:

De mire jók az emberi jogok?

:

Az emberiség a mindenkit egyformán megillető jogok megléte nélkül is képes volt megmaradni: erős államok, hatalmas birodalmak uralkodtak nem is rövid időn keresztül anélkül, hogy akár csak az ötlete is fölmerült volna az emberi jogoknak. Az arisztokraták kitüntetett helyzete, a rabszolgaság magától értetődő volta, a válogatott kínzási módszerek elterjedtsége ellenére az emberek mégiscsak éltek és dolgoztak, a civilizáció pedig fejlődött. Akkor meg mégis miért volt szükségünk arra, hogy erkölcsi iránymutatásokat megkérdőjelezhetetlen jogként tüntessünk föl, és aztán számonkérjük ezek betartását?

Amikor az emberi jogok megalkotásának ötlete fölmerült, a kiindulópont az volt, hogy minden ember egyenlő – legalábbis egy elképzelt, tökéletes világban. A valóságban persze nem vagyunk egyenlőek, mert az, hogy hova születünk, meghatározza a lehetőségeinket: aki nyugat-európai szülők gyerekeként látta meg a napvilágot, valószínűleg könnyebb életet fog élni, mint egy indiai leányanya vakon született gyereke. De ennek nem kellene így lennie, hiszen senki sem önként választja meg a születési körülményeit, sőt még arról sem kérdeznek meg minket, hogy egyáltalán meg akarunk-e születni. Az, hogy minden ember egyenlő, tehát nem a valóság, hanem csak egy vágy, amelyet az emberiség (vagy legalábbis annak egy része) kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel igyekszik elérni. Ugyanígy a szabadsághoz való jog sem azt jelenti, hogy mindenki egyformán szabad: hanem hogy mindenkinek egyformán szabadnak kellene lennie.

jogok

Az emberi jogaink nemcsak elképzelésként vannak jelen, hanem a különböző országok nemzetközi szerződésekben is aláírták, hogy ezeket tiszteletben tartják. Ez nekünk azért jó, mert így mindig lesz valami, ami visszatartja a hatalmat az emberi jogok súlyos megsértésétől. Például ha az emberi jogok között nem lenne ott a tulajdonhoz való jog, akkor lehet ugyan, hogy egy ideig lehetnének saját dolgaink, de sosem lennénk biztonságban. Nem tudnánk ugyanis, hogy mikor jön valaki, és veszi el azt, ami a miénk. Ez akármelyik más joggal is elképzelhető: ha nincs egy általánosan elfogadott, nemzetközi egyezmény arról, hogy milyen minimális jogok illetik meg az embereket, akkor tulajdonképpen bármelyik állam bármit megtehet a lakosaival, sőt a lakosok is bármit megtehetnek a többiekkel. Ennek pedig nyilván elképesztő következményei lennének, így jobb biztosra menni, és elvárni az emberi jogok tiszteletben tartását.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egész hosszan sorolja, hogy miért van egyáltalán szükségünk emberi jogokra: hát azért, mert amikor még nem voltak, akkor az emberek mindenféle borzalmas dolgokat műveltek egymással. Rabszolgákat tartottak, gladiátorharcokon szórakoztak, gyerekeket csonkítottak meg, nőket erőszakoltak meg, zsidókat irtottak ki, és lehetne még sorolni. Márpedig az senkinek sem lenne jó, ha ezek a dolgok megismétlődhetnének – nemcsak azoknak, akik áldozattá válnának, hanem azoknak sem, akik ezt kénytelenek lennének végignézni. Végsősoron, ha nem lennének emberi jogok, azzal csak azok járnának jól, akik lábbal tipornák mások jogait – rajtuk kívül mindenkinek rosszabb lenne. A saját biztonságunk és védelmünk érdekében van tehát szükségünk az emberi jogokra.

jogok

A probléma ott kezdődik, hogy ha valamire szükségünk van, az attól még nem föltétlenül áll csupa előnyökből, tehát az emberi jogoknak is megvannak a maguk hátrányai. Például elég sokszor összeütköznek egymással: a magzat élethez való joga a terhes nő saját teste fölötti rendelkezéséhez való jogával, vagy a szólásszabadság a jó hírnévhez való joggal. Az emberi jogok nem alkalmasak arra, hogy ezekre az esetekre választ adjanak. Emellett néha abban is megrendülünk, hogy tényleg mindenkit megilletnek-e ezek a jogok, és nem lenne-e okosabb dolog például kivégezni a sorozatgyilkosokat, fittyet hányva az élethez való jogukra.

Az emberi jogok kritikusai több oldalról is támadnak: van, aki szerint nem mindenki egyenlő, és igenis vannak felsőbb- meg alsóbbrendű emberek. Idesorolható az is, hogy a világ egyes részein egy nő alapvetően értéktelen, meg az is, hogy a homoszexualitást „csinálják a négy fal között”, de valami hasonló elképzelésből indult ki Hitler is annak idején (persze akkor még nem voltak kinyilvánított emberi jogok, amire hivatkozni lehetett volna). Más kritikusok szerint szép-szép, hogy így odafigyelünk az emberi jogokra, de nem szabad elfelejteni, hogy ezeket nem valamiféle felső hatalom (például isten) találta ki, hanem mi magunk. Szerintük az utóbbi pár évszázad története vezetett el odáig, hogy megköveteljük az élet és a méltóság tiszteletét, márpedig ezek a kiváltó események csak a nyugati világban zajlottak le. Éppen ezért nem lenne szabad ráerőltetni az emberi jogok eszméjét más országokra is.

jogok

A kritikák viszont nemcsak kívülről érkeznek: néha azok is megkérdőjelezik az emberi jogok létjogosultságát, akik egyébként élvezik azok előnyeit. Az idén áprilisban például egy brit politikus fejtette ki a nézeteit arról, hogy Nagy-Britanniának el kellene vetnie az emberi jogok európai egyezményét, mert az emberi jogok veszélyt jelenthetnek a közösségre (például akkor, ha a terroristák méltósághoz vagy élethez való jogáról van szó). Válaszul egykettőre megjelent az interneten egy négyperces videó (What has the ECHR ever done for us?), ami a Monty Python-féle „Mit tettek értünk a rómaiak?” mintájára mutatja be, hogy mi hasznunk is származik az emberi jogokból. A tanulság: azonkívül, hogy a kényelmes és biztonságos életünket nagyban köszönhetjük azok meglétének – tulajdonképpen semmi.

Jogunk van többek között a tisztességes tárgyaláshoz, a magánélethez, a szabad vallásgyakorláshoz, a szólásszabadsághoz, senkit nem szabad rabszolgaságban tartani, megalázni vagy hátrányosan megkülönböztetni, és a családon belüli erőszak áldozatait is megilleti a védelem. Ha nem lennének az emberi jogok, nagyon nehéz lenne mindezt biztosítani. Így viszont, hogy alapvetően létbiztonságban élünk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem a vakszerencsének, hanem az emberi jogok széleskörű (még ha nem is teljes) tiszteletben tartásának köszönhető.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 25: A JOGHALLGATÓ ÉS A SZÍNHÁZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
De mire jók az emberi jogok? Az emberiség a mindenkit egyformán megillető jogok megléte nélkül is képes volt megmaradni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Az egész légkör valahogy hidegebb” A tizennégy éve aktív, európai szinten hírnevet szerzett szabadkai posztrock zenekar megjelentett...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy este a Dürer kertben Megalapítása, vagyis 2008 óta annyi szépet és jót hallottam erről a hangzatos nevű szórakozóhelyr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vég. Az öröklét. A korszellem. Egy koncertben. A Black Sabbath Pesten indította európai búcsúturnéját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha augusztus, akkor Szigetelés A Sziget Fesztivál augusztus 10-én nyitja a kultikus K-híd kapuját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
a (nem)Látó Öreg Részlet a Fekete normalitás című kisregényből

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szentesi én vagyok El sem tudom képzelni, hogy az a Szentesi, akivel én találkoztam, az az életvidám, vörös rúzsos, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Így eszik az élő polipot
Sporhetsztori 25. 25. rész – Élve szelve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Úton, szülőkkel Azt hiszem, még a tizennyolcat sem töltöttem be, amikor meghoztam az első számú szabályom

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újból jótékonysági gördeszka és BMX flatland-verseny Magyarkanizsán Június 17-én, pénteken és 18-án, szombaton második alkalommal kerül Magyarkanizsán megrendezésre ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: www.zppv.org
Aki választ: Greguss Zalán Szenttamási voltam, szabadkai lettem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Menni el Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: „Azt tudom, mi elől menekülök. Csa...

0 Hozzászólás | Bővebben +