de nem a nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bronsons
KanizsAnderground Nyilvános házibuli egy magyarkanizsai pincében a Bronsons, az Umreti fit, az Ana Never és a Szike...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Márk
Elektronikus zene vs. minden más „…a tulajdonosok nem élnek a lehetőséggel és a felelősséggel (!), hogy egy adott közösség zenei í...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VOLT: Az első a sorban Ha nyár, akkor fesztiválok, ha pedig fesztiválok, akkor (legalábbis a nagyok közül Magyarországon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Joey Ramone, az ikon
Sheena és a szeretője Találkozás egy New York-i lepukkant csehóban, avagy harsány emlékezés Joey Ramone-ra halálának ti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quentin Tarantino
Kutyaszorítóban – „A” Tarantino-film Nyitójelenet: Mr. Brown osztja az észt (részlet)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Teljesség felé Tanfolyamot vezeti: KATHARINA SEYFERTH - 2015. június 22- 27. - Kelebián, Vajdaság, Szerbia

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Petőfi fújta el a gyertyákat a tortán A költészet napján egy nem mindennapi ajándékkal lepte meg a közönséget a kArc-irodalmi kávéház.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági értelmiség sikolt, de nem kiált Elolvastam a Sikoly című vajdasági irodalmi és művészeti folyóirat tavalyi őszi–téli számát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tökéletlenség tökéletessége
Sporhetsztori 6. Hatodik rész – Taste the waste

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sweatshop: halálos divat Tavaly áprilisban forgatták azt az öt részből álló norvég valóságshow-t, amely a Sweatshop címet ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 15. 15. rész - Egy japán doktori képzésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lengyel blues pszichedélia Szabadkán Jön a Wovoka! - 2015.05.06.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gazda Albert
Gazda Albert Magyarkanizsán A magyarországi elektronikus sajtó egyik legtöbbet idézett, meghatározó alakja első ízben lesz ve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
25 éves a Mediawave! Negyedszázados fennállását ünnepli idén a Mediawave

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr15-máj5 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Talpalatnyi vizet Szabadkának Egyszer hallottam egy érdekes felvetést, mely szerint a ’80-as és ’90-es években azért volt annyi...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kocsma neve természetesen Delirium Tremens
Időutazások a képregények történetében A blogszférába révedve – Az összefüggések nyomában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sugárpehely Vajon eshet-e sugárban a hó, illetve süthet-e a nap pelyhekben?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
KSZFV. Zenta. Minden nagy dologra rá kell hangolódnia az embernek. Sokunk életében a KMV nagy dolog.

0 Hozzászólás | Bővebben +