:

Anyukaland

:

Fotók: Bach Máté

Fergeteges bébinapló mókás kedvű szülőknek

Anyu-kaland. Vagy Anyuka – Land. Mindenképpen egy új terület, amely arra vár, hogy Te is átéld a pároddal. Kaland, mert amíg nincs ott az öledben a pici lény, aki tőled várja, hogy LEGYÉL neki, talán addig nem is tudtál semmit az életről valójában. Kicsit lemondasz az egódról, mert egy csoda része lettél, szülővé váltál. Szülőnek lenni nem mindig könnyű dolog, mégis a legtermészetesebb és legmélyebb emberi kaland. Hercsel Adél 26 éves, a HVG rendkívül jó tollú újságírónője. Első könyvének bemutatójára május 30-án került sor a Libri Allee könyváruházban. Hercsel bébinaplója „muris szituációkkal, kacagtató, röpke párbeszédekkel mutatja be azt a különös univerzumot, amit csak egy anya ismerhet. Kismamáknak, kezdő és gyakorló szülőknek igazi csemege ez a bűbájosan illusztrált kis kötet, mely egyszerre poénos ajándékkönyv és parádés aranyköpések gyűjteménye.”

Gondoltam, feltennék néhány kérdést a témában, hiszen a mai világban kevesen mernek nekivágni az anyaságnak 25-26 évesen, holott sokak szerint pontosan ez az a kor, amikor orvosi szempontból a legalkalmasabb a pillanat az első gyermek születéséhez.

Hogyan és mikor jutott eszedbe, hogy megírd ezt a tündéri kis könyvet?

-Most jó lenne azzal dicsekedni, hogy milyen fantasztikus ötleteim vannak, de a könyv ötlete valójában nem tőlem, hanem az Athenaeum kiadótól származik. A kiadó munkatársai figyeltek fel a Facebookon posztolt hosszabb-rövidebb párbeszédeimre, amikben a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos történeteimet, kalandjaimat osztottam meg. Tavaly, egy forró júliusi délutánon azzal hívott fel a kiadó vezetője, Szabó Tibor Benjámin, hogy van-e kedvem még legalább ötven ilyen szöveget írni, mert ha igen, csinálhatnánk egy szép, kedves, szórakoztató kismamanapló szerű könyvet az idei könyvhétre. Akkor fogalmam sem volt, hogy tudok-e még ennyi szöveget írni, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kamikáze jelleggel azonnal igent mondjak.

Esetleg mesélnél olyan pillanatokról vagy történésekről, amelyek a könyv megírása során estek meg veled? Kaphatnánk egy kis spontán „belesést” AnyukaLandbe?

-Elmesélem, hogyan született az AnyukaLand első szövege. 2014 januárjában, amikor nagyjából négy hónapos terhes lehettem, én is megismerkedtem a terhesgondozó nevű műintézménnyel. Szerintem nem kell hosszan mesélnem arról, hogy a magyar egészségügyi ellátásban időnként milyen szürreális helyzetekbe kerül az ember. Például sokkoló volt azzal szembesülni, hogy a terhesgondozó közvetlenül az onkológia mellett van, a két kórházi osztályt semmi sem választja el egymástól: haldoklók és készülő új életek várják a sorukat, és csöndben üldögélnek egymás mellett. A terhes kiskönyveket pedig a vizeletmintával teli poharakra kellett helyezni, onnan vették el a nővérek. Ebből a döbbenetből született az első „vicces” rövid párbeszéd, amit megosztottam a Facebook-falamon. Percek alatt több száz lájkot kapott a szöveg az ismerőseimtől, bár jobban belegondolva, a sok lájk igazából nem a szövegnek szólt, hanem annak, hogy ezzel a bejegyzéssel egyúttal azt is bejelentettem, hogy egyébként terhes vagyok.

Hercsel Adél

Szerinted miért van az, hogy ha egy lány terhes lesz, rögtön kéretlen jó tanácsok tömkelegével árasztják el, holott pontosan az a lényeg, hogy sokan vagyunk sokfélék, egyik terhesség sem egyforma. Te hogy élted meg ezt az időszakot?

-Csak közhelyek jutnak eszembe: a gyerekneveléshez és a politikához mindenki ért, továbbá a pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve. Nem vagyok szociológus, csak a saját tapasztalataim alapján vannak sejtéseim bizonyos társadalmi jelenségek hátteréről és okairól. Azt látom, hogy a magyar társadalom nagy erénye, hogy imádjuk a gyerekeinket, próbáljuk őket segíteni, támogatni, mi is szeretnénk egy kicsit az élmény részesei lenni. Ez szép és jó, ugyanakkor ennek a B-oldalán látom a házmestermentalitást is: szeretjük figyelni, kioktatni a másikat, szeretjük játszani az okosabbat. Nyilván a fiatal szülők teljesen szerencsétlenek, és vakon-süketen tapogatóznak az éjszakában karjukon egy félelmetes újszülöttel. Egy darabig próbáltam az A-oldalt, a csupa jó szándékot és segítőkészséget nézni, de egy adott ponton elfogyott a türelmem. Főleg akkor, amikor, nem túlzok: az első fél évben, a hordozós korszakunkban Rózával nem tudtunk úgy elindulni otthonról, hogy már a kapuban ne állja az utunkat három szomszéd, akik a kötelező gyerekfogdosás után mindig kioktattak, hogy a gyerek mindjárt ki fog esni a hordozóból, és különben sincs rendesen felöltöztetve. Aztán háromméterenként egy újabb random okos ember újabb kommenttel. Bevallom, ezt iszonyú nehezen viseltem, főleg, mert nagyon sokat mászkáltam Rózával a városban. Több, mint fél év távlatából, ha erre gondolok, újból sík ideg leszek. Részben ezeket az élményeket próbáltam a könyvben kiventillálni magamból: humort, szórakoztató, kifigurázó szöveget csináltam ezekből a kellemetlen szituációkból, részben azért, hogy jobban viseljem ezeket a helyzeteket. Remélem, hogy a könyv a sorstársaim segítségére lesz.

Milyen korosztálynak ajánlod a könyvet? Mert szerintem nagyon széles olvasóközönséghez szólhat: nem csak a szülőkhöz, de azokhoz a fiatal szülőjelöltekhez is, akik hamarosan babavárást terveznek.

-Nagyjából a kézirat felénél jártam, amikor bevillant a kép: a megfáradt anyuka délután, miután kora reggeltől főzött, mosott, takarított, etetett, pelenkázott, és végre a babáját is sikeresen elaltatta, készít magának egy teát vagy egy kávét, majd félájultan a kanapéra hull, nagyokat sóhajt, és előveszi a könyvemet, elolvas belőle pár szöveget, kacag, mosolyog, vagy csak cinkosan összekacsint a szerzővel. Ettől máris jobb kedve lesz, máris azt érzi, hogy nem olyan fárasztó az anyarabszolga-műszak, és a legfontosabb, hogy nincs egyedül. Szeretném, ha az anyukák végre jól szórakoznának a rengeteg kioktatás és riogatás mellett/helyett. Megérdemlik. Kitágítva a kört, az AnyukaLand szerintem egy kedves kis ajándék lehet azoknak, akik babát terveznek, babát várnak, nagyszülők lesznek, a karjukban tartják a babájukat, vagy már nagyobb gyerekük van, és szeretnének nosztalgiázni egyet. És azt már csak nagyon zárójelben teszem hozzá, hogy akármennyire is egy konkrét élethelyzethez kötődő könyvről van szó, én szépirodalomként tekintek ezekre a szövegekre, főleg, mert szépirodalmi igénnyel írtam őket. Sok munkaórám van abban, hogy ezek a „vicces sztorik” valóban működjenek. Örülnék neki, ha a potenciális olvasók ezt is látnák benne. Tehát mindenkinek sok szeretettel ajánlom a könyvet, aki szereti.

Hercsel Adél

A kötet címe hogyan lett az, ami, mert a cím egyfajta szójátékként is értelmezhető: Anyuka – land, vagy anyukaland?

-A szerkesztő, Peiker Éva találmánya a cím, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert lövésem sem volt, hogy milyen címet adjak a kötetnek. Elképesztően ciki ötleteim voltak, majd egyszer, ha öreg leszek, elmesélem, hogy milyen rettenetek jutottak eszembe. Szóval Anyukaland, hiszen anyának, szülőnek lenni igazán nagy kaland, és az angol land, vagyis föld szó is benne van. Nagyon bénán hangzik, ha lefordítjuk, hogy „az anyukák földje”, de ha elrugaszkodunk a konkrét szójátéktól, számomra ez az értelmezés az „anyukalétre”, a szülőség állapotára, erre az élethelyzetre utal.

Hogyan néz ki a kisbabáddal egy átlagos nap?

-Róza június közepén lesz egyéves. Egy év alatt mostanra jutottam el odáig, hogy két fix program van az életemben: minden hónap első hétfőjén kozmetikus, kedden pedig manikűrös. Szerintem ezzel mindent elárultam az életemben mindent átható rendszerről. Róza hozzám képest nagyon összeszedett, korán kel, eszik, játszik (pusztít), kicsit alszik, eszik, alszik, követeli a sétát, majd eszik, alszik, eszik, játszik (pusztít), majd sokat alszik. Mindeközben próbálok dolgozni és a lakást is egyben tartani. Szerencsére a férjem, amiből csak tudja, aktívan kiveszi a részét. A bébiszitter pedig egy nagyon megbecsült személy az életünkben.

Egy kisembernek mire van leginkább szüksége azon felül, hogy a család és a szülők imádják? Hol jön be a képbe a határozottság és a tudatos nevelés?

-Mindenek felett és mindenek előtt hiszek a határozottságban. Szerintem csak egy erős, határozott szülőnek lehet erős és határozott gyereke. Ha a gyerekem azt érzi, látja rajtam, hogy nem félek őt megfogni, határozottak és egyértelműek a mozdulataim, tudom, hogy mit akarok és merre vagyok arccal, azzal biztonságos környezetet teremtek számára. Tudja, hogy nem lesz baj, számíthat rám. A gyerek búvópatak, folyamatosan feszegeti a határait, ennek részeként azt is, hogy a szüleinél meddig mehet el. A gyenge szülő gyereke szorongó lesz, mert nem találkozik a keretekkel, nem tudja, hogy merre induljon el, nem ismeri a határokat. A tudatos nevelést pedig elsősorban leginkább saját magamon próbálom alkalmazni. Szeretném-e, hogy a gyerekem kiegyensúlyozott, talpraesett, szorgalmas, becsületes, érzékeny, művelt, okos, lelkileg és fizikailag is egészséges, boldog ember legyen? Természetesen ezt szeretném. És én mi vagyok? Ma milyen erőfeszítéseket tettem azért, hogy kiegyensúlyozott, talpraesett, szorgalmas, becsületes, érzékeny, művelt, okos, lelkileg és fizikailag is egészséges, boldog ember legyek? A példában hiszek, abban, hogy a teljes lényeddel, a létezéseddel, a jelenléteddel neveled a gyerekedet. Ez lehet, hogy így túlságosan elméletinek hangzik, de ha ez az erős váz megvan, erre alapozva már bármit föl lehet építeni.

Mennyire csinálsz „ösztönből” dolgokat?

-Általában elég sokat beszélünk az anyai ösztönökről, amik ugye jönnek maguktól, semmi vész, minden problémát megoldanak, sőt, csodákra képesek. De még az is lehet, hogy nem léteznek! Egy biztos: hajlamosak vagyunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a nehezen meghatározható képességnek, érzésnek. Nem is tudom, minek nevezzem. A lényeg, hogy inkább a józan, paraszti észben hiszek. Ha anyaként folyamatosan azon görcsölök, hogy elég jól működnek-e az anyai ösztöneim, akkor mindig ki fogok borulni, amikor nem tudom, hogy mitől sír a gyerekem. Én vállalom, hogy a mai napig sokszor nem tudom, hogy miért sír. Józan paraszti ésszel próbálom kitalálni, hogy mi a baja. Vagy bejön, vagy nem. Amúgy egyelőre nincs túl sok opció: éhes, álmos, fázik, vagy csak simán elege van. Egyébként ha mégsem működnének a nagyra becsült anyai ösztönök, érdemes egy-két megbízható sorvezetőt kiválasztani ami/aki segít ilyenkor: egy védőnő, egy gyerekorvos, egy blog vagy egy anyukás fórum.

Ha a kislányod felnő, akkor odaadod majd neki ezt a kis könyvet? Mit fogsz neki akkor mondani, amikor odaadod?

-Még nincs egyéves, de már most mondogatom Rózának, hogy „nézd, anya írt egy könyvet, sőt, még apa is írt bele egy szöveget a végére, Te is benne vagy, és ott vagy a rajzokon is.” Tudom, hogy most csak annyit ért belőle, hogy ezt a könyvet nem tépheti szét és nem eheti meg… Szóval ezzel csak arra akartam utalni, hogy alig várom, hogy a kezébe adhassam a könyvet, nem mint játékot, hanem mint olvasnivalót.

Vannak terveid további gyerekneveléssel kapcsolatos kiadványok megjelentetését illetően?

-Gyerekneveléssel és babás témával kapcsolatos nincs, de a következő könyvre már márciusban aláírtam a szerződést, ami egy riportkönyv lesz a megcsalásról és a viszonyokról. Ez a tervek szerint idén ősszel Magyar szeretők címmel fog megjelenni. Jelenleg ezen dolgozom ezerrel. Éles váltás, de nagyon élvezem.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
„A politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni” Ifj. dr. Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi (2010–2014) elnökének Merre tart(son) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ne nevezd felebarátodat szarkupacnak, mert börtönbe kerülhetsz érte Puzsért Róbertet 2011-ben fedeztem fel, amikor a nyilvánosság is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szárazabb és őszintébb Fellépés előtti feszültséglevezető hirtelen beszélgetés a Subway zenekar frontemberével

0 Hozzászólás | Bővebben +
: John Carpenter
John Carpenter – egy független gondolkodású amerikai filmes John Carpenter amerikai filmrendező, aki a horror műfajának megreformálója, stílusteremtő az akci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerekek
VIII. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság egy egész hé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Körömöci Petronella
„A Mara bármely tagjával szívesen játszanék a Jadran színpadon is” Körmöci Petronella színművésznővel sikerekről, színjátszásról és rendezésről beszélgettünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Indul az ember vissza a fára
„Nem sírunk, nem nyavalygunk, hanem próbáljuk megoldani a dolgokat azzal, ami van” A szabadkai gyermekszínjátszás csillaga egyre fényesebben ragyog

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Igor Ripak
Felhívás MAdT – a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Nyolcadik Tábora - 2015. július 12–19.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Színpadon a Timik
Kit is köszönhetünk mi Doroszlónak… Lennert Móger Tímea-verseket vacsorázott a város

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anyukaland Fergeteges bébinapló mókás kedvű szülőknek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Firenze, csipet-csapat a Paradicsom kapuja előtt
Sporhetsztori 8. Nyolcadik rész – Bolognai hernyó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi a normális? Viszonylag könnyen dobálózunk olyan kifejezésekkel, hogy „te nem vagy normális”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 17. 17. rész - Nagano prefektúra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Bátorkeszi Borkirályságról Elkezdődött a fesztiválszezon: a május 8-án és 9-én megrendezett Bátorkeszi Borfesztivál összesen...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Czinki Ferenc
Kocsma & Város & Rock ’n’ Roll a Művészben Kortárs irodalom, zene, jó hangulat és hideg sör. Kell ennél több?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
NYÁRINDÍTÓ FESZTIVÁL ADÁN Ada, Rekreációs Központ – június 6-7.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est május20-június2 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Videómánia vs. Hollywood Hírügynökség Két YouTube-on hódító filmes videoblog már mintegy két éve tekintélyesnek mondható rajongótáborra...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Chatregény kitty92: szió :)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A műfaj veteránjai, Csaba és Shane (Napalm Death)
Sötét vizeken A hagyományostól eltérő, a nagy klasszikusokhoz képest kissé deviáns képzőművészeti mozgolódás ha...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kínai Csillagok háborúja képregény címoldala
Időutazások a képregények történetében (2.) Avagy a Hupikék törpikék, a Csillagok háborúja és a Sziget Fesztivál találkozási pontjai

0 Hozzászólás | Bővebben +