:

Egy újvidéki egyetemista naplójából

:

DAY 20: „BOLOGNA”

Elérkezett az a pillanat is, amit a legtöbb egyetemista úgy tart számon, hogy VIZSGAIDŐSZAK. Mindenre fel voltam készülve. Hányás, álmatlanság, ájulás. A terv mindenesetre az volt, hogy a kollégákkal iszunk. Ha letesszük a vizsgákat azért, ha nem, azért. Persze, én is készültem. A megrémült kutyánkra jó hatással volt újévkor a homeopátiás nyugtató. Gondoltam, én is kipróbálom. Talán nem fogok magam elé bámulni üres tekintettel, színes elefántokat kergetve. Anyám persze azzal jött, hogy ez a csodaszer csak nagy stressz esetére ajánlott. A jó ég áldjon meg! Hát ez a hetek óta húzódó idegesség mi, ha nem stressz? Hetekig nyugtatókon éltem.

Alkoholos vegyület. Én meghúztam. Már amúgy is hozzám ragadt a mondás, hogy biće kako bude.

beer

Idegesen ismételgettem azokat a kérdéseket, amelyekben nem voltam biztos. Különösen azt a kilencet, amihez még csak hozzá sem nyúltam, ugyanis a harmadik ismeretlen szó után inkább úgy döntöttem, hogy vállalom a kockázatot, és hiányos tudással megyek ki a vizsgára. A reggelim visszakívánkozott, a terem pedig lassan megtelt kollégákkal, akiket előtte még sosem láttam. Tizenöt perc késéssel a tanár is megérkezett. Na, akkor már kezdtem nevetgélni.

Valahol a lista közepén szerepelt a nevem, s mégis az utolsók között mentem ki felelni. Hátranéztem, és szinte üres volt a terem, ami nemrég még tele volt fiatalokkal, akik vagy vizsgázni jöttek, vagy csak támogatni ideges barátjukat.

Kisétáltam az indexemmel, egy szál papírral és egy örökíróval a kezemben, amiről csak remélni tudtam, hogy idő közben nem ürül ki. Végignéztem, ahogyan egyik kolléga adja fel a másik után. A tanár egyeseknek az arcukba ordította, hogy APRIL!, míg egy másik lány elvékonyodott hangon nem kezdte magyarázni a választ a kérdésre.

study

A többiekkel ellentétben, én mosolyogva és magabiztosan ültem le, pontosan szembe a professzorral. Gondoskodtam róla, hogy jól nézzek ki. Ha meg is bukok, legalább stílusosan.

Aztán a tanár felolvasta a három kérdést, amire nekem kéne válaszolnom. Durkheim. De nem értettem a kérdés végét. Attól tartottam, hogy a kérdés úgy végződik: „društvo”. Már azon gondolkoztam, hogy hogyan közlöm vele, hogy inkább visszakoznék, ugyanis ezt a kérdést lehetetlen volt megtanulni. A kérdés viszont az öngyilkosságra vonatkozott. Nyert ügy. Amikor meghallottam Pierre Bourdieu nevét, vágtam egy kétségbeesett arcot, és már a nyelvemen volt a kulcsszó, „odustajem.” Mint minden alkalommal, a tanár ide is tett egy apró megjegyzést, hogy mit vár el, ami segített eszembe juttatni, hogy mit is kellene mondanom. A harmadik kérdés megválaszolásán pedig még csak gondolkodnom sem kellett. Egyre csak szélesedett a mosoly az arcomon, ahogy szaporodtak a betűk a papíron.

Míg a vizsga folyt, én a válaszaimat vázoltam fel a lap egyik felére. A másikra ezt a cikket írtam, közvetlenül professzorom orra előtt. A bejelentőt megtartotta a tanár. Aztán pedig rájött, hogy én is ott ülök, és felszólított.

study

Elfogott a nevetés. Kiszáradt a torkom. Bekorgott a gyomrom. Azért arra nem számítottam, hogy könnyesre röhögjük magunkat a vizsga közben. Hogy őszinte legyek, arra sem számítottam, hogy egyáltalán tudni fogom a válaszokat a kérdésekre, amelyek ott virítottak a lap tetején.

Feltettem a kezem a mellettem lévő szék támlájára, és hintázni kezdtem. Közöltem a professzorral, hogy nekem eszem ágában sincs sorrendben haladni, ő pedig csak dobálta a szemétbe az összegyűrt papírokat. Nem egy nagy kosaras. Én pedig nem tudtam megállni nevetés nélkül, amikor egy újabb papírlabda landolt a szemeteskosár mellett. De talán nem vette zokon.

És akkor valami olyasmi történt, amire senki sem számított. Ez szociológia. A témához kapcsolódóan ugyan, mégis szabadon kezdtünk beszélgetni a terrortámadásokról, utazásról, az Iszlám Államról, annak terveiről, az oktatási rendszerről, a vallásról. Néhány másodperc gondolkodás után újabb alkérdést kaptam. Stigmának számít-e a tetoválás?

Patarica Ildikó

Változó, attól függ. Olyan, mint a deviancia. Amit az egyik nép deviánsnak titulál, arra a másik azt mondja, hogy teljesen normális. Rávilágítottam a vallási nézetekre is, ami újabb kérdést vetett fel. Én leszögeztem, hogy a katolikus vallás nem tolerálja a tetoválást. „És ha magamra tetoválom, hogy I love Jesus?”

Könnyek között jutottunk el a felelés végére. Fájt a hasam a sok nevetéstől. Élmény a szociológia vizsga. Szívesen vizsgáznék akár holnap is. De aztán rájöttem, hogy elég lenne csak egyszerűen elmenni egy konzultációra, ha már ennyire szeretnék beszélni a tanárral.

Belemosolyogtam az indexembe, és kisétáltam az ajtón. Jobbnak láttam nem megemlíteni, hogy nem tanultam meg kilenc kérdésre a választ, a könyvhöz pedig még csak hozzá sem értem.

És ez még csak egy vizsga volt...

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 20: „BOLOGNA”

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Bajtai Kornél
Egy hétig meszeltek Egy héten át szorgoskodtak a Vajdasági Ifjúsági Fórum tagjai a szabadkai Közkórház nyolcadik emel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
George Doyle:
Fogyatékosjogok Február közepén bejárta a világsajtót egy hír arról, hogyan utasította vissza Új-Zéland bevándorl...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapesti búcsú a Maybeshewilltől Két vödörnyi könny a post rock ászaiért

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Orosz főzenekar és dupla lemezbemutató a III. Nordic Metal Nighton! Az első tavaszi hosszúhétvége nyitányaként és a tavaszi napéjegyenlőség pogány ünnepkörének felve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Igazi punk’s sohase dead (balról Sudar)
Provokáció mindhalálig 2. Az előző részből megtudhattuk, hogyan festett egy punk és egy punkbanda élete a 1980-as évek Jugo...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A machetét nem engedték be a pressbe
Boszorkányüldözés a drótkerítés mellett Beszélgetés Juan Brujóval

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
SOLANACEAE (csattanó maszlag, nadragulya, beléndek etc.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Slow Food csiga – facsiga
Sporhetsztori 20. Huszadik rész – Slow Food – Slow Cheese

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Cortex logója, melyet Oláh Dóra tervezett
Művészklub, nem csak művészeknek Tavaly év vége óta Szabadkán már nem csak a Kosztolányi Dezső Színház vagy a Lifka art mozi miatt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Placebo
A PLACEBO 20 ÉVE A PLACEBO EGY VILÁGKÖRÜLI TURNÉVAL ÜNNEPLI 20 ÉVES JUBILEUMÁT

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar2-15 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!” D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AB OVO Vass Szabolcs Fészek című kiállításáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
UrLik a Hídon Öröm hallani az újabban megszaporodott összművészeti estekről Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Körmöci Petronella Hivatásomat tekintve színész vagyok, a szabadkai Népszínház magyar társulatának a tagja.

0 Hozzászólás | Bővebben +