:

A szolidaritás

:

Minden évben december 10-e az emberi jogok világnapja. 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, ezzel egy dokumentumban foglalták össze azokat az alapvető jogokat, amelyek kivétel nélkül minden embert egyformán megilletnek. Nemcsak azért volt ez jelentős lépés, mert elsőként rögzített olyan jogokat, amelyeket ma már eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, hanem azért is, mert ez egy olyan dokumentum, amely minden egyes emberre kiterjed: nem különböztet meg szegényt és gazdagot, feketét és fehéret, római katolikust és muzulmánt, sőt pszichiátriai betegeket vagy éppen bűnözőket sem.

Az elmúlt több mint hatvan évben jelentős előrelépés történt a világban az ember jogok területén, de ez korántsem jelenti azt, hogy minden rendben lenne. Elég csak a napi sajtó híreire gondolni: egy miniszter megengedi magának, hogy nyilvánosan szexista megjegyzést tegyen, egy transznemű elítélt öngyilkos lesz, mert női nemi identitása ellenére férfiaknak fenntartott börtönbe zárták, és rendszeresen hallhatunk rémtörténeteket arról, hogy mi történik az emberekkel a pszichiátrián. Mindezek a dolgok általában nem maradnak következmények nélkül: a minisztert leváltják, Anglia átgondolja az elítéltek elhelyezésének eddig alkalmazott gyakorlatát, a közvélemény pedig egyre-másra kiáll a pszichiátriai intézetek embertelen bánásmódja ellen. De a változások nem egyik napról a másikra történnek, és komoly társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy egy adott esetben az emberi jogi nézőpont érvényesülhessen.

emberi jogok

Példa erre a gyógyászati marihuána ügye a jelenlegi Magyarországon. Hogy ennek hol van az emberi jogi vonzata? Hát ott, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a számára legmegfelelőbb egészségügyi szolgáltatásokhoz hozzájusson, a marihuánának pedig jelentősek a pozitív egészségügyi hatásai, valamint enyhék a várható mellékhatásai is. Olyan betegségekről van szó, mint a sclerozis multiplex, a Crohn-betegség vagy a rák – a cannabis hatóanyagai többek között csökkentik a fájdalmat és a hányingert, növelik az étvágyat, és mindent egybevetve általában megkönnyítik a betegséggel való mindennapos együttélést, vagyis növelik az életszínvonalat. Olyan gyógyhatású szerről van tehát szó, amely a jelenleg használatban lévő gyógyszereknél sok esetben jobban, gyorsabban hat, kevesebb mellékhatással jár, és nem utolsósorban jóval olcsóbban beszerezhető. Bár a magyar állam hivatalos álláspontja valami olyasmi, hogy minden kábítószer az ördögtől származik, és semmilyen felhasználásuk sem engedhető meg, az egészségügyi államtitkárság mégis úgy látja, hogy érdemes foglalkozni a témával.

Örülhetünk, hogy van lehetőségünk az egészségügy területén megjelenő emberi jogi kérdésekkel foglalkozni – a világ más részein jelenleg éppen népirtások zajlanak, egész társadalmi csoportokat különböztetnek meg hátrányosan azért, mert nők, valamelyik alacsonyabb kasztba tartoznak, vagy csak más a bőrük színe. Nekik eszükbe sem jut azért szót emelni, hogy senki ne tegyen szexista megjegyzéseket (a nők már annak is örülnek, ha nem erőszakolják meg őket), hogy legyen megfelelő színvonalú oktatás (előrébbvaló, hogy legyen mit enni), vagy hogy legális legyen végre az orvosi célú marihuána (sokan egyáltalán semmiféle gyógyszerhez nem jutnak hozzá).

emberi jogok

Mégis úgy gondolom, hogy Európában és a világon is az egyik legégetőbb kérdés a szolidaritás. Összetartozunk, mert emberek vagyunk, éppen ezért lenne kötelességünk segíteni egymásnak. Az emberi szolidaritás mint érték a legtöbb vallásban központi szerepet tölt be, nem egy újkeletű dologról van szó. A kisközösségek nem is működhetnének anélkül, hogy a tagjai ne lennének egymással szolidárisak, elég csak a családra gondolni: a kisgyerek mindig többet kap a családtól, mint amennyit ad neki, pusztán azért, mert ő még kicsi, szinte magatehetetlen, a szüleitől abszolút függőségben lévő lény. Ezt a kiszolgáltatottságot ellensúlyozzák a szülők azzal, hogy szeretik a gyereket, gondoskodnak róla, és odafigyelnek a testi-lelki biztonságára és fejlődésére; és hasonlóképpen fog a gyerek évtizedekkel később gondoskodni a szüleiről. Ahhoz, hogy a család működjön, arra van szükség, hogy mindenki (de legalábbis minél több családtag) szolidáris legyen a kiszolgáltatottakkal. E nélkül fölbomlana a család egysége, és a gyerekek gyerekotthonban, az idősek meg az öregek otthonában lennének kénytelenek élni az életüket a család támogatása nélkül.

De a családnál nagyobb közösségeknek is alapértéke a szolidaritás. Egy falu vagy egy városrész, ahol mindenki ismer mindenkit, akkor működik a legmegfelelőbben, ha azok, akiknek lehetőségük van rá (például a polgármester, a sikeres vállalkozó vagy akár a nyugdíjas, de jó erőben lévő nagymama) fölkarolják azokat, akiknek szükségük van a segítségükre. Ez többféleképpen is megvalósulhat: a kerekes székesek és a babakocsisok kedvéért bevezetett akadálymentesítéstől kezdve a beteg gyerekeknek szervezett gyűjtéseken át egészen a pótnagymamaságig sok minden beleférhet a szolidaritásba. A lényeg az, hogy a segítségért cserébe nem várunk semmit – és fontos, hogy tényleg semmit, még hálát sem, folyamatosan hálásnak lenni ugyanis egyrészt nagyon fárasztó és megalázó is, másrészt pedig egyfajta hierarchiát is kialakíthat (aki ad, az fölötte áll annak, aki kap). Az alá-fölérendeltség pedig általában nem kedvez a boldog társadalom létrehozásának.

emberi jogok

Azt, hogy mennyire vagyunk egymással szolidárisak, nagyban meghatározza az, hogy mennyire bízunk egymásban. Egy 2009-es magyarországi felmérés szerint egyáltalán nem – és nem hiszem, hogy Szerbiában jobb lenne a helyzet. Tegyük föl, találtok az utcán egy pénztárcát, benne tízezer dinárral és olyan személyi iratokkal, amelyekből egyértelműen kiderül, ki a tulajdonos. Ti mit tennétek? Postáznátok, elvinnétek a rendőrségre, a Facebookon kutatnátok a szerencsétlen után, aki elveszítette, vagy egyszerűen eltulajdonítanátok a pénzt, és nem foglalkoznátok tovább az üggyel? A kérdés eddig egészen közönséges, hiszen csak arra kérdez rá, amire már számtalanszor válaszoltunk különféle formában: becsületesek vagyunk-e, vagy sem. Az említett fölmérésben azonban megkérdezték a kérdőívet kitöltőket arról is, hogy szerintük mások mit tennének hasonló helyzetben. Az eredmények önmagukért beszélnek: a válaszadók kétharmada szerint ők ugyan megkeresnék a jogos tulajdonost, a többiek viszont megtartanák maguknak a pénzt. Nem bízunk tehát egymásban, és ez lassan már odáig vezet, hogy inkább mi is eltesszük azt a pénztárcát, mert egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy ha mi veszítenénk el valamit, az sosem kerülne meg.

Ezért még csak nem is hibáztathatnak bennünket, hiszen valóban azt tapasztaljuk, hogy átvernek minket, a boltban szólni kell, hogy hétvégén kedvezmény van, ne a teljes árat számolják már, mindenki csak ígérget, de valójában senki sem segít. Az biztos, hogy ez a helyzet senkinek sem jó, az viszont egyáltalán nem, hogy ez ellen úgy tehetjük a legtöbbet, ha mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlanná válunk, és önvédelemből kitartunk azon feltételezésünk mellett, hogy mindenkit csak az önös érdek vezérel. Elképzelhető, hogy ha bíznánk egymásban, akkor megnőne az egymás iránti elkötelezettségünk is, a társadalmi szolidaritás pedig a kutatások szerint összefüggésben áll azzal, mennyire érezzük jól magunkat a társadalom tagjaként. Ez pedig mindannyiunk közös érdeke.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 10: Egy ok miatt járok be szociológiára

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lengyel Katalin
„Csak úgy, a vicc kedvéért senki ne hagyjon ki egy évet” Beszélgetés Lengyel Katalinnal a környékünkön még ismeretlen gap year fogalmáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A szolidaritás Minden évben december 10-e az emberi jogok világnapja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: www.durerkert.com
13. Stagediving Fesztivál Bandák három országból a DürerKertben január 16-án

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Ha lefekszem az ágyba, akkor ott legyen csönd, merthogy fekve szoktam dolgozni” Bakos Árpád neve nemcsak Vajdaságban ismert, hanem a határon túl is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
,,Mindegy mit csináltok, csak érezzétek jól magatok, mert ha nem érzitek jól magatok, mindegy mit csináltok.'” Hangulatteremtgetők. Az UpRize-ot csak így tudnám definiálni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kitűző gólyáknak
Gólyabuli ’15. Minden év novemberének vége hangos Újvidéken.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dimchev gyógyít
Desiré Central Station 2015 Egy gyógyító fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
4. rész: Cannabis Sativa (var. indica) (avagy kontra Baudelaire-nek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Cuniculus nyomában Kontaktzóna Balázs Attilával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lazac nigiri
Sporhetsztori 16. Tizenhatodik rész – A „Fresh Square”és a karácsony szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Save the Kids 2016 A Madlen Disco Club az idén 9. alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS elnevezésű humanitárius es...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
PHILOS Az 14. VMTDK (Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia) művészeti szekciójának keretein b...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meséből mesébe D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alma Az utcákat járva sokat gondolkodtam azon, hogyan fogom értékelni ezután a tömeget.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween Slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +