:

Társadalomkritika

:

Mi alkotjuk a társadalmat magunk körül. Mi vagyunk a teremtői és a rombolói is egyben. Csak időnként megfeledkezünk a gerendáról a szemünkben. Nem hiába mondják, hogy a támadás a legjobb védekezés. De valami már nem stimmel. Hirtelenjében a feje tetejére állt a világ, s engem már az sem lepne meg, ha a gravitációt úgy definiálnánk, mint valami félretaszító erőt. Egy olyan vonaton száguldunk, ami már rég kisiklott. Viszont még mindig robog tovább. Talán csak egy kicsit fáj.

Mit láthatunk a mozivásznon? Vagy egy halom irreális, illetve szürreális dolgot, vagy a fájó igazságot. Reménytelen szerelmesek, szeretőkkel megcsalt szeretők, viták, tévedések és emlékezések… vagy éppen a rideg, nyomasztó valóság tárul elénk. Viszont azzal az aprócska kis különbséggel, hogy a filmek mindig jól végződnek. Hamupipőke megtalálja a cipőjét, a herceg pedig Hamupipőkét. A főnix feltámad hamvaiból, mi pedig kisétálunk a moziból; kikapcsoljuk a tévét. Aztán leülhetsz sírni. Mintha csak egy kicsit fájna.

pravila

Már a színház sem a régi. Újak a rendezők, újak a színészek, s újak a feldolgozott drámák. Tragikomédiák. Mert az, hogy elhangzik pár trágár kifejezés, már teljesen megszokott. Lehet, hogy félrecsúszik éneklés közben egy hang, s lehet, hogy kimarad egy amúgy jól begyakorolt szó, de aztán az ember már a színpadon is azt látja, ami a hétköznapjaiban kísérti. Viták, alkoholisták, részeg viták. S aztán ezen gondolkodsz. Felemészt. De csak egy kicsit fáj.

Megváltozott a lingua franca, a nyelv, amit mindenki beszél. S már azok sem értik meg egymást, akik vallják, hogy ugyanaz az anyanyelvük. Nem érti a magyar a magyart. Elszerbesedve ejtjük a GY hangokat, s amikor szerbül kell kimondani, oly lágyan ejtjük ki, hogy ha vaj lenne, kenyérre lehetne kenni. Az ember két nyelven rakja össze a mondatát, és már maga sem tudja, hogy az eredetileg magyar mondatot toldotta meg szerb szavakkal, vagy a szerbet néhány magyarral. Aztán a magyar elszerbesedik. Elveszik. Vagy éppen a nemzeti öntudat dugja ki a fejét a zsákból, és anélkül, hogy észrevennénk, már valami egészen más. Nacionalizmus. S csak egy kicsit fáj.

Idővel az ember ráeszmél, hogy itt él Szerbiában. A plakátokról hazugságok köszönnek vissza, és amikor elolvasom a falakra firkálva, hogy „treća Srbija”, szinte ismerősnek számít. Drittes Reich – Harmadik Birodalom. Aztán eszembe jut, hogy ki is az elnökünk, és kik vannak hatalmon. Akkor már nem is fáj.

pravila

A barátok sem maradnak örökké barátok. Mindig van egy fordulópont, csak idő kérdése, hogy ki lesz a bátrabb, és nyögi ki, hogy mi piszkálja a csőrét. A fiú-lány barátságoknál pedig az egyik fél mindig többet érez. Aztán ebből lesz a rövid kaland, amit követ a szakítás, azzal a mondattal, hogy: „Maradjunk továbbra is barátok.” Aztán mégis elsétálunk egymás mellett, mint két idegen. Mintha sosem fonódott volna testünk össze egy ölelésben. Mintha sosem érintette volna ajkam ajkadat. Mintha nem tudnánk egymás titkait. S nem sétálunk el egymás mellett olyan könnyedén, mint egy utcai lámpa mellett. A lámpára talán még felnézek. Talán még felnézel. S ez nagyon fáj.

A hírekben már mást sem hallani, csak azt, hogy ki halt meg. De nem egy útszélen eltaposott bogárról van szó, hanem emberekről, akiket brutálisan meggyilkoltak. Áldozatok, akiknek nincs nagyobb bűnük annál, hogy rosszkor voltak rossz helyen, és mégis késsel a szívükben véreztek el az útra hajítva. Mert nehéz lesz elfelejteni azt a napot, amikor azt hallottuk a hírekben, hogy az utcára hajítottak egy lányt. Vagy amikor hosszú és gyötrelmes napokon át tárgyalták annak a lánynak az esetét, aki egyedül indult haza, és megerőszakolva végezte egy kocsi csomagtartójában. A halál után talán már csak egy kicsit fáj.

pravila

Gondolj bele, hogy ott vannak a bankok, ahol azért fizetsz, hogy náluk lehessen a te pénzed. És azért is fizetsz, hogy ahhoz hozzáférj. A péknél nem kapsz rendes barna kenyeret, és ha azt is állítják róla, hogy az, mind tudjuk jól, annyira készült teljes kiőrlésű barna lisztből, mint a virsli tyúkból. Az újság szerint újabban pedig stresszmentes tyúkok tojják a tojásokat. A fiatalok isznak, drogoznak; kihal lassan a kultúra, és elvesznek a művészetek. Nem kicsit fáj.

Követed az idő relativitását, várod, hogy elmúljanak a percek, majd pedig visszasírod az elmúlt órákat. Vájkálunk a múltban, mintha változtathatnánk a megtörtént dolgokon. Keressük a delete meg a backspace gombokat. Az érintőképernyős telefonod képernyője is világosabb, mint a jövőd, ami valami olyan távoli dolognak számít, hogy eszedbe se jut gondolni rá. Így válunk agymosottakká. És akkor nem is fáj.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Exit 2015. Pétervárad, Újvidék, július 9-12.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
15 éves jubileumi Nightbreed fesztivál Ecsegfalván Ecsegfalva idén 15 éves nosztalgiában fog fürödni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 20. Augusztus 5-8, Jaromer, Csehország

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Naná, hogy megtartom!
Kóbor lelkek az erdők mélyén, összhangban a világegyetemmel Beszélgetés Negruval egy kocsmaasztal mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sikoly
Sikoly a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versposztolás a GITTEGYLET-tel a költészet napján 2015. április 11-én József Attila születésének immár századik évfordulójára ébredtünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Maratont (csak) pálinkával! Idén több téren is különlegességekkel szolgált az immáron 38. alkalommal megrendezett Tarcal-hegy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 16. 16. rész - Szilvafavirágzás a Tsukuba-hegyen

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irigység Az irigység azt jelenti, hogy valami olyasmit akarunk megszerezni magunknak, ami valaki másnak me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tengergyümölcsei-saláta
Sporhetsztori 7. Hetedik rész – A l’amour, a grappa és a Trofie

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est máj6-19 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalomkritika Mi alkotjuk a társadalmat magunk körül. Mi vagyunk a teremtői és a rombolói is egyben.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ősz szakáll mint védjegy
Pszichoanalízis és álomfejtés A tudattalanná váló emlékek nyomában, avagy tisztelgés Sigmund Freud emléke előtt születésének sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élni, túlélni Talán egy napot? Egy életet? Pár órát? Mit?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sári és a KMV-zine
Tavaszt hozó KáeMV é(n) Hogyan is tudná az ember lánya néhány ezer karakterbe beletuszkolni, hogy mi is az a KMV?

0 Hozzászólás | Bővebben +