:

Az esélyegyenlőség

:

Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alapvető emberi jog, mégis meg kell említeni, ha az emberi jogokról beszélünk. Ezek ugyanis elveszítenék az értelmüket, ha nem hatná át őket az az elv, hogy mindenkit egyformán megilletnek – és pont erről szól az esélyek egyenlősége.

A diszkrimináció, vagyis a hátrányos megkülönböztetés tilalma szorosan összefügg az esélyegyenlőség fogalmával: nem beszélhetünk az utóbbiról, ha nem valósul meg az előbbi. Az esélyegyenlőség teljesüléséhez azonban nyilvánvalóan nem elég az, hogy mindenkivel egyenlően bánunk. Az emberek alapvetően más élethelyzetben vannak, más múlttal rendelkeznek, tehát különböző kiindulási helyzetben vannak. Ha ilyenkor egyenlően bánunk velük, akkor egyértelmű, hogy az lesz előnyben, aki előnyös helyzetből indult. Olyan ez, mint a futóverseny: hiába jelöljük ki a célt minden versenyző számára ugyanott, ha mindannyian más-más startvonalról indulnak.

Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség valóban megjelenjen, a hátrányos helyzetűeknek plusz segítséget kell adni. A futóversenyes példánál maradva: a hátulról indulóknak jobb futócipőt adunk, vagy akár néhány méterrel előbb húzzuk meg számukra a célvonalat. A mindennapi életben az egyenlő esélyek biztosítása megjelenhet például az oktatásban: a kisgyerekes vagy fogyatékos jelentkezők az egyetemi fölvételijükre néhány pluszpontot kapnak. Erre azért van szükség, mert ezeknek az embereknek nehezebb dolguk van, amikor tanulni kell: kisgyerek mellett könyvtárba járni és tanulni nem egyszerű feladat, egy vak személy pedig eleve kevesebb szakirodalomhoz tud hozzájutni, mint az azonos képességekkel rendelkező, de jól látó emberek. Ilyenkor az az elv érvényesül, hogy a rosszabb helyzetben lévőknek annyi segítséget kell adni, hogy nekik is pont akkora esélyük legyen elérni a kívánt célt, mint azoknak, akik jobb esélyekkel indulnak.

esélyegyenlőség

A teljes esélyegyenlőség persze megvalósíthatatlan lenne: ehhez először is kellene egy mindent átfogó felmérést készíteni minden egyes ember helyzetéről, majd a hátrányos helyzetűeket megsegíteni, az előnyös helyzetűek dolgát pedig megnehezíteni, hogy így valóban mindenki egyforma feltételekkel indulhasson neki az életnek. Ez nemcsak elképzelhetetlen, de még csak nem is jó ötlet: egy ilyen szinten a kormányzat által irányított társadalomban egyáltalán nem létezne az egyéni szabadság fogalma.

Másrészt vannak olyan hátrányos helyzetek, amelyeken egyszerűen nem lehet segíteni, tehát a kiindulási feltételek sosem lesznek egyenlőek. Például vannak gyerekek, akik család nélkül nőnek föl. Számukra egy gyerekotthon sosem fogja pótolni az anyát és az apát, az egyenlőség tehát ezen a módon nem valósulhat meg. Ha viszont minden gyereket megfosztanánk a szerető családi környezettől, akkor ugyan hasonló helyzetből indulna mindegyik, de ekkora nyilvánvaló hülyeséget még a legelvetemültebb szélsőségesek sem szoktak javasolni.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma megjelenik az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozatában is. A második cikk szerint tilos a diszkrimináció bizonyos tulajdonságokra vagy körülményekre vonatkozóan. Ez nem azt jelenti, hogy a cikkben föl nem sorolt jellemzők alapján bárkit szabadon diszkriminálhatunk, a nyilatkozat ugyanis leszögezi, hogy a hátrányos megkülönböztetés „bármely más körülményre” vonatkozóan is tilos, ebbe a kategóriába pedig tulajdonképpen minden beletartozik.

 Hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélünk, ha valakit valamilyen tulajdonsága vagy körülménye alapján hátrány ér: kell tehát hozzá egy jellemző (például az illető transznemű), és egy hátrány (például nem vették föl dolgozni). Persze előfordulhat, hogy azért nem vették föl, mert nem is ért a munkához, de ilyen esetekben sokkal valószínűbb, hogy azért választottak mást a munkavégzésre, mert a transzneműek iránti ellenérzés nagyon erősen jelen van a mai kelet-európai társadalmakban.

esélyegyenlőség

Persze nemcsak a transzneműekhez hasonlóan általános ellenszenvnek kitett társadalmi csoportokat (például a homoszexuálisok, a fogyatékossággal élők, a sokgyerekesek vagy a cigányok) érheti hátrányos megkülönböztetés. Előfordul a fordítottja is, például amikor azért nem veszik föl dolgozni a szakképzett pincért a kávézóba, mert inkább egy csinos lányt alkalmaznának, aki ugyan nem látja el olyan jól a feladatait, de legalább nagy a melle. Ebben az esetben még akkor is diszkriminációról van szó, ha az elutasított pincér történetesen fehér, heteroszexuális férfi, vagyis olyan ember, aki szinte minden szempontból az előnyös helyzetben lévő társadalmi csoportokhoz tartozik.

A ENSZ nyilatkozata az általános alapelvet megfogalmazó második cikke után még két helyen említi a megkülönböztetés tilalmát: a törvény előtt, valamint a munka világában.

 A törvény előtti egyenlőség azt jelenti, hogy a törvények egyformán vonatkoznak mindenkire: mindenkit védenek, és mindenki köteles betartani őket. A munka világában pedig elsősorban a bérezés tekintetében fontos, hogy ne legyen diszkrimináció: az alapelv, hogy egyenlő munkáért egyforma mértékű fizetés is járjon. A megvalósulás persze már más kérdés: az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők fizetése még mindig viszonylag nagy eltéréseket mutat, az előbbiek javára.

esélyegyenlőség

A diszkrimináció és az esélyegyenlőség nemcsak a munka vagy az oktatás világában jelenhet meg. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az élet egyéb területeit érintő kérdések is. Ilyen például a digitális esélyegyenlőség: aki számítógéppel és internettel rendelkezik, az sokkal könnyebben eligazodik a világban, mint az, aki ezeket csak hírből ismeri. Ezért lenne fontos, hogy mindenkinek lehetősége legyen tájékozódni a nagyvilágban: sok könyvtárban ingyenes vagy olcsó a számítógép- és internethasználat, máshol ingyenes számítógép-kezelő tanfolyamot indítanak az idősek számára.

Egy másik ilyen fogalom a kulturális esélyegyenlőség: hogy mindenki ugyanúgy járhasson könyvtárba, színházba, moziba. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ezeket az épületeket akadálymentesíteni kell: kerekesszékkel bizony nem lehet lépcsőzni, a szűk folyosóra nyíló ajtók pedig veszélyesek lehetnek a látássérültek részére. Másrészt ennél többről van szó: a hátrányos megkülönböztetésnek ugyanis a rejtett formái is tilosak. Ilyen lenne például az, ha egy mozijegy árát szándékosan fölemelnék, hogy a szegény (és többségében cigány) családok már eleve ne is vehessenek jegyet. Szintén burkolt diszkrimináció lenne, ha a könyvtár nem tartana könyveket a nemzeti kisebbség anyanyelvén. Ezekben az esetekben az érintett embereket etnikai vagy nemzeti hovatartozásuk alapján érné hátrány, és egyáltalán nem enyhítő körülmény az, hogy a diszkrimináció nem jelenik meg nyíltan.

Az teljes esélyegyenlőség nem valószínű, hogy valaha is megvalósul, de ez nem jelenti azt, hogy az erre való törekvés ne lenne nélkülözhetetlen egy elfogadóbb és ebből kifolyólag nyugodtabb társadalom létrehozásához. A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem leghatékonyabban az oktatásban folytatható: az elfogadó légkörben nevelkedett gyerekek hamar megtanulják, hogy senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál csak azért, mert másmilyen. Ezt fölismerve pedig nemcsak mások esélyegyenlőségéért tehetünk, hanem a saját hasznunkra is válhat a dolog: kinek ne lenne nyugodtabb az élete, ha nem kellene folyton az emberek másságán (nemi identitásán, szexuális irányultságán, politikai vélmeményén, fogyatékosságán vagy bármi egyéb jellemzőjén) bosszankodni?

esélyegyenlőség

Emberi Jogi Nyilatkozat:

2. cikk

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A résztvevőkre várva
VMTDK! Az idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 7: Édes, ékes apa jezik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csak egy estét, csak veled A Machine Head belgrádi koncertjéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Poszmik Dénes
A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2. Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 25. 25. rész: Levendulamezők

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szentjánoskenyér kívül-belül
Sporhetsztori 15. Tizenötödik rész – Anyu és Szent János kenyere

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Koncert Godine! Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Koncert Godine néven futó eseménysorozat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Taste of Vienna D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Indafoto.hu/king09
Szeged És most? Most elcsendesedik minden.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Baráth Attila Az idén nyáron töltöttem be a 27. életévem, aminek legfontosabb eseménye az esküvőnk volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +