: Oláh Dóra
Oláh Dóra

Vidámat akartam

: Oláh Dóra
Oláh Dóra

Vártuk már, hogy megérkezzen a tavasz, kiviruljon ember, állat, növény, és megteljenek az utcák, terek, parkok a szabadban sétálgató, futó, kerékpározó férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel. Vártuk és végre megérkezett. Különös ízt ad a történetnek, hogy az egész a húsvétot követő héten következett be, megerősítve a mélyen vallásos emberkék hitét, és egy picit megriasztva a megrögzött ateistákat, akik majd mindezt a véletlennel magyarázzák, és azt mondják, persze, ilyen megtörténik hébe-hóba, és most is csak a véletlen játszott közre abban, hogy Krisztus feltámadásának ünnepe egybeesett a természet feltámadásával. A mélyen vallásosak pedig majd azzal érvelnek, hogy véletlenek nincsenek, valaki mindent felülről irányít, hogy minden a lehető legtökéletesebben történjen (zajoljon?). Erre az ateisták... No mindegy, ezt nem folytatom. Igazából a végtelenségig folytathatnánk anélkül, hogy egy lépést is haladnánk előre, bár egy-egy személyt talán sikerülne megtéríteni vagy éppen ellenkezőleg, kitéríteni (?) hitéből. Teológiai viták helyett inkább mi is kimegyünk a szabadba. Futunk, biciklizünk, élvezzük a szabadságot, élvezzük, hogy nem szorít gúzsba a télikabát, hogy nem fojtogat a sál, és lábunkat nem húzza le a hatalmas téli bakancs (a túrabakancs egészen más tészta, ne menjünk bele).

bike

Persze az, hogy kimegyünk a szabadba, bizony némi bosszúságot is okoz, például az autósok is szeretnének szabadon száguldozni, de ez ugye zavarja a kerékpárosokat, a kerékpárosok zavarják a futókat, főleg ha futópályán tekernek, a sétálókat zavarják a futók, akik miatt néhány pillanatig abba kell hagyni a pletykálkodást, és mindenki zavarja a kutyákat, akik hol örömükben, hol dühükben megindulnak a számukra szimpatikus vagy ellenszenves járókelők után, de a gazdijuk visszahívja őket, nem adja meg a szabadságukat, pedig de örömmel rohangálnának, élvezve azt, hogy sikeresen átvészelték a macskanyávogással díszített éjszakákat... Szóval idilli hangulat uralkodik ilyenkor mindenfelé, és ha nem szentelünk túl nagy figyelmet a leggyakrabban dühítő társadalmi jelenségeknek, akkor huzamosabb ideig fenn tudjuk tartani...

Kertész Imre

A közelmúltban egy szomorú vezérrel „örvendeztettelek” meg benneteket, és akkor ünnepélyesen megfogadtam, természetesen csak magamban, hogy többet ilyet nem teszek, és csak a vidám dolgokra koncentrálok. Sajnos ezúttal kénytelen vagyok eltekinteni a fogadalmamtól, ugyanis egy szomorú hírt kell közölnöm veletek, úgy tűnik ez már csak egy ilyen év... Március harmincegyedikén hosszú betegség után elhunyt Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas alkotó, aki elsősorban Sorstalanság című regényével írta be magát a világirodalomba. Számomra azonban A végső kocsma című meghatározhatatlan műfajú (napló/esszé/regény) töredékes alkotása jelentette a legnagyobb élményt, olyannyira, hogy hirtelen felindulásból többször is végigolvastam. Éppen ezért ebből a műből idéznék (tudjátok a kötelező művészetadag): A könyveket nem kell megérteni, elég az inspiráció, amit bennünk keltenek, gyakran már pusztán azzal, hogy a kezünkben tartjuk s olvassuk őket. Nem a könyv számít, hanem az olvasója.

Sorstalanság

És még egy: Idővel felismerhetetlenségig megváltozol. Hálás leszel egy szóért, egy betűért is, ami önmagadra emlékeztet. Életed kisiklik a kezedből, akár a hínáros folyammá változott idő. Úgy kísér az érzés, hogy valamit elhibáztál, mint az árnyékod. És nincs segítség, semmi sem tér vissza.

P. S.: Most volna jó hinni a feltámadásban.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Oláh Dóra
Vidámat akartam Vártuk már, hogy megérkezzen a tavasz

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nő a szociálisan hátrányos helyzetben élők száma? Sokaknak eszébe sem jut, hogy mekkora mértékben van jelen kicsiny városunkban élő családoknál a s...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 21: ÉN ÉS A MATEMATIKA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Diák a széleskörű tájékoztatásért Beszélgetés Csipak Leventével egy ambiciózus kezdeményezésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Törvény előtti egyenlőség A törvény előtti egyenlőség gondolata már az ókorban megjelent

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pozitív tendenciák a Sequence zenekarnál A szerbiai modern metált játszó Sequence zenekar kiadta első albumát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Eluveitie magyar hangja – Eravistae
Észak fényei Budapesten Folkmetál – csak győzzük követni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csantavérről, Zsuzsannáról és a felüljáróról A tavalyi KMV díjazott fordítása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
GOMBÁK A hallucinogén hatású gombák közül Európában legismertebb a légyölő galóca

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Konyhai pillanatkép Bourdainnel
Sporhetsztori 22. 22. rész – Bourdain, a fenegyerek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeretettel meghívunk az első SZLOVÁK MŰVÉSZESTRE! Szabadka, április 15, Klein House, 20:00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault 2016 A szervezők szerint 75 százalékban véglegesnek tekinthető a fellépők névsora az idei, huszonegyed...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Punk, trash, metalcore a Riniben Az Otvoreni Prelom nevű punk banda jövő szombaton tartja első, Samokontrola című lemezének bemuta...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április negyedikén indult a jegyelővétel az idei Malomfesztiválra Hahó, fesztiválozók, hahó, fiatalok, hahó, idősek és hahó, gyermekek!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Zoltán és Bíró Tímea
Kisemmizett, lecsúszott és térdre borult emberek A Szab-way Színházi Szervezet, negyedik összművészeti estjén, Sándor Zoltán, muzslai születésű ír...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Darált iskola töltött könyvből Kezdjük mondjuk a végén. Itt van a kezemben egy impozáns külsejű könyvtárgy. Rakétaiskola darált ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zürich D.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Mészáros Gábor Zentán születtem 1986. június 17-én.

0 Hozzászólás | Bővebben +