:

Első napok és találkozások

:

Fotó: Seregély Orsolya

Hogy hova vezet az út, amelynek nem látod a végét? Fogalmam sincs. De ahogy itt állok a parton, úgy érzem, hogy az óceán másik oldalán ebben a pillanatban valaki éppen ugyanígy áll, és a látóhatárt kémleli.

Furán áll ez a part. Valahogy akkora a tér és a kontraszt, mintha a betondzsungelből hirtelen egy letisztult sivatagba lépnék. Ahogy a fejem elfordítom, még látom a magas épületeket, viszont egy hirtelen szempontváltással már semmi sincs előttem, csak a homok, a víz meg a kövér sirályok. Látom pár ember sziluettjét, vörösre égetik magukat a tompa napfénynél, alszanak, éledeznek, nyújtózkodnak. Én is ezt teszem: feléledek a napfénynél, lustán nyújtózom, hagyom, hogy a csigolyáim egyenként megmozduljanak, majd a fejemet jobbra-balra fordítom, és hagyom, hogy a halk duruzsolás a fülembe másszon.

Seregély Orsolya

Hallom, ahogy a metró a távolban sípol. A parton lévő éttermekben emberek tengeri herkentyűket esznek. Megindulok a kis sétálóútról a part felé. Leveszem a papucsomat, beleállok a homokba. Hanyagul beletúrok. Elindulok, imbolygok. Mire odaérek a víz mellé, már egészen megfeszülnek a combizmaim. Leterítem a zöld törülközőmet, és ruhástul lehuppanok rá. A hajamat borzolja a sós szellő. Sóhajtok, és arra gondolok, hogy most egészen boldog vagyok. Kicsit még így ücsörgök, és elnézem az embereket, illetve a fekvő emberpacákat magam mellett. Észre sem veszem, már mosolygok. Kinyújtom a lábamat. Fejemet a tompa fény felé emelem. Kémlelem a szürkéskék eget. Nem olyan élénk, mint otthon, és egyáltalán nem hasonlít az otthoni éghez. De ahhoz az éghez, amelyet éjjelente láttam, amikor fáradtan a kabinom felé botorkáltam, teljesen. Széles volt, lapos, és tele volt csillaggal. Emlékszem, a mező közepén a csillagokat figyeltem, és láttam a kis szentjánosbogarakat is, ahogy felröppennek mellettem. Arra gondoltam, hogy vajon most hányan nézik ugyanígy ezt a laposnak és furcsán közelinek tűnő eget, ugyanilyen hátravetett fejjel, mint én. Úgy éreztem, az égig nyúlok, akár a körülöttem lévő fák. Ez az ég kísértetiesen hasonlít ahhoz, csak ez most nappali. A csillagokat lekapcsolták, és helyettük halogén lámpaként a Nap ragyog tompán. Nem bánom, hogy az ég nem olyan, mint otthon, valahogy ez egészen kedvesnek tűnik.

Lady Liberty

Gondolok egyet. Bikinire vetkőzöm, és megindulok a víz felé. Meglehetősen hideg, de nem baj, én egyből gázolok bele térdig, combig, majd ugrok egyet,és már benn is vagyok. Úszkálok, csapkodok, prüszkölök. Átjár a szabadság érzése. Messze járok az otthonomtól, és mégis nagyon boldog vagyok. A szögletes épületeket nézem, majd Coney Island sziluettjét. Még mindig úgy tűnik, hogy a parti útnak nincs vége, a várost az óceán partjánál egyszerűen elvágták, befejezték, és olyan, mintha a part meg az óceán már egy új oldalon lenne.

Kisétálok a vízből, és leülök a partra. Egy nőtől színes jégkását veszek. Törökülésben ülök, arcomat egy pillanatra sem fordítom el a vízről. Eszegetem a szivárványt.

A nap végén hazamegyek. Idefele a metrón ülve egyszer azt éreztem, emelkedünk. Egy hídon voltunk. Akkor megláttam a várost, először, teljes pompájában. Magas épületek, víz és ott állt ő is. A város szélén, büszkén: Lady Liberty. Egyedül voltam, de még így is szinte felkiáltottam a mellettem ülőnek: nézd, ott a Szabadság-szobor látod te is? Mint egy gyerek, akinek az álma abban a pillanatban valóság lett. Izgatottan tapadtam a metró üvegére, és amíg le nem értünk az alagútba, követtem a szememmel. Most is láttam. Megnyugodtam, nem ment sehova, ugyanott állt.

A hosszú metróút után, már a szállásomon limonádéval a kezemben ültem a tűzlétrán. Hallgattam a várost, néztem az embereket az utcán, és arra gondoltam, ma igazán szépet fogok álmodni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Szóval voltunk egyetemen.
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY12: FŐ A PONTOSSÁG

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mucsi Róbert
„Szegedben az a jó, hogy mindenki talál magának megfelelő közeget” Beszélgetés Mucsi Róberttel a szegedi egyetemistalétről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jog a tanuláshoz Az oktatáshoz való joggal az Emberi Jogi Nyilatkozat a neveléshez való jogon belül foglalkozik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A nyugat vadjai 1976-ban, Eddie, Lemmy, Philty
Az utolsó igaz rocksztárok hajnala 1. Első rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amorphis relikviák deréktől és 1500 forinttól felfelé
Az emelkedőn nehéz megállni Rövid, de velőtrázó Amorphis koncert Budapesten

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Star Wars – Episode VII. – Az ébredő Erő A Disney vállalat sok pénzt keresett a sci-fi klasszikus legújabb folytatásával. Ennyit erről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Odri Gizella versei Az alábbiakban Odri Gizella három versét mutatjuk be.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Cannabis Sativa (var. indica) (avagy kontra Baudelaire-nek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 26. 26. rész: Aoi-ike, azaz a legkékebb tó

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lilaretekcsíra
Sporhetsztori 17. Tizenhetedik rész: Vigyázz, kész… csirázz!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A szerbiai underground támadása Második alkalommal szervezik meg a fővárosban az alternatív kultúrák bemutatását magára vállaló r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Színházajánló SZABADKA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 21 Jó ebédhez szólna a nóta, ha egyszer odaérnénk a terítésre

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Első napok és találkozások Hogy hova vezet az út, amelynek nem látod a végét? Fogalmam sincs.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
New York Budapesten Z.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halloween slam A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Hallowe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Zoltán
Aki választ: Sándor Zoltán 1973. december 19-én, délután két óra előtt érkeztem

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A XLIX. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2016. április 22-24.)

0 Hozzászólás | Bővebben +