:

Csantavérről, Zsuzsannáról és a felüljáróról

:

A tavalyi KMV díjazott fordítása

Apa csöndes, feltűnést kerülő ember volt, tanügyi munkásként dolgozott és a szakmája miatt került Csantavérre. Születésemkor a falusi iskolát igazgatta.

Gyermekkorom nagyjából a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, beleértve az utcákon és gyümölcsösökben való lődörgéseket, a novemberi disznótorokat, a sutomorei nyaralásokat és a plasztik szandálokat.

Egy tavaszi reggelen építőipari gépezetek érkeztek Csantavérre, és lőn vidámság. Mindenfelé homok és kő úszott az unatkozó gyerekek örömére. A munkások, mint afféle munkások, ahogy jöttek, úgy el is mentek. Olyan széles aszfalt utat hagytak maguk után, amilyet még nem láttunk.

A gondok sokkal később kezdődtek, körülbelül akkortájt, amikor udvarolni kezdtem Zsuzsinak, az új utat elnevezték E-5-nek és hozzácsatolták a földrészt átszelő hálózathoz. Szegény csirkék, libák és kandúrok csapatostul hullottak el az elbóbiskoló holland teher- és török tartályautósokkal való találkozásukkor. Az egész mégse nagyon érdekelt.

Zsuzsát Tibor születésnapi ünnepségén ismertem meg. Azt hiszitek a falusi kölykök mások voltak, mint ti? Dehogy. Pont olyan hévvel akartak mindent egyszerre, beleértve a korosztály előtti hencegést is. Ez volt a miniszoknyák és áttetsző ingecskék ideje, és Szeged sem volt messze... Akármilyen falunak is számított Csantavér, a határon túl mi dagadó erszényes „júgók” voltunk. Így, a magyar butikoknak köszönve az én Zsuzsannám is hollywoodi dívának tűnt.

„Szeretlek Milán, o kako te szeretlek” kedveskedett a magyar és szerb szavak furcsa párosításával és úgy szeretett, mint egy tüzelő szuka. Szenvedélyes napok voltak ezek.

rajz

No, de az ördögbe is, a tréfának vége lett, mikor egy nyári estén Tóni nénét szétkente a forró aszfalton egy olasz kamionos, és meglógott a magyarokhoz. Tenni kellett valamit, hogy az út eme veszélyes része biztonságossá váljon. Folytak az ülések a helyi közösségben, Laci kocsmájában és a kultúrotthonban – eredménytelenül. Amikor Belgrádba kerültem egyetemre, elfelejtettem az egész történetet, és csak ott esett le, anya miért is utálta olyan megátalkodottan Csantavért. Zsuzsannán gyorsan túltettem magam, mert itt terülj asztalkám várt. Sanja skopljei, Mihaela samobori, Jadranka pedig Splitből jött, mind szép és hajlékony lányok. A Ramones-t és a Disciplina Kičmét hallgattam, miközben olyan életet szívtam magamba, amely létezését nem is feltételeztem.

Diplomázásom után visszatértem Csantavérre, amit ugyanúgy utáltam, mint anyám. Zsuzsa vigasztalgatott, és egy este a Tóni néne és közötte lévő rokoni szálakról mesélt. Emlékszem felröppentek mende-mondák arról, hogy Tóni nénét sétálgatni látják az út szélén, de ezeket természetesen a falusi hiedelmek számlájára írtam. No, de volt, ami volt, az önkormányzat sikere után rövidesen munkát kaptam Újvidéken, és meglógtam a faluból.

Amint újra városi levegőt szívtam, elfelejtettem Csantavért.

Pár év múlva tértem vissza, a katonai rendőrség elől szökve, magam mögött hagyva néhány lánykát, akiknek udvarolgattam és egy munkahelyet, amit egyébként sem szerettem. Igaz, nem nagy kedvem volt visszamenni Csantavérre, de még kevésbé volt kedvem hősi halált halni valahol Szlavóniában.

Az első napokban anya konyháját élvezve ébredeztek gyermekkori emlékeim. Zsuzsika akkor már férjezett asszonyka volt, így kénytelen voltam lemondani „közös” szórakozásainkról. Azt mesélték, az oltárnál az orráig ért a hasa, de nem érdekeltek a falusi pletykák.

rajz

Kissé idegesített anyu állandó dünnyögése apára az önkormányzat óriási kiadásaival kapcsolatban, mintha legalábbis egyedül hozott volna döntést a személyes hozzájárulásról. Úgy tűnt, voltak sorstársai is, és a bolt előtt sört szopogató, Tóni nénéről mondákat mesélő tömeg egyre népesebb lett. Zsuzsika néhányszor elcsípett az utcán vagy a bolt előtt, és váltig azt hajtogatta, fontos mondandója van számomra, de igyekeztem elkerülni őt. Csantavéren nem nézték jó szemmel, ha az ember férjes asszonyokkal huzavonáskodik. Az állandó zaklatásai és a kietlen falusi utcák fokozatosan közömbössé tettek, anyu főztje pedig tulajdonképpen megülte a gyomrom. Alig vártam, hogy elhúzhassam a csíkot.

Amint elmúlt a mozgósítás veszélye, visszatértem Újvidékre és saját ügyvédi irodát nyitottam. Később az öreg szerzett egy mobilt, így egyre gyakrabban hallottuk egymást, és rendszeresen értesített a felüljáró építésének folyamatáról. Az elejében nevetséges volt, ahogy Tóni nénét emlegeti, de mikor a mesébe beleszőtte Zsuzsi gyermekét is, már megijesztett és arra kértem, hagyja abba. A valóság úgy nézett ki, hogy a felüljáró építése évekig elhúzódott. A munkások hol megjelentek, hol eltűntek, de a pénz sosem volt elég

A felüljáró 1999. március 15-én lett kész. Mikor apa mesélt róla, nem tűnt különösebben elragadtatottnak, így magam is mindennaposnak vettem a hírt. Azonban a dolgok már a következő hónapban rosszra fordultak. Az első rossz hír Zsuzsanna halála volt, aki a zakatoló nemzetközi vonat kerekei alá vetette magát, a másik pedig, amely személyesen is érintett, hogy Újvidék a bombázók célpontja lett, és itt az élet nem volt tovább biztonságos. Mi más maradt hátra, minthogy újra visszatérjek Csantavérre?

rajz

Otthon is fordult a helyzet, és anya érvek nélkül maradt. Akármikor rázendített panaszáradatára, apa orrára koppintva mutatóujjával az ablakon keresztül a tekintélyes építmény felé bökött, amely szivárványként ívelt a falu fölött. Be kellett látnom, az öregnek igaza van. Tyúkoknak, bicajosoknak, macskáknak, piacról hazatérő mamáknak többé nem volt félnivalójuk a megvadult sofőrökre és azok szörnyetegeire gondolván. Igaz a forgalom is megritkult, de a felüljáró csak állt mint egy hegyorom, tanúskodva a Csantavériek hatalmas lemondásairól.

Az az éjszaka olyan volt, mint az összes többi. Kissé tántorogva értem haza a bolt előtti ügyeletből, végighallgattam apa litániáját a felüljáróról, és lefeküdtem. Dübörgésre ébredtem, és abban a pillanatban nem értettem, miről van szó.

Csak másnap reggel, míg a csantavériek csodálkozva pislogtak a monumentális betonívet keresve, amely tegnapig a falu felett húzódott, értettem meg, hogy valamelyik ittas seggfej a NATO bombázókból a falura szórt egy halom bombát és telibe találta a kibaszott fölüljárót.

A következő napokban a falubeliek csak az országúton szétszóródott betondarabok eltakarításával foglalkoztak. Kellemetlen lett volna, ha megbüntetik őket a közlekedés akadályozása miatt. Egyre gyakrabban voltak látomásaim Tóni nénéről, ezért rövid időn belül Újvidékre szöktem.

Csantavérre soha nem tértem vissza. Amikor nyolc hónappal apa halála után anya is meghalt, egy ingatlanügynökségen keresztül potom pénzért eladtuk a házat, a pénzt pedig öcsémmel elfeleztük. Abban az időben el-elgondolkodtam azon, hogy ha majd egyszer nem leszek, ki örökli az én dolgaimat, mivel gyermekeim nem voltak. Valahogy lemaradt a prioritások listájáról. A következő években minden ködbe veszett, minden új év rosszabb volt mint a régi, és lehet, Csantavér eszembe sem jutott volna soha többet, ha álmaimban nem kísértene egyre gyakrabban Tóni néne a sovány középső ujjával felém hadonászva.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Nő a szociálisan hátrányos helyzetben élők száma? Sokaknak eszébe sem jut, hogy mekkora mértékben van jelen kicsiny városunkban élő családoknál a s...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 21: ÉN ÉS A MATEMATIKA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Diák a széleskörű tájékoztatásért Beszélgetés Csipak Leventével egy ambiciózus kezdeményezésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Törvény előtti egyenlőség A törvény előtti egyenlőség gondolata már az ókorban megjelent

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pozitív tendenciák a Sequence zenekarnál A szerbiai modern metált játszó Sequence zenekar kiadta első albumát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Eluveitie magyar hangja – Eravistae
Észak fényei Budapesten Folkmetál – csak győzzük követni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csantavérről, Zsuzsannáról és a felüljáróról A tavalyi KMV díjazott fordítása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
GOMBÁK A hallucinogén hatású gombák közül Európában legismertebb a légyölő galóca

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Konyhai pillanatkép Bourdainnel
Sporhetsztori 22. 22. rész – Bourdain, a fenegyerek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeretettel meghívunk az első SZLOVÁK MŰVÉSZESTRE! Szabadka, április 15, Klein House, 20:00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2016 A szervezők szerint 75 százalékban véglegesnek tekinthető a fellépők névsora az idei, huszonegyed...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Punk, trash, metalcore a Riniben Az Otvoreni Prelom nevű punk banda jövő szombaton tartja első, Samokontrola című lemezének bemuta...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április negyedikén indult a jegyelővétel az idei Malomfesztiválra Hahó, fesztiválozók, hahó, fiatalok, hahó, idősek és hahó, gyermekek!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Zoltán és Bíró Tímea
Kisemmizett, lecsúszott és térdre borult emberek A Szab-way Színházi Szervezet, negyedik összművészeti estjén, Sándor Zoltán, muzslai születésű ír...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Darált iskola töltött könyvből Kezdjük mondjuk a végén. Itt van a kezemben egy impozáns külsejű könyvtárgy. Rakétaiskola darált ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zürich D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Mészáros Gábor Zentán születtem 1986. június 17-én.

0 Hozzászólás | Bővebben +