: Fotó: Poszmik Dénes
Fotó: Poszmik Dénes

A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2.

: Fotó: Poszmik Dénes
Fotó: Poszmik Dénes

Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

Kevés lemez megjelenését övezte akkora készülődés az underground zene világában, mint az októberben megjelent Thy Catafalque új CD-jét/bakelitjét, amely a Makóról indult, ám mára már Skóciában aktív Kátai Támas monumentális projektje. A Thy Catafalque (ford: ravatalod) a népzenéből, a black metalból, ipari fémzenéből, havas esőből, avar fedte erdei sétákból, sziklákat verdeső hullámokból és egyéb szaftos sötétebb, tudományos vizekből merít és táplálkozik. Nemrég a lemez a MAHASZ lemezeladási listájának 42. hetében a 22. helyen állt Koncz Zsuzsa és Jean-Michel Jarre között. Az új lemez apropójára felkerestem Tamást, hogy válaszoljon meg néhány kérdést.

A sajátságos hangulat, ami tükröződik a zenédben és a fotóidban mennyire kísér végig a mindennapjaidban? Itt most arra gondolok, hogy te, Kátai Tamás a hétköznapokban ilyen hangulatú ember vagy-e, vagy ezek csak bizonyos pillanatai az énednek, amelyek leképződnek a zenédben, fotóidban? Mondjuk van-e kedvenc vígjátékod?

– Nem tudom, milyen kép élhet rólam másokban ezek alapján, de remélem, hogy nem valami mélabús poétának tűnök. Teljesen normális ember vagyok, bár nem szeretem a feltűnést, talán visszafogottabb életem van, de boldog vagyok és igyekszem kiegyensúlyozottságra törekedni lelkileg és testileg is. Van bennem önkritika, és van véleményem, akkor is, ha nem mindig szeretem elmondani. És maradt bennem a gyerekből is, aminek örülök, mert meg tudom találni a szépet, az izgalmasat, nem vagyok elfásulva.

Persze, kedvelem a vígjátékokat, illetve a nagy részüket nem, mert válogatós vagyok, de nagy kedvencem például az Egészséges erotika Tímár Pétertől. Ez a fajta groteszk humor – Csapd le csacsi!, Roncsfilm. A Monty Python, a Little Britain alap. Woody Allen, főleg az Annie Hall, illetve ami mostanában tetszett az a Carnage Polanskitól és a What We Do in the Shadows, az óriási.

 

Aki most ismerkedne zenei munkásságoddal, annak melyik lemezre vagy dalra irányítanád a figyelmét?

– A Köd utánam nagy sláger, azt a legkönnyebb elkapni. Nekem talán még mindig a Csillagkohó a kedvenc dalom.

Milyen koncerten voltál az utóbbi időben?

– Edinburgh nem a legjobb hely koncertek szempontjából. Ez egy történelmi város, nem ideális a bulizáshoz, éjszaka csendnek kell lennie, amit egyébként egyáltalán nem bánok, és rendkívül szigorúak a rendeletek a szórakozóhelyekkel kapcsolatban. Ezért van az, hogy a legtöbb turné Glasgow-ban áll meg, mert az meg a másik véglet. Legutóbb a Brujeriát láttam, az jó volt. Korábban a Negura Bungetet. Az Usher Hallba szoktam alkalmanként járni, utoljára Bartókon voltam. Abban az a jó, hogy mindenki sokkal öregebb nálam, és ott végre újra tinédzsernek érzem magam.

Mi volt az életedben a legmaradandóbb koncertélmény?

– Talán a ’93-as Metallica az MTK-stadionban, mivel utána határoztam el, hogy elkezdek zenélni. Előtte is írogattam zenéket, hat vagy hét 60 perces kazettám tele volt, de az még elektromos vonalon ment. Már akkor is demókat csináltam, rendesen volt borító is mindegyikhez, címek, dalcímek, minden. Az volt a neve a projektnek, hogy CPU! De a Metallica után úgy döntöttem, hogy onnantól csakis metál, és attól a naptól kezdve volt a Darklight. Ez 1993. június 9-én volt, még mindig emlékszem rá, ezért talán ez volt a legfontosabb.

Ha jól tudom, az új Slayer-lemezzel, a Repentless-szel meg vagy elégedve. Hannemann (Jeff Hannemann, a Slayer egyik alapító tagja, 2013-ban hunyt el) és Lombardo (Dave Lombardo, a Slayer első és legendás dobosa) nélkül megnéznéd a mostani Slayert?

– A Slayert láttam háromszor a klasszikus felállásban. Ha itt lenne, Edinburgh-ban most az aktuális turnéval, biztosan elmennék rá. Engem ez a dráma körülöttük nem nagyon befolyásol, a zenében hiszek, a lemez pedig atom.

Kátai Tamás

Kátai Tamás

Lehet, hogy segítenél pár olvasón ha megosztanál pár konyhatitkot, hogy pl. milyen programokban dolgozol a zenefelvételeknél?

– Egy régi Cubase SX3-mal, SAWPlusszal, Adobe Auditionnel. Dobhoz XLN Addictive Drums, gitárhoz Guitar Rig, szintetizátorhoz többnyire VSTi-k. Nagyjából ez minden. Le vagyok maradva.

A zenén túl is még kérdeznék pár dolgot. Ha jól tudom, angolt is tanítottál Magyarországon. Hiányzik-e a tanítás, esetleg foglalkozol-e fordítással?

– Igen, magyar-angol szakon végeztem Szegeden, tanítottam mindkét tárgyat, és könyvtáros is voltam, Maroslelén. Akkoriban még hadkötelezettség volt, én pedig polgári szolgálatra jelentkeztem, ami ugyan hosszabb volt, 9 hónap helyett 15 hónap, de a szakmámban maradhattam. Többet nyert velem így a haza, a zenekar is mehetett tovább. Amikor lejárt a 15 hónap, csak félállásban maradhattam volna, mint könyvtáros, ezért inkább máshol kerestem munkát. Pocsék tanár voltam, bár a körülmények sem voltak ideálisak, meglehetős mélyvízbe kerültem Maroslelén, amely elég szürreális hely volt Makó és Hódmezővásárhely között. Mindig azt éreztem, hogy groteszk módon megállt az idő a faluban, körülbelül 1963-ban. Fura hely volt, sok fura karakterrel, fura történetekkel. Azóta biztosan változott. Én mindenesetre csapnivalóan tanítottam. Nem érzem, hogy hiányozna az oktatás, bár most már talán jobban meg tudnám oldani. Jelenleg az egyik munkám tolmács/fordító az Edinburghi Önkormányzatnál, ez megmaradt.

 

7-8 éve Skóciában élsz. Mi alakította így az életed, hogy kiköltözz?

– A Gire-ból Balázs már 2005 óta Skóciában élt, néha koncertekre haza tudott jönni, vagy a lemezfelvételre. Ha nem volt itthon, akkor Petya (Patkós Péter) segített ki minket, akinek nem győzünk eleget hálálkodni ezért, nélküle nem ment volna tovább a zenekar. Amikor 2007-ben Zolcsi megunta az egész kínlódást otthon, és úgy döntött, hogy ő meg elmegy Angliába, akkor gyakorlatilag megszűnt a zenekar, mert egyedül maradtam az országban. Akkor már én is úgy voltam vele, hogy addig a Gire tartott otthon, ha nem lett volna, akkor megyek én is. Minden barátom külföldön élt már, és egy héttel később mi is elhatároztuk a barátnőmmel, hogy elmegyünk Skóciába. Lehetett volna Anglia is, de Edinburgh szimpatikusabb volt és Balázsék már ott voltak, sőt ott volt a régi énekesünk, Imi is, ők segítettek szobát találni, aztán együtt is laktunk egy évig. Zolcsi meg Rozsihoz, a régi gitárosunkhoz költözött Londonba, nekik ott volt jobb. Zenéről szó sem volt azokban az időben, sem hangszerem nem volt, sem számítógépem, semmi. Az első időkben a túlélésről szólt minden.

