Igazi feltámadásnak lehetünk szemtanúi! A metálos, alternatív rockzenében utazó Nomad visszatérő, második albumát jelentette meg az ősz folyamán. A zenekar története elsőre egyszerűnek tűnik. A Nomad bemutatásához azonban vissza kell utaznunk az időben, egészen 1987-ig.

Ekkor alakult meg az a Badlam nevű zenekar, amely a Nomad együttes őse. Ahhoz, hogy megismerjük a Nomad történetét, fel kell elevenítenünk a legendás Badlam együttes időszakát is. Már a korai időkben kultikus státusznak örvendtek két angol nyelvű demójuknak köszönhetően. Egyetlen, 1994-es Inside Ash című albumukkal elkanyarodtak a thrash metal hangzásvilágától, és mind nagyobb szerepet töltött be az alternatív, grunge-os megközelítés. Mind a zenekar, mind a rajongók ettől az albumtól várták a nagy áttörést. A szélesebb közönségsiker elmaradt, miközben a zenekart kikészítette a zeneipar és a rock ’n’ roll életmód. Ezután feloszlás, majd néhány év csend következett. Egészen 2004-ig kellett várni, amikor a Bedlam két fő motorja, Cicó (gitár) és Fodi (ének) megalapították a Nomad zenekart. A csavaros metáltémáktól eltávolodva zenéjükbe mindjobban beépültek a lazább hangvételű elemek. Végállomás címmel 2007-ben adták ki első albumukat. A nagy áttörés ezúttal is elmaradt. A zenekar ismét csendbe burkolózott, és időközben Fodi is Japánba költözött. A banda újraszervezése és újradefiniálása Cicóra maradt. Elsőként a Bedlamben is doboló Újvári Pétert találta meg, ezután a Neck Sprain-bőgős Nagy Levente került a bandába. A legkritikusabb pozícióba, az énekesi posztra – a Csillag születikből ismert – Juhász Marci került. A döntés hordozott némi rizikófaktort magában, Marci tehetségkutatós múltja miatt. Ám az albumot hallgatva semmi kétségünk sem lehet, helyes döntés volt Marci csatasorba állítása. Rendkívül tiszta és telt hangja révén sikerült a dalokból a legtöbbet kihozni. Néhány számban Marci népzenés kötődése is visszaköszön, ami új dimenziókba képes emelni a dalokat.

A szövegekért ezúttal Cicó felelt. Ilyen minősítésben a Hotel Polimeren debütált. Cicó szövegvilágát a konkrétan megfogalmazott odamondogatás és a lírikusság, sejtelmesség jellemzi.

A decemberben megjelent album dalai ezúttal is egytől egyig szinte tökéletesek. Egyszerre metálos, modern, csavarral megalkotott színtiszta rockzene. Cicó gitározása még mindig etalon és beskatulyázhatatlan. Nem hatalmas tekerésekre kell gondolni, hanem apró varázslatokra, amikre nem számít a mezei hallgató. Magyar lemezen nagyon ritkán lehet hallani ennyire egyedi és kiforrott gitárjátékot.

Ha már a hangszereseknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a ritmusszekció mellett sem. Mind a dobok, mind a basszusgitár tekintetében mestermunka született. Kreatív, erőteljes, mégsem tolakodó, végtelenül ösztönös témákat hallhatunk a többi hangszerestől is.

A lemez minden szempontból változatos. A dübörgő, modernebb megszólalású rockdalokon át a lassan kibomló, lazább darabokig minden megtalálható a korongon. A kezdő tétel A tenger meséi, amely igazi nyitányként funkcionál. Dögös riffek, ragadó refrén, elszálló gitártémák, minden, ami Nomad. A következő, az Igazak álma, tulajdonképpen az első dal folytatása, csak az intenzitáson növeltek. Az első pihenő a Kimondhatatlan című dal formájában jelentkezik. Lassan kibontakozó szerzemény, amely tökéletes időzítéssel érkezett. Az album egyik legnagyobb slágere a címadó tétel. A dal által visszarepülhetünk a kilencvenes évekbe, a grunge hőskorába. Az igazi parádé a dal végén hallható gyerekkórussal jön el. Visszafogott kezdésével a lírai vonalat erősíti a Mammonország című dal is. Ugyanakkor ez a lírikusság megtévesztő, mivel a dal egy rendkívül súlyos résszel zárul. A korong leginkább szívbemarkoló darabja a Légy jó című dal. Erről a dalról Cicó azt mesélte egy interjú során, hogy a dal szövege egy gyermek kiáltó szavait idézi. Ez az az érzés, amikor egy fiatal gyermek elkerül a szülői háztól, és új közegbe kerül. Ebben a kiszolgáltatott korban olyan mély sebeket szerezhetünk, amiket akár egész életünkben cipelhetünk a vállunkon. Nem mellesleg a dal az UNICEF gyermekbántalmazás elleni kampányában is szerepel. Tulajdonképpen bármelyik számot kiemelhetjük, töltelékdal nincs. Legyen szó az Ajtó a mennybe őrjöngően ismételt refrénjéről vagy a Fájnak a szavak szomorkás dallamairól, minden elhangzó hang azonnal befészkeli magát az ember hallójárataiba.

Ha igazán jó, magyar nyelvű rockzenét szeretnél hallgatni, akkor csakis a Nomad Hotel Polimer lemezét tudom ajánlani. Ennyire egyedi és minden pillanatában nagyszerű album ritkán születik a térségben. Talán most a Nomad számára is beköszön az a bizonyos nagy áttörés, ami immár két évtizede várat magára.

Képgaléria: