: hetkoznapicsalodasok.hu
hetkoznapicsalodasok.hu

A siker összeforrasztja a csapatot

: hetkoznapicsalodasok.hu
hetkoznapicsalodasok.hu

„Én akkor szeretem igazán a punkzenét is, ha jó felvételen szól” – állítja Megyeri Ferenc, a huszonöt éves HétköznaPI CSAlódások punkzenekar énekese

Tavaly decemberben ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját a HétköznaPI CSAlódások nevű punkzenekar, de a születésnapi nagykoncertjüket „csak” az idén januárban tartották meg a Pécsi Est Caféban. Negyed évszázad. A jubileum alkalmából Megyeri Ferenccel, az együttes énekesével készült interjúnkban igyekeztünk felidézni ennek az időszaknak a mérföldköveit. És persze a csapat egykori basszusgitárosáról, a tíz éve autóbalesetben elhunyt Balha Vilmosról is megemlékeztünk. Megyeri elmondta a Képes Ifinek, hogy ma már nem szívesen hallgatja a régi felvételeket, mert iszonyatosan rosszul szólnak, ezért inkább az új felállású zenekarral újra felvették azokat.

A januári jubileumi koncert után szinte magától adódik a kérdés, hogy melyek voltak ebben a huszonöt esztendőben azok a kiemelkedően fontos pontok a zenekar életében, amelyeket mérföldkőként lehetne megjelölni…

– Elég hosszú idő ez, de ha röviden próbálnám meg összefoglalni, akkor mindenképp az 1990-es megalakulással kellene kezdenem, ez egyértelmű; aztán a néhány demó után talán az első CD 1997-ben történt megjelenését tekinthetjük mérföldkőnek, ami hangzását tekintve már jobb minőségű anyag volt; később pedig talán a 2000-es év volt igazán meghatározó, mert akkor érkezett hozzánk az új dobosunk, Mészáros Miki. Ez jó alapot adott a zenekarnak, addig ugyanis nem voltak túl jó dobosaink. Én vagyok a szövegíró, de úgy érzem, hogy ilyen tekintetben óriási változások nem történtek a huszonöt év alatt. Lényegében mindig arról írtam, ami az adott pillanatban engem foglalkoztatott. S talán pontosan ugyanúgy írok szöveget ma is, mint huszonöt évvel ezelőtt – csak remélhetem, hogy némileg jobban. Zeneileg azonban mindenképp fejlődtünk. Komoly fordulópont volt aztán 2006-ban Vili, vagyis Balha Vilmos, a volt basszusgitárosunk halála, aminek az idén májusban lesz a tizedik évfordulója. Ez nagyon megrendítő volt.

 

Készültök az évfordulóra?

– Igen, májusban lesz egy emlékkoncert. A halála évében, aztán öt évvel ezelőtt is tartottunk egy ilyet, így hát az idén is lesz egy Vili-emlékkoncert. Egy-egy szám erejéig régi haverok is fellépnek majd, Vili barátait is felkérjük, hogy legyenek velünk ezen az estén a színpadon.

Azt mondtad az imént, hogy ugyanúgy írsz szövegeket ma is, mint huszonöt évvel ezelőtt – talán kicsit jobban. Időközben azonban nagyot változott a világ körülöttünk, hiszen mégiscsak eltelt negyed évszázad. A régi szövegek ma is ugyanúgy működnek, mint keletkezésük időpontjában?

– Március 18-án is lesz egy retrobulink Budapesten a Dürer Kertben, és az az érdekes, hogy amikor elővesszük a nagyon-nagyon régi számokat, megállapítjuk, hogy az aktualitásukból vagy semmit sem veszítettek – vagy még aktuálisabbak is ma. Nyilván már a zsenialitás kategóriájába tartozna, ha valakinek minden száma mindig folyamatosan aktuális lenne, ezért szerintem ilyen zenekar nincs is. De mi örülünk, hogy a számok többsége működik most is.

HéköznaPI CSAlódások

hetkoznapicsalodasok.hu

A kilencvenes évek eleje, a rendszerváltás nagy eufóriája és a lendület, amelyet mindez adott, magával hozta egy sor punkzenekar megalakulását. Sajnos azonban nagyon kevés maradt meg ezekből. Miben volt más a HétköznaPI CSAlódások, hogy ennyi időn át fenn tudott maradni?

– Szerintem erre nincs jó, bejáratott recept. Mi sem tervezgettük, hogy meddig fogjuk bírni. Egyszerűen csináltuk, mert szerettük, s nekünk az adott pillanatban ennyi elég volt. Mivel nem untuk meg egymást időközben, így együtt tudtunk maradni. Ha van is bármiféle titok, talán éppen ez az: ha mindennap egymás képét kellene néznünk, akkor lehet, hogy hamar elegünk lenne egymásból. Vannak együttesek, amelyek nagyon össze vannak zárva, szinte összeforrott baráti csapatként kezdik, és aztán elhidegülnek egymástól. Mi is barátok vagyunk, csak nem úgy, hogy sülve-főve együtt vagyunk. Mindenki csinálja a maga kis dolgait, meg persze jelen van a zenekarban is, s amikor összejövünk hetente egyszer-kétszer, akkor örülünk egymásnak, és örülünk annak, hogy zenélünk. Így nem tudjuk megunni sem egymást, sem ezt a zenét. Ha van bármilyen titok, talán ez az.

HétköznaPI CSAlódások

hetkoznapicsalodasok.hu

Valamilyen szinten azért a közönségtől érkező visszajelzések is befolyásolták, hogy együtt maradtatok…

– Egyértelműen, hiszen ha teljesen sikertelenek lettünk volna, akkor néhány év után azért csak abbahagyjuk. Ha voltak is kisebb-nagyobb hullámvölgyek, alapvetően úgy gondolom, hogy ebben a műfajban mi elég népszerű zenekar voltunk és vagyunk is – ez pedig nyilvánvalóan hajtóerő. Ez mindenben így van, nemcsak a zenében, a sportban is, vagy bármilyen előadó-művészeti tevékenységben. A siker összeforraszt egy csapatot. Meg eleve visz előre. Kapunk ebből olyan inspirációt, amely folyamatosan előbbre lendít.

Lesz újabb huszonöt év? Van még negyed évszázad a HétköznaPI CSAlódásokban?

– Most épp lábadozom. Ahogy a lábam áll, lehet, hogy két év sem lesz. Persze nagyon remélem, hogy van még a zenekarban újabb huszonöt esztendő. Nem is tudom, hány évesek leszünk akkor, ki kellene számolni…

Iggy Pop még mindig bírja, pedig sokkal idősebb…

– Az igaz, de ő egy stramm fickó hozzánk képest. Mi már dagadtak vagyunk. De persze amíg bírjuk, addig nem állunk le. Mindig az van, hogy ember tervez, Isten végez.

HétköznaPI CSAlódások

hetkoznapicsalodasok.hu

Az első CD megjelenését jelölted meg az egyik mérföldkőként. Milyen út vezetett odáig?

– Volt Pécsen egy ismerősünk, Rusi, az első demókat nála vettük fel. Ő a valamikori Gruppenszex punkegyüttes tagja volt, és tulajdonképpen ők fedeztek fel bennünket olyan értelemben, hogy ők hívtak meg bennünk először előzenekarnak. Ott, a környéken elég ismertek voltak akkoriban, 1990/91 környékén. Rusinak volt egy kisebbfajta házi stúdiója – mármint olyasmi, amit talán némi jóindulattal annak nevezhetünk. Inkább csak egy kis keverő volt, amelyet bepakoltak egy olyan helyiségbe, ahol fel tudtuk venni a számokat. Tehát fölálltunk és zenéltünk, felvettük az anyagot, aztán ott egy kicsit ő még megkevergette. De arra már nem volt lehetőség, hogy külön vegyük fel a hangszereket, külön az éneket. Azóta persze már én is hallom, hogy ezek borzasztóan szólnak. Meg hát borzasztóan is játszottunk. A hangzásra még rá lehetne fogni, hogy „biztos direkt volt” – de nem. Az sem volt az, és a tudásunk sem volt még meg. Tulajdonképpen ezért nem is hallgatom ma már szívesen ezeket a régi dolgokat. Azt azonban mindenképp hozzá kell tenni, hogy a régi számok közül nagyon sokat megcsináltunk új hangszerelésben, az új felállással. Szerintem sokkal jobbak lettek, élvezhetőbbek.

 

Épp azzal akartam közbevágni, hogy pedig a régi számok közül nagyon sok még mindig repertoáron maradt…

– Így van, persze, csak ma már jobban játsszuk. Épp emiatt nem tudom meghallgatni ezeket a régi felvételeket, mert – amikor lassul vagy gyorsul a dob – mindig felszisszenek egy pillanatra, hogy „júúúj”… A ritmusszekció mindig a gyengeségünk volt, mert hiába voltak ők nagyszerű srácok, és hiába voltak a barátaink – szóval nagyon szerettük őket –, azért tudnék mondani sokkal jobb basszusgitárosokat; és a dobosokkal sem volt mindig szerencsénk.

Azt szokták mondani, hogy valamikor a hőskorban, amikor még egy szál sarokba állított kazettás magnóval vették fel a számokat, az külön hangulatot adott a felvételeknek.

– Persze, csak hát tudni kell, hogy a punkot nem Magyarországon találták ki. Lehet, hogy itt egy időben valóban így működtek a dolgok, de olyan példaképek lebegtek előttünk, mint a Sex Pistols, a Ramones, a Dead Kennedys, a Clash és mások. Ők pedig mindannyian nagyon jó minőségű felvételeket készítettek. Persze lehet, hogy van egy-két garázsfelvétel náluk is, de amikor befutottak, sok százezres meg milliós stúdiókban vették fel a lemezeiket. Nem hiszem, hogy attól lenne punk valami, mert valami stúdióutánzatban rögzítjük. Nem, dehogy! Azt gondolom, hogy a dolog ott kezdődik, hogy jól szóljon. Jelentkeztek néhányan, akik nekünk is szóvá tették, hogy miért kellett ezeket a régi számokat most újra felvenni, hiszen azok – szerintük! – „milyen jók voltak”. Nem tudom, én egy Sex Pistolst, vagy Ramonest, és főleg Dead Kennedyst – mert nekem ez a vonal az, ami nagyon bejön – nem szeretnék rossz felvételen hallgatni. Akkor szeretem igazán a punkzenét is, ha jó felvételen szól.

HétköznaPI CSAlódások

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: CBGB
Egy elképzelt időutazás lehetséges állomásai A Visszatérés a jövőbe film óta különösen jó találmánynak tűnik az időgép.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: NUP 1987 avantgárd és posztpunk
Révújfalva punkjai Előre a múltba a Napred u prošlost zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Čonta tanár úr
A punk a válasz De mi a kérdés? – Három akkord és amit magával hozott

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Név az úton Szerény meglátásaim szerint a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Feketics (a gyengébb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kelemen Emese
Punk Polizei Lekéstem róla. Kb. 3-4 éves lehettem, amikor forradalmi lendülete ellankadt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Polgár András
Előre kurvák, gengszterek – a punk meg én Az első találkozásomat a punkkal valószínűleg nem tudom felidézni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Shootusdown! (Részlet a Mint ami lent van című regényből)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: SepticArt: Guardians
Punknak születtünk Szokatlan tematikát választott a Sikoly a 2015. évi tavaszi–nyári számának

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Visszaköszön a tepsis hurka, bemutatkozik a penész
Sporhetsztori 21. Huszonegyedik rész – ÉtlaPUNK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kanadai magyarok szívügye volt Ferenc Lajos szívügye Szükségben mutatkozik meg az igazi barát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: The 13 Horsemen of the Apocalypse - SepticArt
Post Apocalypse Punk A Sex Pistols angol punkegyüttes 1975-ben alapult Londonban.

0 Hozzászólás | Bővebben +