: Saša és Buddha
Saša és Buddha

Sporhetsztori 11.

: Saša és Buddha
Saša és Buddha

Tizenegyedik rész – Az omlett, a padlizsán és Montiljo

A kivételes tehetségű festő, Saša Montiljo munkásságáról előző számunkban olvashattatok. Most a konyhaművészetről és egyéb a konyhához és gyomrunk megtöltéséhez köthető dologról kérdeztem ki. Fogadjátok szeretettel Montiljo gasztroszemléletét!

Az első képzőművészeti alkotásodhoz kötődő emlékedhez hasonlóan létezik-e a korai gyermekkorodból emlékezetes történet, amely a konyhához, evéshez fűződik?

Emlékszem arra, hogy már kicsi gyermekként tudtam rántottát készíteni. Egy alkalommal kreáltam egy ételt, és biztosra vettem, hogy az én találmányom, mígnem később rájöttem, mégsem vagyok teli egyedi ötletekkel a főzés terén. Ínycsiklandó sajtos-sonkás omlettről volt szó, melyen a sajt megolvadt, annak köszönhetően, hogy a serpenyő le volt fedve. Étkem külalakját nem rontottam elkeveréssel, pizzához hasonló kerek formája volt. A tojás mindennapi alapanyagnak számít, én mégis különleges specialitásként tekintek rá.

Szeretsz főzni?

Szeretek. Úgy hiszem, kifinomult érzékem van a különféle alapanyagokhoz szükséges elkészítési idő megítélését illetően. Mindenféle sós ételt meg tudok főzni, de az édesek közül csak a palacsintát.

Mi a kedvenc hozzávalód? Kedvenc ételed?

Legjobban a tenger gyümölcseit szeretem, de sajnos ezek nem mindennapos részei a menüsornak. Szeretem a padlizsánból készült fogásokat, mert a kékparadicsomnak, ha jól van elkészítve, felülmúlhatatlan az íze.

kékparadicsom

Kékparadicsom variációk

Mi áll közelebb hozzád, nagyanyáink konyhája a maga házias ízeivel vagy a kísérletező újhullám konyhái?

Ahogyan a festészetben, úgy a konyhában is, a tradíciónak kell alapul szolgálnia, a kísérletnek pedig ráadásnak kell lennie, hogy felfrissülést nyújtson, és szenzációs legyen. Tetszik Jamie Oliver konyhaművészete, de Voki Kosti konyháját csodálom.

Követed-e a gasztrotrendeket?

Erre nem érek rá. Néha bekapcsolom a tévét, és őszintén megmondva, túlságosan sok gasztronómiával kapcsolatos műsorral találom szembe magam. A többségük unalmas, és a tartalmát illetően szegényes. Senki sem kérdezi meg, vajon könnyű-e elszegényedett népünknek a televízió képernyőjén keresztül az ételt néznie ahelyett, hogy az asztalán szagolná.

Mit gondolsz, mennyivel étkeztek egészségesebben az elődeink?

Nem léteztek adalékanyagok, és az emberek is aktívabbak voltak, tehát nyugodt szívvel ehettek kalóriásabb ételeket. A mértéktelen ételfogyasztás méreg, és biztos vagyok benne, hogy egészségesebb néha éhen maradni.

Hogyan viszonyulsz a minden sarkon fellelhető gyorséttermekhez? Fogyasztasz-e te is efféle ételeket?

Sajnálatos módon néha én is ráfanyalodok erre, annak ellenére, hogy a gyorskaják ellen voksolok. Különösen antipatikus számomra az, hogy az egész város egy nagy vásárrá vált, mely lehetővé teszi a lusták számára azt, hogy gyorsan, állva lenyeljék – magukba tömjék az ebédjüket, míg rostélyos illata terjeng a metropolisz központjában (ha még lehet így nevezni a városunkat). Kulturálatlan az utcán étkezni, valaha ez nagy szégyennek számított.

Az egészség szájon át közelít – tartja a régi mondás, mely ugyanúgy igaz, mint Paracelsus aranyigazsága: amit megeszel, azzá leszel. Az étkező embereket figyelve megesett-e már veled, hogy azonosítani tudtad a fogyasztók animalisztikus megnyilvánulását az elfogyasztott étkük alapanyagának jellemző tulajdonságával? Szerinted van-e abban igazság, hogy a húsevők agresszívak, a vegetariánusok pedig békések?

Régóta gondolkodom azon, vajon nélkülözhetetlen-e a húsevés az ember számára. A húsfogyasztás szeretete veleszületett jellemvonás-e, vagy pedig tanult? Azt mondták nekem, hogy a homo sapiensnek muszáj húst fogyasztania, mivel szemfogai vannak. Tüstént észrevettem azonban, hogy a gorilláknak is nagyon fejlett szemfogaik vannak, ám az emberrel ellentétben ők mégsem ölnek soha azért, hogy ne maradjanak éhen. Mi szórakozásból is ölünk.

A te szemszögedből a húsevés vagy a vegetarianizmus a nyerő?

Ha kénytelenek lennénk minden hústartalmú étel alapanyagául szolgáló állatnak személyesen végítéletet adni, előbb-utóbb valószínűleg a növényevés felé fordulnánk, és ezzel sokkal szebb hellyé tennénk a világunkat.

Igaznak tartod-e a mondást, miszerint a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út?

Azt hiszem, ezt a közmondást a férfiak találták ki, annak érdekében, hogy mindent tálcán felszolgálva kapjanak a nőktől. Semmi köze az igazsághoz a férfiszívről.

Szerintem a szeretet és a szívvel főzés a legfontosabb és a legkülönlegesebb fűszer. Te mit gondolsz erről?

Ebben egyet értünk. Ugyanazokkal a hozzávalókkal, ugyanazon recept szerint, sosem kapod ugyanazt az ételt, viszont ha szívvel főzöd, mindig ízletes lesz.

A festmény, a szobor, más különféle alkotások évekig az emberrel maradnak, a gasztronómiai remekművekkel ellentétben, melyek szavatossága igencsak véges. Talán nevezhetjük a gasztronómiát emészthető művészetnek is. Mi a véleményed a műalkotásról, mely hamarosan köddé válik?

A gasztronómiát nem lehet a művészetek közé sorolni. A művészet a szellemet táplálja, nem a testet. A szellem táplálásának általános jelentősége van, míg a testet önkényesen, személyes okból tápláljuk, az életben maradás céljából. Ételkészítés egy számunkra kedves személy számára a szeretet gesztusa, de ez a cselekedet mégsem tartozik a művészet kategóriájába.

Ezúttal Saša kedvelt étke a padlizsán ihletett meg. Valóban fantasztikus alapanyagról van szó, mely hihetetlenül olcsó, finom, számtalan módon elkészíthető, merészen variálható, ennek ellenére sajnos mégsem örvend közkedveltségnek. Pedig érdemes volna adni neki még egy (pár) esélyt, és nekirugaszkodni új kékparadicsomos fogások elkészítésének. Most egy felettébb ízletes, klasszikus szicíliai receptet fogok veletek megosztani, de ne álljatok meg ennél az egynél… próbáljátok ki a padlizsánból készülő (szendvics)krémet, ragut, salátát, töltött kékparadicsomot… mondjam még?!

Parmigiana di melanzane – Padlizsán parmigiana

Parmigiana di melanzane – Padlizsán parmigiana

Parmigiana di melanzane

Hozzávalók 4 személyre:

3 szép padlizsán

40 dkg scamorza vagy pizza mozzarella

10 dkg parmezán (vagy pecorino romano)

3 db paradicsomkonzerv (egész vagy pürésített)

1 kis fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor friss bazsalikom

olívaolaj

só, bors

étolaj a sütéshez

Elkészítés:

A padlizsánból éles késsel 4 mm vastag lapokat vágunk. A szeleteket megszórjuk durva szemű sóval, és egymásra fektetve szűrőbe helyezzük őket, majd tányérral lefedjük, és nehezékkel lesulykoljuk. Egy órán át pihentetjük a kékparadicsomot, míg dehidratálódik valamelyest.

Közben elkészítjük a paradicsommártást: kevés olívaolajon megpároljuk a zúzott fokhagymát és a finomra vágott hagymát. Mikor a vöröshagyma aranysárga árnyalatot kapott, hozzáadjuk a paradicsomkonzervet. Ízesítsük sóval, borssal és további 15 percig főzzük, mérsékelt lángon. Tűzről lehúzva belehajítjuk a finoman széttépkedett bazsalikomleveleket.

A felesleges víztől megszabadított padlizsánszeleteket lemossuk, minden szeletet lecsepegtetünk, papírtörlővel/konyharuhával szárazra itatjuk. Egy megfelelő méretű serpenyőben kb. egy ujjnyi étolajat forrósítunk, ebben elősütjük a padlizsánszeleteket (kb. 160 fokon, 1-1 percig). Csak annyi kékparadicsomot süssünk egyszerre, amennyi szépen elfér egymás mellett! A kisült szeleteket lecsepegtetjük, enyhén sózzuk, borsozzuk és félretesszük.

Felszeleteljük a mozzarellát, a parmezánt lereszeljük. Ezután kezdődhet a rétegezés: Egy tűzálló tálat megszentelünk olívaolajjal, majd pár kanál paradicsomszószt kenünk szét az edény alján (vékony réteget képezzen). Erre kerül a padlizsán réteg, melyet paradicsomszósz pakolás követ, majd a mozzarellaszeletek és végül a parmezán. Ezt a műveletet addig folytatjuk, amíg el nem fogynak az alapanyagok. Az utolsó padlizsánréteget paradicsomszósszal fedjük be, és bőséges parmezán adaggal szórjuk meg. 200 Celsius-fokos sütőben negyven perc alatt sütjük készre.

Ha a legjobb eredményt akarjátok elérni, hagyjátok rendesen kihűlni, pihentessétek egy éjszakát a frizsiderben, és másnap, langyosra melegítve, friss bagettel fogyasszátok!

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jog az élethez – jog a halálhoz? Nem nagyon lehet azzal vitába szállni, hogy társadalmunkban az élet az egyik legfontosabb érték.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem tudok semmit a metálról Fesztiválos interjú a brit Anathema zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Amíg meleg a vas, addig kell ütni” A Szabadkai Népszínház sokoldalú színésznője a lehetőségből sikert formál

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Irodalmi Kaszinó hullámkavarói
Hullámok az állóvízben Szeptember 23-án és 25-én, a két nap közé egy szünnapot iktatva, tartották Kishegyesen a Hegyesi ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Cseresznyevirágzáskor
Levelek Japánból 22. 22. rész - Nara, a legelső főváros

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pózolj gyerekkel! sorozatunk következő része
Egy au pair naplójából Tudok én is Garfield lenni

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Saša és Buddha
Sporhetsztori 11. Tizenegyedik rész – Az omlett, a padlizsán és Montiljo

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ajtón belépve
Újdonságokkal vár a Művészklub! Vezetőségváltás, felfrissített beltér, pénztárcabarát árak. Látogass el az újvidéki Művészklubba ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Művészetek, kávé és bor A szabadkai kulturális élet az utóbbi időben egyre mozgalmasabb, ehhez pedig nagyban hozzájárul a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ember a fellegvárban
Marrakesh Acid City Oasis Festival 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est október 7-20. Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szarka Ákos
230! Bácsfeketehegyen három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a falu újratelepítésének 230. év...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tóth Ferenc 75 A Topolyai Múzeumban nemrég zárult A népballada útja Topolyára című kiállítás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Miskolci Renátó A nevem Miskolci Renátó. 1989. december 20-án láttam meg a napvilágot Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +
RaggAti:
Karambol Oromból Az első Malom Slam - regionális slam poetry verseny első díjas alkotása.

0 Hozzászólás | Bővebben +