: Ki itt belépsz...
Ki itt belépsz...

A fertőzés, amelynek szigetelés a neve

: Ki itt belépsz...
Ki itt belépsz...

Fotók: www.facebook.com/SzigetFestival

Egy Fesztiválköztársaság nagy és apró pillanatai

Nyári fesztiválkörképünk nem lehet teljes a legnagyobb közép-európai rendezvény, a Sziget Fesztivál nélkül, amelyet természetesen az idén is, mint minden évben, Budapesten tartottak meg a Hajógyári-szigeten.

A szigetelés afféle fertőzés: elkapja az embert. és utána folyamatosan kiújul, nem lehet tőle szabadulni. Jellegét tekintve olyasmi, mint a szénanátha: mindig az évnek a nagyjából jól meghatározott időszakában jön elő, rendszerint augusztus első felében, tipikus tünetei közé tartozik, hogy a „páciens” önként és szándékoltan olyan tömegbe vonul be, amelyet az év többi hónapjában messzire kerülne, hosszú órákat áll sorba egyetlen kis nyamvadt színes karszalagért, amelyet büszkén fényképez és posztol, ha végre a csuklójára kerül, aztán pedig többé-kevésbé tudatosan indul meg az óbudai Hajógyári-sziget valamely pontja felé, hogy egy adott pillanatban elhajítsa a cuccait, majd elszántan sátorverésbe kezdjen egy olyan területen, amely a kívülálló szemében egyszerűen alkalmatlan erre a célra. A szigetelésben szenvedő ugyanis sátorverésre alkalmasnak tekint egy nagyobb, úgynevezett férfizsebkendőnyi területet is, nem aggasztja, ha alkalmi hajléka éppen egy erősen lejtő dombra kerül, de az sem ejti kétségbe, ha a szomszédok hasonló hálóalkalmatosságának a cölöpje éppen a szeme magasságában dudorodik… A szigetelés további tünete, hogy az úgynevezett sátorverést követően egy hétig tartó élményvadászatra adja a fejét: forróságot, port, hideget, esőt, sarat, koncerthelyszíneken repülő söröskorsók pólón landoló tartalmát egyaránt sztoikus nyugalommal képes tűrni annak érdekében, hogy újabb és újabb adrenalinlöketet kapjon egy-egy koncerten, színházi előadáson, utcaszínházi produkció közben, valamely extrém vagy kevésbé extrém sport kipróbálásakor, vagy csak egyszerű szigetelés folyamán. Keveset és ritkán alszik, különös dolgokat vagy otthonról hozott konzerveket eszik, sokat járkál, sokat ugrál, órákig képes sorban állni egy zuhanyozásért, a legextrémebb időjárási körülményeket is alkalmazkodóan tűri, akár úgy, hogy párakapuk alatt hűsöl, akár úgy, hogy iszapbirkózásban vesz részt…

Sziget

A Sziget madártávlatból

A betegség heveny lefolyású, egyetlen hét alatt lecseng, a nyolcadik napon már a páciens konszolidált külső mögé rejti a nyavalyáját, s a környezete a „kis problémáról” legfeljebb az alany Facebook-oldalán megosztott tengernyi fotóból következtethet a fertőzöttségre. A tünetek egy újabb év elteltével, augusztus elején jönnek elő ismét, addig nyugalom van, nirvána, meg békesség.

Ha így tekintjük a szigetelést, talán érthetővé válnak az úgynevezett Sziget-beszámolók is. Az elragadtatás egy-egy kiemelt koncert vagy előadás kapcsán, az úgynevezett Sziget-feeling iránti rajongás, amely talán kissé abszurdnak is hat a kívülálló számára, azoknak azonban, akik egyszer megérzik ennek a hangulatát, teljesen természetes.

Sziget

No comment?

A zene és minden más

A Sziget, Közép-Európa legnagyobb fesztiválja elsősorban a zenéről szól, de semmiképpen sem csak a zenéről. A szervezők minden évben elmondják, hogy a fesztiválpiac telített, hatalmas a konkurencia, a potenciálisan meghívható előadók köre pedig többé-kevésbé zárt, így csak akkor maradhat fenn egy-egy rendezvény, ha tud valami egyedit, valami mást, valami különlegeset nyújtani a többiekhez viszonyítva. A Sziget ezt a hangulatban igyekszik megteremteni. Abban, hogy a Duna által behatárolt térben egy sajátos, egyedi világot hoz létre, ahová egyetlen keskeny kis hídon lehet bejutni, s ahová belépve a szervezők kérésének eleget téve mindenki kívül hagyja a valóságot, „Sziget-szitizenné” válik, egy különálló Sziget Fesztiválköztársaság állampolgárává, ahol alapelv a türelem, a tolerancia, az alapfelszerelés része a mosoly, a mások iránti nyitottság, ahol természetesek a vadidegenekkel folytatott hosszas beszélgetések folyékony, vagy éppen tört angolsággal (megesik, hogy a két vajdasági magyar is lelkesen társalog angolul, s csak órákkal később derül ki számukra: nemcsak az anyanyelvük azonos, de még a város is, ahonnan érkeztek), és szinte észrevétlenül omlanak le a gátak.

Sziget

Nagyszínpad! Nagyszínpad!

Persze, a Sziget zene is, hónapok munkájával felsorakoztatott headlinerek, kisebb óriásszínpadok fellépői, apró, eldugott helyszínek szereplői, tábortűz mellett gitározgató zenészei. S ha már programkínálat, akkor az éppen minden igényt kielégít. Igaz, néha el kell hagyni ezért a Nagyszínpad komfortzónáját, de megéri. Vannak persze kötelező körök, amelyeket, ha már Sziget, nem lehet kihagyni, még akkor sem, ha az ember az év maradék ötvenegy hetében soha bele nem hallgatna az adott előadó dalaiba. Az idén ilyen volt Robbie Williams, aki biztosan tízezreket hozott lázba, bennünket azonban meglehetősen hidegen hagyott, s a fellépésének leginkább azokat a részeit találtuk érdekesnek, amelyekben afféle tisztelgésként Freddie Mercuryt vagy Frank Sinatrát idézte. Igen, biztosan kellenek az efféle sztárok, akiknek már a budapesti érkezésén is lehet csámcsogni (állítólag majdnem lemondta a fellépést, mert a szerződésében kikötötte, hogy csak a színpadon lehet fotózni, ehhez képest már a reptéren is tévéstáb várta, amitől komolyan ideges lett...), de ez valahogy mégsem az igazi.

Sziget

Nem, nem az Oroszlánkirály

Ellentétben a Florence + The Machine fellépésével, akinek érkezéséről, esetleges hisztis kirohanásairól ugyan semmit sem tudtunk meg, ám a színpadon egy olyan pazar produkciót mutatott be, amely nagyon sok rajongót szerzett neki azokon felül is, akik miatta vettek jegyet a fesztiválra. Egy énekesnő, akinek kiváló az énekhangja (Robbie speciel eléggé rekedt volt…), aki a szó legjobb értelmében vett színpadi show-t mutat be, aki teljes egészében odateszi magát, belead mindent az összes dalba, hogy a végén a néző azzal az érzéssel hagyja el a Nagyszínpad előtti teret, hogy most valami igazit, valami egyedit kapott.

Öröm volt ismét a legnagyobb koncerthelyszínen látni és hallani a Quimbyt, hiszen magyar zenekarok évek óta csak elvétve kapnak helyet a Nagyszínpadon, de Kiss Tibiék megbízhatóan hozták a formájukat: egy Quimby-koncert mindig élmény, a professzionálisan előadott műsor az alkalom szülte őrültségekkel kombinálva minden igényt képes kielégíteni.

A Sziget szervezőinek gyakorlata, hogy egy-egy jól bevált csapatot többször is meghívnak. Ilyen nagy visszatérő volt a Gogol Bordello, amely ugyan egy esztelen, kora délutáni időpontban lépett fel (ugye, emlékszünk még, mekkora hőség volt az augusztusi hőségriadó idején 16 órakor a tűző napon?), de mégis megbűvölte a közönséget: a kissé „lucid” társaság úgy érezte, egészen jó ötlet, ha a Skorpió együttes A dédapám című dalát és az LGT A síneken című számát adja elő – magyarul. Egyébként tényleg jó ötlet volt: a közönség mindig szereti, ha a fellépő valami egyedit kínál neki, s ha ezt úgy teszi, hogy még egy kicsit „nyalizik is” neki, még jobban tudja szeretni az egészet. Amúgy jó volt ez a koncert, ezen az extrán túlmenően is, a banda sajátos hangzását hozta, féktelen hetvenperces ugrálásra késztetve mindenkit a már említett tűző napon…

Sziget

Szigetelés felsőfokon

Élet a Nagyszínpadon túl

A nevében is Nagyszínpad mellett az A38 sátra volt az a másik nagy színpad, ahol igazán nagy sztárokkal emelték a hangulatot a szervezők. Olyannyira, hogy megesett, hogy még a „megtelt” táblát is ki kellett tenni a bejárathoz: ez történt például a kelta punk nagyjai, a Dropkick Murphys koncertjén. Az amerikai srácok már tavaly megmutatták Budapesten, hogy milyen az, amikor iszonyú energiák töltik meg a teret, s noha a szigetes fellépésük csak nyomokban emlékeztetett a Budapest Parkban látottakra, azért a csapat igazán lehengerlő volt.

Szerettük a magyar együtteseket felvonultató, picit hosszú nevű Petőfi Rádió – Telekom VOLT Fesztivál névre hallgató színpadot, ahol a Kiscsillagtól a Budapest Báron és a Magashegyi Undergroundon át egészen a Vad Fruttikig és a Marry Popkidsig terjedt a kínálat. Az utóbbi években tapasztalt trend, miszerint a magyar látogatók kiszorulnak a Szigetről, az idén megfordulni látszott, így aztán nem volt a VOLT-színpadnak olyan fellépője, aki kénytelen lett volna néhány embernek játszani, az együttesek pedig kihasználták az alkalmat, és tényleg mindenki odatette magát. Elvégre, ha egy Aviciivel vagy egy Kasabiannal, Kings of Leonnal kell versengeni, az azért kihívás. És természetesen itt zárta a Szigetet Müller Péter Sziámi, a fesztivál szellemi atyja legújabb együttesével, az Andfriendsszel és számos vendégével. Az utolsó estén leszakadó ég sajátos hangulatot teremtett ugyan a koncertnek, de ettől függetlenül is Sziámi Péter egyik legizgalmasabb produkciója volt, amelyet tőle és állandóan alakuló csapatától az utóbbi években láthattunk…

Sziget

Tusolás helyett

És szerettük ám a Blues-Irish Színpadot is: itt ismerkedhetett meg például a Firkin vajdasági énekese, Kovács Nemes Andor, a Sziget közönségével.

A Sziget persze minden más is, ahogyan azt nem győzzük hangsúlyozni. A Sziget már évek óta Nagy Utcaszínház is, amely ugyan az idén nem nyűgözött le bennünket (az argentin Fuerza Bruta produkciója, amely „különleges fizikai és vizuális élményben részesítve a közönséget” mutatta be világok ütközését), mégis kár lett volna kihagyni.
És a Sziget természetesen Civil Sziget is, ahol vitázni lehet, különböző szervezetek tevékenységével ismerkedni, megtudni dolgokat, amelyekről nem is gondoltunk, hogy érdekelhetnek bennünket, szörnyülködni, szórakozni, rajzolni, teázni, lelket kiönteni vagy filozófiai eszmefuttatásokat folytatni a világ nagy dolgairól.

És a Sziget az utolsó utáni nap is, a sátorbontással, utolsó ölelkezéssel a szomszédokkal, a HÉV megállója felé bandukolással, a K-hídról visszavetett utolsó pillantással. És az érzéssel, hogy jövőre, veletek, ugyanitt…

Sziget

Pedig meg voltam győződve róla, hogy az ékezet az o-ra megy

„Másodszor voltam a Szigeten, de először voltam ott fellépőként. Teljesen más érzés a százezres tömeggel hömpölyögni, vagy fentről, a színpadról nézni ugyanazt a tömeget. Még ha nem is volt konstans a színpad előtti közönség, még ha sokan csak »átutazóban« kukkantottak is bele a műsorunkba, akkor is azt az érzést nyújtotta, mintha mi lennénk a legfontosabb zenekar a fesztiválon. Tele a szívem!” – nyilatkozta a Képes Ifi olvasóinak Andy, azaz Kovács Nemes Andor, a Firkin énekese.

A Sziget kezdete előtti utolsó pillanatokban kiderült: a feminista-punk-aktivista, Putyin-ellenes performance-airól elhíresült Pussy Riot zenekar két emblematikus frontembere, Nadja és Mása is ellátogat a Fesztiválköztársaságba, ahol egy nyilvános, interaktív színpadi beszélgetésen vettek részt.

Három a magyaré: a „Robbie Williams-nap” után az „Avicii-nap” és a „Kings of Leon-nap” is teltházas volt. A két utóbbin a fesztivál történetében először (és másodszor) történt meg, hogy kilencvenezren buliztak egyszerre, egy időben a Szigeten.

A 23. Sziget Fesztivál hivatalos első napján (az előzőek, ugye, a mínusz egyedik, meg a nulladik) megérkezett a Szigetre a fesztivál eddigi történetének hétmilliomodik látogatója is: a szerencsés egy magyar lány, Eszter volt, akit Gerendai Károly főszervező ingyenes hetijeggyel várt a kapuban. Eszter egy oklevelet is kapott, amely biztosítja számára, hogy mostantól minden évben ingyen szigetelhessen.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Menekültügy – emberi jogi nézőpontból Ahhoz, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bevándorlás, valamint maguk a menekültek kapcsán embe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Komoly zenei gyönyör Évadnyitány az Electe partitúrája alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fesztiváli csendélet
Miért jönnék haza a csehektől, mikor itthon csak az apátia és a pánik megy? Részletek és szubjektív foszlányok a huszadik Brutal Assault fesztiválról (többnyire) Tisza-parti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A katlanból kifutó folyam Tudatfolyam-szöveg a 8. Ördögkatlan fesztiválról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ki itt belépsz...
A fertőzés, amelynek szigetelés a neve Egy Fesztiválköztársaság nagy és apró pillanatai

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Médeia Augusztus 8-án mutatták be Magyarkanizsán a Médeia című fúziós előadást

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Adrenalinnövelés két keréken Tizennegyedszer is Tour de Délvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A ragyogót ez esetben szó szerint kell érteni
Levelek Japánból 21. 21. rész - Arany pavilon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csak egy átlagos hétköznap délután
Egy au pair naplójából 1, Nincs olyan, hogy nyár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jeff Waters és a nihilálás háttérmesterei Belgrádba készülnek A korlátozott létszám miatt 800 ember várja őket Belgrádban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Zabos Regina 1996. január 18-án születtem, Csantavéren nőttem fel.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szakértő zsűri
A romkocsmákból a szalmabálákig Kiválóan debütált az első slam poetry bajnokság a Malomfesztiválon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Saša Montiljo
Montiljo varázsol Saša Montiljo munkásságára pár évvel ezelőtt hívta fel a figyelmem az egyik gyerekkori barátnőm i...

0 Hozzászólás | Bővebben +