:

Csak egy estét, csak veled

:

A Machine Head belgrádi koncertjéről

Váratlanul jött az elhatározás s a körülmények is úgy jöttek össze, hogy a Képes Ifi csapata végül el tudott jutni a belgrádi Machine Head-koncertre. Töprengtem, hogy menjek-e, mert másnap munkanap volt, de talán azért nyert a zene, mert egy kezemen (érts csak öt ujjat ez alatt) meg tudom számolni, hogy hány olyan zenekar van, akiknek a zenéje majdnem minden körülmény között jól esik. Emellett az is biztos, hogy talán a középső ujjamon szerepelne ez az oaklandi csapat, amely kb. 24 éve nyomja, és igaz, hogy Machine Head a nevük, de messze nem foglalkoznak a Deep Purple hagyományával. Tehát ha kellene egy kedvenc dühös, jól megmondós kedvencet választanom, akkor, talán már idestova húsz éve a Machine Headre adnám a voksom. Amióta még kölyökként megvettem a Burn My Eyes lengyel kazettás kiadását, azaz a Born My Eyest Temerin kazettás boltjában, azóta aktuális ez a kvartett életem ilyen-olyan fázisaiban: osztálykirándulás, kéthónapos bentlakás a kanizsai gyógyfürdőben, romantikus vacsorák, bevásárláskor chipses zacskó lerántása a polcról, és kettős lábbal ráugrás egy „Oh, yeah!” léggitáros mozdulattal.

A koncertet méltó reklám előzte meg, Újvidék és Belgrád utcái tisztességesen ki voltak díszítve a plakátokkal, a közösségi oldalak is pezsegtek, s ha jól tudom, a rádióban is lehetett jegyeket nyerni. Ráadásul az együttes is készített egy beharangozó videót a belgrádi koncerthez. Ha már ilyen szépen igyekeztek a srácok, akkor már tényleg el kellett menni, még azt is vállalva, hogy én hajtsak oda, és haza is. Az Ifjúsági otthon körül, Belgrádhoz és Búrány jópajtás Renault Mégane típusú karavánjával történt előszöri találkozásomhoz képest, egész könnyen és fájdalommentesen találtunk parkolót. A koncert helyszínére érve a bejáratnál már hallottam Szerbia egyik legnagyobb Machine Head-rajongóját, Željkót teljes eufóriában szervezni, telefonján beszélni. Željkóról annyit érdemes tudni, hogy kragujevaci, talán 2009-ben ismerkedtünk meg valamilyen szigetes buli alkalmával, és azóta is komoly metáltesók vagyunk. Az, hogy őt említem, azért van, mert akkor látta a Machine Headet, amikor én először, a 2004-es belgrádi koncertjük alkalmával, csak hozzám képest ő már a tizenkettest karikázta be a hányszor néztem meg a Machine Headet naptárában. S mintha meg lett volna írva, rögtön Željko után Acóval találkozom, aki szintén kragujevaci, és szigetes ismeretség. Ő valamennyivel lemarad Željko mögött, mivel csak nyolcszor élvezte élőben a Machine Head koncertjét. Acóról érdemes tudni, hogy néha még képes Írországba is elmenni egy Mastodon-koncertre. Tehát, kedves szülők, ha a csemetéjük koncertre szeretne menni, mondjuk akár Párizsba Damien Rice-ra, ezt meg kell érteni, el kell engedni. Ezek nagyon erős, kozmikus dolgok.

Machine Head

Az egyetlen hivatalos kép a koncertről. Ott vagyunk Képes Ifistül - Forrás: www.facebook.com/MachineHead

Még mielőtt bementünk volna az Ifjúsági otthon Amerikana termébe, mint jó piacozók, megnéztük miket árulnak, s nem kis ámulásomra, a megszokott kendők, zászlók, kapucnis pulcsik, pólók, dedikált CD-k mellett, meglepetésünkre, egy izmos gitár is állt, a maga kb. ötszáz eurós szerénységével. A koncert után szomorúan konstatáltam, hogy a szerbiai rocker népség nem jár ennyi pénzzel koncertekre, hogy megvegye a kedvencei által dedikált hangszert.

A teremben szépen összejött fiatal (tinik, korai húszasok) és öregebb is (kopott Nailbomb és Biohazard pólós, meglettebb úriemberek), ami csak annak volt a jele, hogy mókás estének nézünk elébe, generációk közötti találkozóra, ahol majd táncol fiatal és öreg is – zömmel férfiak. Egy intim est volt kialakulóban. Intim, intim, de milyen értelemben. Nos, az együttes, vagy a management azt találta ki, hogy a turné keretein belül csak a Machine Head játszik. Nincs szükség előzenekarra, mert ők bizony lenyomnak több mint két órát, tömény higanyt öntve a fülünkbe. Az intimitás egyik feltétele az volt, hogy kép- és videófelvevő készüléket tilos volt bevinni. Sajnos ennek ellenére a közönség egy jó része inkább bevilágította a mögötte állók arcát a mobiltelefonja fényével, minthogy természet adta memóriakártyájába, azaz, az agyába véste volna az emlékeket. A színpadkép több volt, mint egyszerű. A két szélén Machine Head-címeres zászlók lógtak a tavaly megjelent lemez, a Bloodstones&Diamonds fazonjában. Az estet úgy tervezték, hogy feljön a banda, és zúzza a metált jó sokáig. Ez meg is történt. Tényleg csak párszor volt szünet, átvezető szöveg arról, hogy a rajongóknak, kitartásuknak, hűségüknek köszönhetik a sikereiket, a zene összekovácsol stb., stb… Azt hiszem a Bite the Bulletig nem volt átvezetés, egyik dal folyt a másikba, a nép pedig örült a kellemes szólamoknak. A legmeghatóbb át- és felvezető szöveget a Descend the Shades of Night előtt hallhattuk. Flynn elmesélte pár mondatban a 2004-es belgrádi koncerttel kapcsolatos emlékeit. Pontosabban azt, hogy milyen érzelmi tumultuson mentek keresztül, amikor 2004. december 8-án eljutott hozzájuk a hír, hogy a metálzene meghatározó mókamesterét és nem mellesleg egyik legötletesebb gitárosát, a Pantera zenekar egyik arcát, és nemkülönben jó barátjukat, Dimebag Darrellt egy fegyveres támadó halálosan megsebesítette a színpadon. A Machine Head december kilencedikén lépett színpadra 2004-ben. Ahogy akkor megvolt a hátborzongató hatása a koncertet félbevágó egyperces gyászszünetnek és főhajtásnak, úgy most valamilyen fura módon optimista volt ez a megemlékezés. És szépen, meghatóan eljátszották a Descend the Shades of Nightot.

S, hogy mondjak egy személyeset is. Úgy látszik, Machine Head-koncert nem múlhat el mankós emberek nélkül. Miről is van szó: 2004 decemberében kb. úgy mentem el a koncertre, hogy épp gyógyulni kezdett a seb és a csont az akkor augusztusban, ha emlékezetem nem csal, egy éven belül negyedszer megműtött combomon, és elmondhatom, amikor az emberek meglátták két mankóra támaszkodó testem, úgy vigyázott rám mindenki a közönségben, mint egy hímes tojásra. A vad rockerek, ugye. Úgy látszik, Belgrádban mankós emberek bátran eljárnak Machine Head-koncertre, mert az idein is láttam egyet, és neki sem esett bántódása. Legalábbis a koncerten nem.

És most szóljon a The Blood, the Sweat, the Tears és ugráljon mindenki – aki tud!

A cikk végén található dallista elég beszédes lehet egy Machine Head-rajongónak, aki pedig nem ismerné őket, folytassa a táncot pl. a Davidienre vagy az Imperium neo-heavy groove-jaira. YouTube most!

Le a kalappal azok az emberek előtt, akik táncolás helyett a videófelvevő készülékeiket fogják. Nélkülük nem lehetne színesíteni a webes megjelenéseket.

Na, jó nem szóltam semmi. Jó ezt azért újból végignézni.

Az est végén valahol megértettem Acót és Željkót, hogy miért nézték meg ennyiszer a Machine Headet. Szerintem én is kipipázok még egy-két bulit.

Ugye évek óta, de lehet, hogy már lassan egy jó évtized óta zajlik teli félelemmel, rettegéskeltéssel a vita, hogy milyen zenekarok következnek a nyolcvanas évek, a mai metál alapköveit lehelyező nagyjai után (Metallica, Iron Maiden, Slayer), azaz olyanok, amelyek még stadionokat töltenek meg, és több tízezren vonulnak be a koncertjükre. A kérdés még nyitott, és a metálfilozófusoknak meg is hagynám a témát, hogy vitassák meg pipázva, a kandallótűz pattogása mellett. Aggódni én nem aggódnék, az egyik trónörökös a szememben egyértelműen a Machine Head, és erről az is eleget mond, hogy az európai turné során sorjában adtak teltházas bulikat.

Az oroszokban pedig az a legjobb, hogy ők a világ legjobb kalózai.

Itt a teljes moszkvai koncert az idei turnéról. A hang több, mint jó.

Ezt volt röviden

Intro: Diary of a Madman (Ozzy Osbourne)

Imperium

Beautiful Mourning

Now We Die

Bite the Bullet

Locust

From This Day

Ten Ton Hammer

This Is the End

All Falls Down

The Blood, the Sweat, the Tears

Slanderous

Darkness Within

Declaration

Bulldozer

Killers & Kings

Davidian

Descend the Shades of Night

Now I Lay Thee Down

Aesthetics of Hate

Game Over

Old

Halo

És a végére egy elmés Machine Head válogatás:




Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A résztvevőkre várva
VMTDK! Az idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenci...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki gólya naplójából DAY 7: Édes, ékes apa jezik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség, illetve az erre való törekvés a szó hagyományos értelmében ugyan nem egy alap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csak egy estét, csak veled A Machine Head belgrádi koncertjéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Poszmik Dénes
A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 2. Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 25. 25. rész: Levendulamezők

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szentjánoskenyér kívül-belül
Sporhetsztori 15. Tizenötödik rész – Anyu és Szent János kenyere

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Koncert Godine! Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Koncert Godine néven futó eseménysorozat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Taste of Vienna D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Indafoto.hu/king09
Szeged És most? Most elcsendesedik minden.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Baráth Attila Az idén nyáron töltöttem be a 27. életévem, aminek legfontosabb eseménye az esküvőnk volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +