: Fotó: Indafoto.hu/king09
Fotó: Indafoto.hu/king09

Szeged

: Fotó: Indafoto.hu/king09
Fotó: Indafoto.hu/king09

És most? Most elcsendesedik minden. Egy teljes pillanatra hagyom, hogy a világ lekapcsolódjon. Csak egy sóhajtásnyi időre. A csend teljesen átjár. Majd kilégzés, és vissza a valóságba. Az autók dudálnak. Az esti szellő susog, és ringatja azt a fűzfát, amelynek olyan érdekes alakja van. Szinte boltívet ad az útnak. Az ég ma különösen csillagos. Bár itt sosem érzem annyira csillagosnak, és elragadónak, mint odahaza. Itt valahogy még ez is picit idegen, picit más.
Sokszor átléptem már azt a vonalat. A senki földjén végighúztam a bőröndömet, leadtam az útlevelem, elmondtam, hogy nincs nálam semmi, és beléptem. Itt voltam. Itt. Aztán valahogy sosem éreztem, hogy az évek során megismertem volna ezt a helyet. Olyan, mintha a hely árnyéka követne éjszakánként, mikor hazafele ballagok, s én ismerem minden mozdulatát, hogy merre fog fordulni, merről világít meg, de ha a nappali fénynél szembetalálkozom vele, sosem ismerem fel.

Odahaza már ismerem a föld vonalait, csíkjait, minden redőjét. Érzem, merről fúj a szél, lesz-e eső. Ahogy a búzatábla szélén állva nyáron hallgattam a szél és a kalászok dallamos táncát, arra gondoltam, olyan jól ismerem már ezt a hangot. Azt a fajta csendet, amely tulajdonképpen nem is csend, hanem inkább egy dal. Egy alapzaj. Itt viszont teljesen más az alapzaj. Mentők, vonat, a villamos csilingelése. Mintha az eső is máshogy kopogna az ablak bádog párkányán. Nem ismerem fel a zajokat. Olyan, mintha felszínes barátságot kötöttem volna egy emberrel, akivel mindennap a reggeli buszon egy irányba utazom. Nem ismerem, nem tudom a nevét, nem tudom honnan jött, tulajdonképpen csak annyi közös van bennünk, hogy mindkettőnk egy helyre tart, de a célunk már nem is ugyanaz.

Így vagyok én ezzel a hellyel is. Egy irányba tartunk, egy helyről jövünk, de valahogy egy felszínes kapcsolaton kívül más sosem fog kialakulni bennünk. Minden, ami ismerős volt, máshol van. Érdekes módon más helyekkel előbb kötöttem barátságot, mint ezzel. Az esőtől fénylő, régi macskaköves utcákkal például mindig gyors barátságot és ismeretséget kötök. A cipőm kopogása ismerősen kong rajtuk, és ettől sokkal magabiztosabban mozgok. Vagy a régi házak homlokzata, mely az őszi napfényben úszik. Ezek olyan dolgok, melyek bárhol vidáman biccentenek a járókelőkre. Az ember egyből szerelembe esik, és onnantól kezdve ez az érzés talán egy élete végéig nem ereszti el. Ezzel ellentétben a felhőkarcolók teljesen más érzést keltenek bennem. Európában ilyet nem látni. A nagyság, a felhők karcolása az embert apróvá teszi. Mégis van benne ismerős vonás, hiszen ha odahaza éjjel a tág tér közepén felnézünk az égre, a csillagokhoz és a horizonthoz képest pont olyannyira vagyunk aprók, akár egy felhőkarcoló mellett.

De valahogy Szeged idegen. Idegen maradt, hiába vagyunk mindennap együtt. Nem ismerem fel a helyeket, nem esek szerelembe, és valahogy a sóhaj is máshogy szökik ki belőlem. Fészkelődöm, nem tudok nyugton maradni. Valahogy az idegen hely, s én, mint idegen személy, nem férünk meg egymással, de kompromisszumot sem kötünk. Mintha idegen emberekkel kellene egy lakásban laknom, és minden nap kényelmetlen hallgatásban kerülgetjük egymást álmosan. Nem akarja, hogy itt legyek, és én sem akarok itt lenni. De maradok. Egy ideig. Felszínesen már ismerem. Melyik körút hova vezet, és melyik utca hova nyílik. Ismerem a felhőket, és ismerem a sarkon túl lévő szomorúan az útra hajoló fűzfát is. Meg a kék kutat is a sarkon, amelyből vizet lehet felhúzni. Az egyetemet is ismerem, a parkot, meg azt a délutáni napot, amely a könyvtárt megvilágítja. Talán ha jobban belegondolok, annyira mégsem idegen ez a hely. Talán csak én nem akarom, hogy ennél közelebb kerüljön.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A résztvevőkre várva
VMTDK! Az idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 7: Édes, ékes apa jezik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csak egy estét, csak veled A Machine Head belgrádi koncertjéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Poszmik Dénes
A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2. Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 25. 25. rész: Levendulamezők

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szentjánoskenyér kívül-belül
Sporhetsztori 15. Tizenötödik rész – Anyu és Szent János kenyere

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Koncert Godine! Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Koncert Godine néven futó eseménysorozat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Taste of Vienna D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Indafoto.hu/king09
Szeged És most? Most elcsendesedik minden.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Baráth Attila Az idén nyáron töltöttem be a 27. életévem, aminek legfontosabb eseménye az esküvőnk volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +