KMV – Vers, 3. hely-Újhelyi Patrik

Emigráció

A politika terítékén minden csak csökken.

Persze nekik jár több, mint ha ők lennének ott fent, a többek.

Ezért végezzük mi alul.

Politika a proli nép sugára, mert nem tartozik fél Dunára,

hogy nálunk elveszett, mi fontos volt.

Nem fizethető meg a becsület és a béke ára,

mert amikor lépni kellene, csak zihálunk,

és arra sem vagyunk képesek,

hogy a kellő helyzetben önmagunkért kiálljunk.

Nem csak a fiatalok, már az öregek is emigrálnak…

„én menni külföld
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér”

A lakosság eltűnt, akik itt maradtak, azok pedig bírálnak.

Végül semmit sem tesznek.

Az iskolából indulunk útnak, régen még hittünk,

ma meg már belevágunk újra.

Felejtjük a nyelvet, mert ezt külföldön megfizetik,

„Pénz, nyelv, zászló”

az állam hallgat, mert így épp megfelelő,

akik itt maradtak, azok lettek butítva,

az öltönyösök beszéde lekezelő.

De ez kétélű penge.

A honvágy tengerében úsznak odakint,

azt mondják, jobb volt itthon,

pedig ott több a pénz, az idő, és jár a freedom.

Can I help you-val kezdődik,

aztán már tősgyökeres angliainak érzik magukat,

a szívük a honvágytól edződik.

Aki távozik, az idegen szavakkal elnyomja a honvágyat,

mert lássuk be, ez a hon bágyadt.

A Második nyilvánosság felnyitja a szemedet,

de te inkább elhiszed a politikai szemetet,

a fejlesztések már rég elkezdődtek, de sosem fogják befejezni,

mert a tőke elfogyott, bár inkább szétosztották maguk között,

de ezen már nincs mit elemezni.

Éppen csak nincs gyapjúnk, mert a birkalélek már megvan,

a szomszédnak elmondjuk,

hogy mit kellene tenni, és hogy miért ilyen szar…

aztán továbblépünk.

Mintha mi sem történt volna, hát persze,

a polgárok fele alkoholista és lelki sérült.

Pedig választhattunk volna… beálltunk a sorba.

A szokás hatalma felettébb érdekessé teszi ezt,

hogy a feketemunka a fő megélhetési opció.

Az összetartás csekély, így a változásra kevés az esély.

Addig kell változtatni, amíg itt vagyunk.

Igen, mert még itt vagyunk, és nem szeretnénk elmenni,

hacsak nem muszáj.

Mert a család, a táj, a régi poros utcák és a barátok

kötnek ide, nem pedig a fényűzés és a karátok.

De ha lábunk lenyomata nyomot hagy a romokban,

akkor indulunk, nem maradunk tovább a nyomorban,

ahol a minimálbér közel sem biztosítja az ételed,

ahol az átlagember fél a hónap végétől,

már nem is tudja, milyen élni az átlagéletet.

Ahol inkább él szürkeségben, és nem látja a kék eget.

A jövőm sötét, jelenem pedig bizonyítottan bizonytalan.

A tűréshatár meghúzott vonala rég elveszett.

Optimista helyett pesszimista emberek hada.

Az otthonunk külföldi befektetők gyarmata.

Megszüntetnek mindent, lassan létezni sem lesz jogunk.

Ezért vándorolunk, mert Európában más a mentalitás,

így a költözéshez folyamodunk.

A választás csupa lefizetett emberrel zajlik.
Négyévente változás, jó, ha vagy tíz napig,

ettől boldog lesz a szavazókból tíz, alig.

A házak között a düh, a keserűség morajlik.

A nap éber részében mindenki vegetál,

a nyolc órában, amikor pihen,

akkor álmát megéli, és ezért minden ideget áll –

nincsen ugyebár netadó, bár akkor lehet, már lázadnánk.

Ez egy lázálom, hogy minden fiatal boldog

közben tombol a bláz-álom.

Slam

Ezzel vette kezdetét.

Mert amit most előadok, az egy kulturális kezdemény.

Furcsán néztek rám, amikor megtudták, hogy költök.

Pont úgy, mint amikor egy új helyre tévedtél kiskorodban,

ott is furcsán néztek rád a kölykök.

Szavak, szépen csengő hangzatos kifejezési formák.

Zene füleimnek, számomra irodalmi kották.

A szótővel való játék, a hasonlat, a líra.

A sor vége, ahol ott rejlik a csattanó.

A novellák szikrát ébresztenek bennem.

Írni tanultam, nem pedig azt, hogy

hogyan kell másnak lennem.

Mert a kultúra nem a hétvégi cigarettában rejlik. Rémlik?

Attól nem leszel író, mert az ihletet, az indíttatást

nem grammban mérik.

Nem a sarkon veszed egy furcsa alaktól, akivel lekezelni

álltál meg, hogy aztán tovább kelljen menni.

Mintha nem történt volna semmi.

Az irodalmi mozgalom nem a diszkó előtt él,

ahol egy félrészeg lány hallgatja egy még részegebb fiú monológját, hogy milyen rosszulesett neki, mert nem sikerült elcsábítani a lányt, aki aztán mással távozott.

Bennünk él, bennem és benned.

Aki a kedvenc írójától elolvasta a legújabb kiadványt,

és lelki orgazmus töltötte el.

Akik regényt ragadnak, mintsem hogy tévét nézzenek.

Érted már? Nem?

Akkor elmondom.

A tudat, hogy művelem a szavakat, boldoggá

teszi a lelkemet.

Büszke vagyok az anyanyelvemre folyton,

és inkább beszélek, mint hogy magamba fojtom.

Akár egy dísztárgy a diófa polcon.

Nem nyerni jöttem, hanem szavalni.

Félelem, béke, szorongás, élet, keserűség,

derűs napokon pozitivitást adó jelentőség.

Szerelem, tanítás, szülőktől kapott, jó szándékú,

ámbár cinikus okítás.

Az utolsó oldalon lévő happy end. Nem!

Vagy igen?

Senki sem tudja, de a szó éltet mindenkit,

akár szép, akár jó, a szó a lételem.

Éljen a Slam, és akik a Tilt-Tűr-Támogat korszakban

hitték, hogy bekövetkezik a változás.

Weöres, Kassák.

Az irodalom szerelem, bánjunk vele szépen.

Vigyük tovább felelősséggel,

éljünk a lehetőséggel, használjuk ki

a szólásszabadságot.

Természetes vers

A kihalás szélére sodorjuk, később kampányolunk érte.

A profit miatt pusztulnak, és te ezért kerülsz az élre…

Évente 6 milliárd hektárnyi erdő tűnik el, és ezt észre sem vesszük,

mert nem trendi a környezetvédelem.

Kivágjuk, felássuk, megöljük, szennyezzük,
felgyújtjuk, mérgezzük, kivégezzük.

Ahol olaj lakozik a földben,

onnan eltűnik, mi élő volt.

Ültess egy fát, sétálj a vadonba,

és majd rájössz, hogy nem lelsz békét a vagyonban.

De mégsem látod, mert csak a géped nézed, hogy a wifin

a legmagasabb legyen a jelerősséged.

Gondolom, abban bízol, hogy a világhálón

megtalálod a jelentőséget.

…Vagy a Szürke ötven árnyalatában az igaz szerelem képletét.

A világnak egy csodája létezik: a Föld.

Nem kapunk másikat.

Kattints az x-re fent a jobb sarokban,

és látni fogod, hogy több gondolatmag csírázik e sorokban.

Kölcsönös tisztelet, hallottál már róla?

Igen, róla. Annyit kapsz vissza, amennyit adsz.

Ez nagyjából erről szólna.