:

Gyerekjogok

:

November 20-a a gyerekek jogainak világnapja. Az ENSZ ezen a napon két gyermekjogi dokumentumot fogadott el: 1959-ben a gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot, 1989-ben pedig a gyermekjogi egyezményt. Mindkettővel az volt a céljuk, hogy meghatározzák, mely jogok illetik meg a gyerekeket, valamint hogy rávegyék az egyes országokat ezen jogok a biztosítására.

Az egyezményt azóta majdnem a világ összes országában ratifikálták, azaz elismerték a jogosultságát, és mindenhol megkezdték hozzáigazítani a saját jogrendszerüket. Miután a múlt hónapban Szomália is elfogadta az egyezményt, jelenleg az USA az egyetlen ország, ahol a ratifikálás még várat magára – Obama zavarbaejtőnek nevezte ezt a tényt, és ígérete szerint változtatni fog ezen. Ha ez megtörténik, a gyermeki jogokról szóló szerződés lesz az első olyan nemzetközi dokumentum, amelyet minden országban ratifikáltak.

Az egyezmény szerint jogi szempontból gyerek az, aki a 18. évét még nem töltötte be, és ezért őt kiskorúságából fakadóan különleges védelem illeti meg. Akárcsak az emberi jogok esetében, a gyermeki jogoknál is az egyik legfontosabb szempont a megkülönböztetés tilalma: a gyerekek vagy a szülőjük, nevelőjük között nem szabad különbséget tenni azért, mert más a vallásuk, más nyelvet beszélnek, vagy más a bőrük színe. Ez az egyik legalapvetőbb emberi jog, és felnőttre, gyerekre egyaránt vonatkozik. A hétköznapokban ez sokszor nem is okoz problémát: a legtöbb szülő nem tiltja a gyerekének, hogy más nyelvet beszélő kisgyerekkel építse a homokvárat a strandon, mint ahogy a legtöbb iskola sem vallási hovatartozás alapján válogat a gyerekek között.

Ennek ellenére újra és újra fölmerülnek problémás helyzetek. Például, mi legyen azokkal a roma gyerekekkel, akiket az örökbe fogadni vágyó szülők semmi esetre sem akarnak maguknak, inkább várnak tovább egy fehér kisgyerekre? Elfogadható-e ez a viselkedés az örökbefogadóktól, amikor tudjuk, hogy a személyiség kifejlődését elsősorban a nevelés határozza meg, és nem a genetika? Persze az is igaz, hogy szülőként már miért is ne választhatna magának egy olyan gyereket bárki, amilyenről kicsi kora óta ábrándozott: legyen például szőke kislány, kék szemekkel. De ez veszélyes játék: gyereket nem azért kell vállalni, hogy régi álmunk váljon valóra a segítségével, nem is önigazolásból, vagy azért, hogy legyen mivel dicsekedni a munkahelyen. Ha valaki valóban pusztán a gyerek létéért akarja azt a gyereket, akkor a gyerek bőrének színe huszadrangú kérdés, vagy egyáltalán nem is számít. Brad Pitt és Angelina Jolie bőrszíntől függetlenül hazavitték a gyerekeket a világ minden tájáról, mégsem cikkezik a sajtó arról, hogy a különböző kultúrák és etnikumok összeférhetetlenek lennének a családjukban.

gyerekjogok

Ami még inkább baj, az pedig az, hogy amikor az ilyen esetekben sérül ezeknek a gyerekeknek a joga arra, hogy a többi gyerekkel egyenértékűként bánjanak velük, akkor ebből kifolyólag sérül a családhoz való joguk is. Az pedig nyilvánvaló, hogy a családi háttér hiánya olyan jelentős hátrányt okoz a gyerekeknek, amit később csak nagy nehezen lehet kompenzálni, már ha egyáltalán lehet.

A megkülönböztetés tilalmán túl nagyon fontos jog az élethez való jog. A gyerekek esetében ez azt jelenti, hogy egy gyereknek legalább annyi joga van az életben maradásra, mint egy felnőttnek, és mivel még nem önellátó, ezért számára biztosítani kell az élet feltételeit. Ez természetesen elsősorban a szülő és a család feladata, de előfordulnak helyzetek, amikor ez már nem elég. Ilyen lehet például a szegénység: a gyerekvállalás jelentős anyagi terheket jelent a családnak, nem csoda, hogy minél több a gyerek, annál mélyebb a szegénység. A szülőt lehet szidni, hogy miért nem gondolkodott korábban, de a gyereket nem szabad, hogy baj érje: ha éhes, enni kell neki adni. Akkor is, ha tíz másik testvére van, és akkor is, ha a szülei alkoholisták, és nem hajlandóak dolgozni. Azt fontos belátni, hogy gyerekeket nem büntethetünk azért, mert a szülei nem úgy viselkednek, ahogy az szerintünk ebben a társadalomban normális lenne.

A gyerekeknek, épp úgy, mint a fölnőtteknek is, joguk van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra, sőt még a véleménynyilvánítás szabadsága is megilleti őket. Ezt azért érdemes külön kiemelni, mert sok gyerek szinte nap mint nap azt hallja az iskolában, hogy ő még kicsi, nem ért hozzá, túl fiatal, majd az okos felnőttek megmondják, ő csak szorgalmasan engedelmeskedjen. Miközben a gyereknek joga van arra, hogy megismerje a különböző nézőpontokat, és ezek alapján saját véleményt alakítson ki. (Igen, ilyet a gyerekek is tudnak, nem szabad őket alábecsülni. A pár éves unokaöcsém például egyszer egy disznóvágáson annyira megsajnálta a disznót, hogy egy időre „növényevő” lett belőle, pedig soha senkitől nem látott példát a vegetáriánus életmódra.)

Érdemes megemlíteni az egészségügyi ellátáshoz való jogot is: ha minden gyereknek egyformán joga van olyan orvosi kezelésekhez és gyógyszerekhez is, amelyek megmenthetik vagy megkönnyíthetik az életét, akkor ezért miért kell fizetni, és főleg miért olyan sokat? Számomra teljesen hihetetlen, hogy gyűjtéseket meg jótékonysági akciókat kell szervezni azért, hogy egy-egy gyerek hozzájuthasson az őt megillető ellátáshoz, ahelyett, hogy gyermeki mivoltából fakadóan megkapná ezeket ingyen.

Ugyanez elmondható az oktatáshoz való jogról is: az egyezmény szerint az alapfokú oktatás minden gyerek számára kötelező és ingyenes kell, hogy legyen. De hát hol ingyenes az, amikor meg kell venni a könyveket, a füzeteket, a tornaruhát? A valódi ingyenes oktatás azt jelentené, hogy az iskolakezdés anyagi szempontból föl sem tűnik a családoknak, ehhez képest a valóságban minél több a gyerek, annál nehezebb a szeptember.

gyerekjogok

A hétköznapokban fölmerülő gyerekjogi kérdések is jelentősek, hiszen egy gyereknek sem csak akkor lesznek jogai, amikor már baj van: ha a szülő elveszti a lakását, vagy ha rendszeresen bántalmazzák, vagy ha megbetegszik. Egy átlagos gyereknek egy átlagos családban és iskolában a legfontosabb joga az, hogy ne bántsák. Senkinek nincs joga megütni egy gyereket, még egy pofon is jogszabályellenesnek számít. De bántalmazni nemcsak fizikailag lehet: a megalázás, hibáztatás, gúnyolódás szintén gyermekbántalmazásnak minősül.

Sokszor hallani, hogy nem érdemes a gyerekeket fölvilágosítani a jogaikról, mert már így is „harcos kis jogvédők”, akik hisztiznek, ha egyik-másik joguk néha sérül, de bezzeg a kötelességeikkel egyáltalán nem törődnek. Ezzel az érveléssel több baj is van. Először is, kutatások támasztják alá, hogy a gyerekek nincsenek tisztában a jogaikkal. Sokan közülük például nem tudják, hogy a tanárnak nincs joga olyan jelzőkkel illetni őket, mint a hülye, az idióta vagy az állat. Ha a gyereket bántják, azt fogja hinni, hogy őt szabad bántani – de ha tudja, hogy vele ezt nem tehetik, akkor képes lesz szót emelni a megalázó bánásmód ellen. Másrészt a kötelességeknek és a jogoknak nem sok közük van egymáshoz: az utóbbiak akkor is megilletik a gyereket, ha az előbbiekkel egyáltalán nem foglalkozik. Nem is értem, hogy képezheti vita tárgyát, hogy szabad-e bántani a gyereket, ha mondjuk szemtelenkedik.

A gyerekek legfőbb kötelességeként általában azt halljuk, hogy tisztelje a felnőtteket, legyen jólnevelt, és ne szemtelenkedjen. Csakhogy a tisztelet a huszonegyedik században nem alapulhat félelmen: a tiszteletet nem kiharcolni kell (például megfélemlítéssel), hanem kiérdemelni (például azzal, hogy tiszteljük a gyereket). A gyerekek meglepően hálásak tudnak lenni, ha azt tapasztalják, hogy valaki tisztelettel fordul feléjük, és figyelembe veszi a véleményüket. Arra várni, hogy a sosem tisztelt, önálló emberi lénynek sosem tekintett gyerek a sok szidástól és büntetéstől hirtelen tisztelni kezdje a felnőttet (legyen az akár a szülő, akár a tanár, akár egy hivatalos személy), körülbelül olyan, mintha elvárnánk a rózsától, hogy kivirágozzon egy sötét szekrényben anélkül, hogy valaha is meglocsolnánk.

A gyerekek tehát éppen úgy alanyai az emberi jogoknak, mint a felnőttek is, és nemhogy kevesebb, de inkább több jog illeti meg őket – éppen azért, mert kevesebb eszközük van arra, hogy megvédjék magukat, és mert belőlük lesz a jövő társadalma. Ha élhető társadalmat akarunk hagyni magunk mögött, érdemes élhető körülményeket biztosítani minden gyerek számára.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Bulizni kell
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 5: Bevezető a szociológiába

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kanyó Fruzsina
„Újvidék egy színes város, színes emberekkel” Egyetemválasztó - Beszélgetés Kanyó Fruzsinával a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyerekjogok November 20-a a gyerekek jogainak világnapja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szombaton a Mojo Clubban - Stubborn, Sequence és Kies Stubborn | Sequence | Kies @ Mojo Club, Zenta | 2015.12.05.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Négy nap ősi őszinteség Roadburn 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A könyvek borítói
„A blues a belső világ tükre” Huszonötödször is Blues Fest a Mojo Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kis József
„Itt nem lehet kiszállni, itt most nem lehet kiégned...” Szabó Balázs Bandájával ünnepeltük a KDSZ születésnapját

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                : Fotó: Szilágyi Nándor
„Bennem is sikoltozik egy Anna” Greguss Erdélyi Hermina mesél az Édes Anna szerep megformálásáról, megéléséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rólunk, huszonegyszer 2. 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
2. rész: CANNABIS SATIVA (var. indica) (avagy kontra Baudelaire-nek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 24. 24. rész - Sakotán, paradicsom északon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Štulić és a csapat
Sporhetsztori 14. Tizennegyedik rész – A kis köpcös és a kelkáposzta

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Suhov @ Művészklub, Újvidék | 2015.12.09. Suhov a Smokey Monday formáció egyik tagja Wowbagger mellett.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum – 19. Gólyabuli A Vajdasági Ifjúsági Fórum az idén is megszervezi a hagyományos Gólyabuliját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Találkozzunk a Petőfiben, 26-án!!! A Vajdasági Magyar Diákszövetség 2015. november. 26-án az újvidéki Petőfi Sándor MMK (József Atti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est november18-december1 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Krakkó arcai A vár alatt lustán kanyarodik a Visztula, és öleli a város egyik peremét.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: RaggAti photography
Malom-slam Az első Malom Slam - regionális slam poetry versenyen elhangzott alkotás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Kozma Laura Csantavéri vagyok, 1990. október 16-án születtem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A művészet, mint kerítésbontás A Híd Kör Art bemutatkozó tárlatát tekinthették meg az érdeklődők október 31-én este, Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +