: Tengergyümölcsei-saláta
Tengergyümölcsei-saláta

Sporhetsztori 7.

: Tengergyümölcsei-saláta
Tengergyümölcsei-saláta

Hetedik rész – A l’amour, a grappa és a Trofie

Az első néhány héten nem sok haszon származott belőlünk a konyhán, kezdők lévén alig lehetett ránk bízni valamit, és a maximális gyorsaságunk mellett is lehagyott bennünket a száraz közegben csoszogó réti csiga. Jók voltunk zöldséget szelni, sajtot reszelni, paradicsomszószt keverni, salátát mosni, és takarítani magunk után, de a rafalban érkező rendeléshullámok alatt okosabb volt behúzódnunk valamelyik sarokba, mintsem téblábolásunkkal zavarni a pattogó ütemben dolgozó szakácsokat. A hónapokig tartó kurzus ellenére a hadonászva hadaró olaszból nem sokat értettünk, csupán bugyután vigyorogtunk, és próbáltunk valami olyat csinálni, amit sejteni véltünk, hogy mondanak. A tanyasi birka előbb megértette volna, mit is akarnak. Odáig fajult a dolog, hogy a gördülékenyebb munka érdekében a délutáni szieszta idején korrepetálni próbáltak bennünket önmagukért aggódó kollégáink. Pár alkalom után ráébredtek az akció reménytelenségére, és bíztak abban, hogy idővel belejövünk mindenbe, és egyúttal több haszon lesz belőlünk.

A kezdetekben a csapattársaimmal csak hideg előételeket és salátát fogyasztottunk ebédre. Néha szomorkodtunk is, hogy már megint grillezett padlizsán és cukkini a fő táplálékunk, tengergyümölcsei-salátával és némi szendviccsel oldalba szúrva. Szégyelltük megkérdezni, hol lapulnak a nemzeti eledelként elhíresült pizza-, spagetti- és egyéb ételfélék, melyek készítésében részt vettünk, azt hittük, csupán ennyi jár nekünk. Gyomrunkkal ellentétben a kilóink örültek a korlátozott választéknak, mi pedig boldogok és büszkék voltunk, amiért a híreszteléssel szemben fogyni fogunk a tészta hazájában. Egy idő után Andreának szemet szúrt, hogy csak csipegetünk a büféből, de nem kerített neki nagy feneket, azt hitte, válogatósak vagyunk. Pár nap múlva azonban nem bírta tovább szó nélkül. Illedelmesen megkérdezte: mivel járhatna kedvünkben, mit készítsen, ami megfelel az elvárásainknak? Mindannyian nevetésben törtünk ki, mikor kiderült, hogy csak azért nem fogyasztottunk komolyabb kajákat, mert nem vettük észre a helyiség másik végében húzódó, a vízfürdő melegében lapuló finomságokat. Ettől a pillanattól fogva merültünk csak igazán bele az olasz konyha felfedezésébe. Annak ellenére, hogy rengeteg különféle étekhez jutottunk hozzá, állandó kedvencemmé vált az egyszerű és nagyszerű gratinált kék kagyló, a fritto misto (rántott tengeriherkentyű-mix), a tengergyümölcsei-saláta, a pesztós trofie koktélparadicsommal és… holnap reggelig sorolhatnám, akkor sem érnék a végére.

Fritto misto

Fritto misto – egyszerűen nagyszerű – lisztbe forgatott tenger gyümölcsei bő olajban aranybarnára sütve, sózva

Nem csak a nyáltermelést serkentő kajákba sikerült beletemetkeznünk. Mi, lányok hamar nyakig merültünk a rózsaszín, ragadós iszapban is. A talján férfiaknak valóban nehéz ellenállni. Amanda nem teketóriázott sokat, az első hétvégén belebotlott Mattiába, az egyik pincér komába. Stefi is hamar kinézte áldozatát a nagy fenekű étteremmenedzser, Giancarlo személyében, ám kiszemeltje magához édesgetéséhez hosszabb időre volt szüksége. Nekem, azt hiszem, három hét alatt lágyult meg a szívem, és költözött bele szeretett konyhafőnököm. Ami elég hosszú idő ahhoz képest, hogy Andrea szemében már csillogott a kisördög megismerkedésünk napján. Nem értettem, miért, hisz két külön világ vagyunk. Logikusabb lett volna, ha a modellalkatú ikerlányok valamelyikébe zuhan bele. Rendezett, szőke haj, szép cici, feszes popó, minden a helyén… Ezzel ellentétben a loboncos, rasztásodó fejem, napot régen látott, szinte hófehér, enyhén löttyedt testem… trehány mivoltom. Míg be nem adtam a derekam, az ikrek nagyon noszogattak, szánjam meg egy kis figyelemmel, szeretettel a nyálát csorgató, epekedő párát. Ám nagyokat lendítve elhessegettem ennek a lehetőségnek a gondolatát is, hűségemet fitogtatva, érvelve az eleve halva született 3 éves kapcsolatom mellett. Ám Andrea dorombolása, kitartása végül célba ért. Addig duruzsolt, addig készítette nekem a finomabbnál finomabb ételkölteményeket, míg fellobbantotta a lángot bennem. Ezt követően, egymásba gabalyodásunk pillanatától fogva szinte elválaszthatatlanok voltunk. Szívesen túlóráztam annak érdekében, hogy az egész napom vele tölthessem.

Az idilli, 3 csillagos hotelban való tartózkodás addig tartott, míg egy este, bulira indulva, le nem adtuk kulcsainkat a recepción. A pult mögött álló beosztott illedelmesen megkérdezte, hová megyünk partizni az Olaszországban töltendő utolsó estén. Nem értettük, miről lefetyel, azt hittük, tévedés történt, és összetévesztett bennünket a szomszédban lakókkal. Ám kiderült, igaza van, másnap reggel tízig el kellett hagynunk megszokott, komfortos rezidenciánkat, eddig szólt a rezerváció. Hová megyünk, mikor és kivel, senki sem tudja, nem lettünk értesítve. Letargikus állapotban, hőbörögve, tanácstalanul indultunk el „bulizni”. Pár óra nyugtalan sétálás, megválaszolatlan kérdések és lazítási próbálkozás után visszairányultunk a hotel felé, majd nekiálltunk összecsomagolni a cókmókjainkat. A depresszió zsákutcájában csak akkor landoltunk véglegesen, amikor másnap reggel, többórányi, látszólag véget nem érő várakozás után eltoloncoltak bennünket új lakhelyünkre. Egy minden csillag nélküli kis motelecskében kaptunk szállást, egy névtelen utcában, a város egyik távol eső szegletében, ahová még jóformán az utcalányokat sem viszik kettyinteni. Akárcsak a kaszárnyában, mind a hatan egy szobába lettünk zsúfolva. A szardíniás doboz tágas lakosztálynak számít a mi kis lakterünk mellett, ahol alig tudtunk elférni az ágyak között, és a csomagoknak sem volt hely sehol. Szerencsénkre akadt még két emeletes ágy is a „fejedelmi rezidencián”, amit végül rakodótérként hasznosítottunk. A fürdőszobáról egy Trainspotting-jelenet jutott eszembe, de szerencsére a lámpa nem pislákolt, és a budi sem tocsogott a fekáliától. Ehelyett a falból lógó tusrózsa (mely vécéöblítőnek is megfelelt) az auschwitzi gázkamrákat juttatta eszembe.