Mennyi időre volt szükség, hogy felálljon egyfajta lelki és anyagi biztonság is?

– Körülbelül egy évre. Egy szobába érkeztünk, egy-egy bőrönddel a barátnőmmel az első három hónapra, az elég cudar idő volt, de nem foglalkoztunk vele, csak loholtunk egész nap munka után, meg dolgozni. Lakott ott még két lengyel lány, egy magyar meg egy cseh ember. Aztán össze tudtunk költözni Imiékkel, de ott is még csak egy nagyon kicsi szobánk volt. Akkor már tudtam venni egy számítógépet, amely épphogy elfért bent, azóta is azt használom. Közben egy nyomdában dolgoztam Dalkeith-ben. A munka eléggé kimerített, de legalább volt állandó bevételünk, és tudtunk félretenni némi pénzt. Mikor majdnem egy év után először hazamentem, visszafelé hoztam a szintetizátoromat, és így már be tudtam fejezni a Róka hasa rádiót. Amikor nincs körülöttem nyugalom, akkor bennem sincs. Káoszban képtelen vagyok kreatív munkára, teljesen lebénít, béke kell. Később megvettem a gitárt is, el tudtunk költözni valamivel jobb helyre, és onnantól könnyebb lett.

 

Edinbrugh-ban melyik a kedvenc kocsmád vagy kedvenc részed a természetben?

– Nem járok nagyon kocsmába, mivel nem iszom alkoholt. Viszont lehet enni is és tényleg remek pubok vannak ezekkel a klasszikus brit pub foodokkal. A természet leírhatatlan. Nem is tudom, melyik rész a kedvencem. Glen Coe-tól mindenkinek leesik az álla, Isle Of Skye olyan drámai, hogy őrület, a Rannoch Moornál kietlenebb helyet nem láttál, de nagyon szeretem Birnamet és Dunkeldet is a Felföld lábánál, oda többször is visszamentem. Legutóbb a Bass Rocknál voltunk, az Északi-tengeren, North Berwick mellett. Egy hatalmas szikla a tengerben, amin több százezer madár él, iszonyat gyors motorcsónakkal vittek, nagyon kellett kapaszkodni, fókák a vízben, annyi madár a fejünk felett, hogy sötét az ég, szakadó eső. Óriási élmény volt.

A lélegzetelállító természeten kívül, mit találtál meg Skóciában, amit otthon nem?

– Itt nagyobb a nyugalom, béke van, lehet szépen élni, ha dolgozik az ember. Otthon ez rettenetesen nehéz. Otthon viszont a családom van és a szülővárosom, amiket nem lehet pótolni.

Mire megjelenik az interjú, túl leszünk a mindenszenteken... El szoktál mélyülni ilyenkor?

– Csendesebben szoktak telni ezek a napok.

2015. október 21-e is megtörtént (ez ugye a Vissza a jövőbe jövőbeli dátuma), ha üzenhetnél, mondjuk, a tizenhat éves Kátai Tamásnak, mit mondanál?

– Hogy egy év múlva ne engedje ki a kutyáját az utcára játszani.

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A résztvevőkre várva
VMTDK! Az idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 7: Édes, ékes apa jezik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csak egy estét, csak veled A Machine Head belgrádi koncertjéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Poszmik Dénes
A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2. Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 25. 25. rész: Levendulamezők

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szentjánoskenyér kívül-belül
Sporhetsztori 15. Tizenötödik rész – Anyu és Szent János kenyere

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Koncert Godine! Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Koncert Godine néven futó eseménysorozat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Taste of Vienna D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Indafoto.hu/king09
Szeged És most? Most elcsendesedik minden.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Baráth Attila Az idén nyáron töltöttem be a 27. életévem, aminek legfontosabb eseménye az esküvőnk volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +