:

Baracklekvár

:

Hatalmas házának kis pincéjében rejtőzött gyermekkorom egyik hétköznapi, mégis hatalmas csodája.

Amikor beléptem, ugyanaz az illat áradt felém. Vagy én sétáltam bele? Nem tudom. Ott volt, és nem mozdult soha. Mintha a nagymama lábosai csak ezen a levegőn tudnának létezni. Nem dohos, nem olyan, mint a falakba szívódott százéves cigarettafüst. Elmondhatnám, hogy milyen nem. De valódi meghatározást nem adhatok. Egyik sem lenne tökéletes. Nekem különleges. Ugyanaz az illat, mint minden eddigi alkalommal. Ugyanaz, mint legutóbb, ugyanaz legalább tizenhat éve. Olyan régi... régi illata van. Érzem, hogy a legfinomabb dolgok, amiket valaha ettem, mind itt készültek. Tudom.

A nagymama kiskonyhájában vagyok. Emlékek sokaságát lélegzem be ilyenkor, és a heves érkezésem miatt felszakadozott port. Balra a polcokon sorakoznak a lábasok, mézesüvegek, egy szatyorban parafadugók, szűrők és sajtreszelők, és néhány petróleumlámpa alkatrésze. Jobbról a földön, kis faládákban az évek során összegyűjtött újságok egy része. Azt gondolnánk, hogy ott porosodnak már jó ideje, de valójában minden nap másik kerül a torony tetejére. És mindegyiket ugyanaz a ráncokkal barázdált szorgos kéz lapozta végig, és tette végső nyughelyére. Mellette kartondobozok és terítők, gondatlanul egymásra halmozva. Kicsit előrébb három zsírosbödön. A sarokban két régi kerékpár, szorosan egymás mellett. Előrepillantok, a pinceablak alatt és a rajta beszűrődő napfényben már látom is ahogyan a mami hátulról tartja a kis kezem, én pedig lelkesen kavargatok valamit.

„Keverem a kását, sütöm a pogácsát...” Hű, milyen közhelyes! Nem tudom, vajon hányszor hallgatta végig, és énekelte velem együtt, de biztos, hogy még ma sem kell neki szövegkönyv. Szörnyen unalmas lehetett már, de sohasem mondta, én meg sohasem kérdeztem.

Mi így főztük a baracklekvárt. Őszintén megvallva, mindig jobban szerettem az illatát, mint az ízét. Mert fantasztikus. Édes, likőrös barack. Ezt mindig is a legcsodálatosabb dolognak tartottam. Még most is. Ilyenkor a pincétől a harmadik emeletig, ebben az illatban úszott az egész ház.

Így ment ez minden ősszel, éveken át. Állandó volt, változatlan, mégsem monoton. Részletgazdag és számomra mindig ugyanolyan izgalmas. Mára sok minden megváltozott, lassan ez is csak emlék marad. Baracklekvár illatú, örök emlék.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 24: VILÁGOK TALÁLKOZÁSA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Itthon vagyunk” A fenti mondat olvasható a moravicai református templom parkjában álló kun szobor alján.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogok és kötelességek Sokszor hallani, hogy ne beszéljünk addig jogokról, amíg nem ejtünk szót a kötelességekről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az élet örömei a halálba visznek Szabadkai hangulat Temerinben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A legszebb éjjeli kívánság Egyszóval: Nightwish

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újra nyár, újra fesztivál Sopron, VOLT, június 29–július 2.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fiatal filmesek figyelem! A topolyai Film–Múzeum civil szervezet meghirdeti a 2016. évi V. Egri József Ifjúsági Filmpályáza...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Frank Egy indie művészfilm, amely olyan érzést kelt a nézőben, mintha a tehén szájából rángatták volna ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ópiátok (heroin, ópium) Először

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Baracklekvár Hatalmas házának kis pincéjében rejtőzött gyermekkorom egyik hétköznapi, mégis hatalmas csodája.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mélyebb értelmezés módozatai Slezák Lázár a Magyar Tanszék esszépályázatának első díjasa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A testépítés függőséget okoz, megkövetel egy bizonyos szintű fanatizmust” Liszka Péter neve ismerősen csenghet azok számára, akik a testépítő körökben mozognak

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 24. 24. rész - mEating – élve vagy holtan

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Marek Ormandík szabadkai kiállításáról Első nemzetközi projektumát valósította meg nemrégiben a szabadkai Klein House kortárs galéria

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Csík Mónika Úgy mondják: gyönyörű őszön születtem, gyümölcsérlelőn.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Der Sinn des Lebens „Felnőni annyi, mint kitépni a szívből

0 Hozzászólás | Bővebben +