Trofie

A félkész trofie

A nap végén úgy döntöttünk, „megünnepeljük” a költözést, hátha egy kis alkoholtól jobb kedvre derül a társaság. A kedvenc hacukámat öltöttem magamra a dorbézoláshoz: a nem túl elegáns, néhol rojtos, piros-fekete csíkos hosszú ujjút és a teljesen átlagos popótakaró farmerszoknyácskát, amely minden lány szekrényében megtalálható (mint később kiderül, rossz ötlet volt ez az öltözet). Bánatomban úgy becsiccsentettem a híres olasz törkölypárlatból, hogy itt-ott kapirgáltam össze magam. Akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy a grappával vigyázni kell, hiszen az egy igazán huncut ital, ami úgy elcsapja a villanyt a gyakorlatlan fogyasztónál, hogy csak pislog másnap, kérdezvén, mi is történt. Miután kellőképpen taccsra tettük magunkat, Andrea segítségével visszacsámpáztunk „kedvenc” motelünkig, ahol a felettébb bunkó éjjeli recepciós, enyhén tépett viseletemet látva és az állapotomból ítélve, azt gondolta, hogy a segítőm tulajdonképpen a jól nevelt megerőszakolóm, aki a szexuális bántalmazás után hazakíséri áldozatát egészségi állapota miatt aggódva, és azért, nehogy még valaki csapdájába beleessen a „csöppet” illuminált leány. Andrea hiába hangoztatta ártatlanságát, feleslegesen taglalta a szituációt, a recepciós fickónak nem jutottak el a füléig a szavak. Ennek következtében vitába keveredtek, és el is csattant pár pofon, de eme történésnek csak fültanúja lehettem, másnap, ugyanis az ágyamba dőlve momentán mély álomba zuhantam. Rá következő reggel kissé másnaposan kongott a fejem. Csapattársaim kint ültek a motel előtt, bosszankodva morgolódtak egymás között. A kérdésemre, miszerint miért nem mentek dolgozni, azt a paffogó választ kaptam, hogy nem kell melózni menni, haza leszünk küldve, Andreát kirúgják a munkahelyéről, és mindezért én vagyok a hibás, ez a tegnap este történtek következménye. A kávé helyett kapott, hideg zuhanyként ható lelki fröccs eléggé letörte a kedvem, de mint kiderült végül, a beígért fenyítésből, hazatoloncolásból (hála az égnek) nem lett semmi, pár nap alatt lecsitultak a kedélyek, és minden ment tovább, mintha mi sem történt volna.

Trofie al pesto

Trofie al pesto

Trofie al pesto

A trofie elnevezés egy Ligúriából, Genovából származó tésztafajtát takar, amely tojás nélkül, liszt és víz felhasználásával készül. Kézzel sodort, duci, körülbelül 3-4 mm átmérőjű, spirálszerű, tekervényes, 2-3 cm hosszú csíkocskák. Tradicionálisan pesztóval kínálják. Ha még sosem készítettél friss tésztát otthon, ezzel bátran elkezdheted, két okból is: nincs szükség hozzá tésztanyújtó gépre, valamint trofiét szinte teljességgel lehetetlen Ligúrián kívül kapni. Szóval fáradozásod jutalma egy olyan étel lesz, amelyhez nem tudsz hozzájutni bármelyik étteremben. Mivel a tészta készítése sok időt és energiát igényel (minden egyes darabot kézzel sodorsz), tálald a fogást ligúriai módra: kicsi adagokban, első fogásként. Jó módja a tésztakészítésnek, ha az akcióba befogod a családot, barátokat.

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:

  • 150 g finomliszt

  • 150 g rétesliszt

  • 2,5-3 g só

  • kb. 150 ml langyos víz

A pesztóhoz:

  • 1 csésze jól megtömve bazsalikomlevéllel (használj fiatal leveleket az extravagáns íz kedvéért)

  • ½ teáskanál só

  • ¼ teáskanál frissen őrölt bors (fekete, finomra)

  • ¼ csésze frissen reszelt Parmigiano Reggiano sajt (helyettesítheted a bolti zacskóssal)

  • ¼ csésze frissen reszelt Pecorino Romano (kihagyható)

  • ¼ csésze pirított fenyőmag

  • 1-2 gerezd fokhagyma

  • ½ csésze extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sóval, mélyedést formálunk a közepébe, beleöntjük a vizet, majd összedolgozzuk. Ha ragadós a masszánk, adjunk hozzá annyi lisztet, hogy kemény, de rugalmas állagot kapjon. Lisztezett munkafelületen dolgozzuk ki jól a tésztát (legalább 8-10 percig). Műanyag fóliába tekerve legalább egy óra hosszat hagyjuk hűtőszekrényben pihenni. A tésztából csípjünk borsónyi darabokat, majd mindegyikből formázzunk pár milliméter átmérőjű rudacskát, és végül tenyerünk segítségével sodorjunk rajta, hogy megkapja jellegzetes, spirálszerű formáját. Az elkészült remekműveket rétesliszttel megszórt tepsire helyezzük úgy, hogy minél kevesebbet érintkezzenek egymással. Összetapadásuk elkerülése érdekében megrázogatjuk a tepsit, hogy a rétesliszt mindenhol bevonja felületüket. Felhasználásig egy órát állhat szobahőmérsékleten ebben az állapotban.

A pesztó alapanyagait minél gyorsabban turmixold le, az őrlés közben keletkező hő megváltoztatja az aromákat. A tradicionális változat gránitmozsárban készül, szertartásszerűen. Ha nincs kedvetek/időtök pesztókészítéssel pepecselni, használjatok boltit, kb. félüvegnyi elég lesz.

Egy jó nagy lábasban tegyünk fel vizet főni, sózzuk bőségesen. A tésztánkat szűrő segítségével szabadítsuk meg a felesleges liszttől. A lobogó vízbe dobjuk bele a trofiékat, és legyünk résen, a csíkocskák vastagságától és a tepsin eltöltött idő hosszától függően variálódik a szükséges főzési idő. Egy perc múlva már lehet ellenőrizni, elérte-e az al dente állapotot. Ha megfőtt, szűrjétek le, tegyétek vissza a lábasba, öntsétek rá a pesztót, keverjétek el, és már lehet is szervírozni, jó sok parmezánnal nyakon szórva!

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Exit 2015. Pétervárad, Újvidék, július 9-12.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
15 éves jubileumi Nightbreed fesztivál Ecsegfalván Ecsegfalva idén 15 éves nosztalgiában fog fürödni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 20. Augusztus 5-8, Jaromer, Csehország

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Naná, hogy megtartom!
Kóbor lelkek az erdők mélyén, összhangban a világegyetemmel Beszélgetés Negruval egy kocsmaasztal mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sikoly
Sikoly a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versposztolás a GITTEGYLET-tel a költészet napján 2015. április 11-én József Attila születésének immár századik évfordulójára ébredtünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Maratont (csak) pálinkával! Idén több téren is különlegességekkel szolgált az immáron 38. alkalommal megrendezett Tarcal-hegy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 16. 16. rész - Szilvafavirágzás a Tsukuba-hegyen

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irigység Az irigység azt jelenti, hogy valami olyasmit akarunk megszerezni magunknak, ami valaki másnak me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tengergyümölcsei-saláta
Sporhetsztori 7. Hetedik rész – A l’amour, a grappa és a Trofie

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est máj6-19 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalomkritika Mi alkotjuk a társadalmat magunk körül. Mi vagyunk a teremtői és a rombolói is egyben.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ősz szakáll mint védjegy
Pszichoanalízis és álomfejtés A tudattalanná váló emlékek nyomában, avagy tisztelgés Sigmund Freud emléke előtt születésének sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élni, túlélni Talán egy napot? Egy életet? Pár órát? Mit?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sári és a KMV-zine
Tavaszt hozó KáeMV é(n) Hogyan is tudná az ember lánya néhány ezer karakterbe beletuszkolni, hogy mi is az a KMV?

0 Hozzászólás | Bővebben +