:

Sólstafir – Ótta

:

Izland különös, misztikus hely. A sziget nagy része végeláthatatlan, feketévé szenesedett lávamezők által borított gőzölgő hóföld, ahol a zabolázatlan természet mindenütt utat tör magának. Oldalakat lehetne teleírni arról, hogy miként hathat az adott alkotóra közvetlen környezete. Az izlandi Sólstafir esetében ez a kölcsönhatás hatványozottan fenn áll.

A Sólstafir – hasonlóan a többi izlandi zenekarhoz – mérhetetlenül öntörvényű, extravagáns társaság. Az elmúlt évezred utolsó évtizedeiben bukkantak fel az északi underground gejzíreiből. A kezdeti black metalba oltott rockzenéjük folyamatosan csiszolódott. A korai időszak, metálos stílusjegyeit fokozatosan hagyták el, helyette post rock és art rock összetevőivel gazdagították a zenei palettájukat. A folyamatos metamorfózis miatt lehetetlen feladat kategorizálni az együttest. Talán épp ezért nehéz sokaknak fogást találniuk rajtuk, hiszen nem lehet egy jól ismert skatulyába csomagolni a munkásságukat. Ebből adódóan megmaradhattak a szűk beavatottak kincsének.

A dalok továbbra is izlandi nyelven íródtak, ami már egymagában egzotikussá teszi az anyagot. Természetesen aktuális, Ótta című korongon is új megközelítéssel dolgozott a csapat. A lemez tematikája az ősi izlandi napszakok felbontására, az eyktirekre épül. E szerint a hajdani jégföldiek a nap huszonnégy óráját, nyolc háromórás napszakra bontották. Ennek alapján az albumon található nyolc dal a nyolc napszakot dolgozza fel, a hajnaltól az éjszakáig terjedően. A kísérletezés ezúttal sem maradt el. Talán a kalandozás kevésbé mozog széles skálán, mint az előző, új irányt mutató Svartir Sandaron, viszont a zongora, valamint a vonós hangszerek bevetése új dimenziókat nyitott meg.

A hanglemez a Lagnettivel kezdődik, amely a pirkadatról szól. A lassan kibontakozó zongoratémával az új nap eljövetelét idézi meg. Már ebben megkapjuk az első katartikus élményt. Annyira gyorsan magával ragad, hogy az egészet néhány pillanatnak érezzük, holott az egyik leghosszabb darabról van szó. A majdnem kilencperces monstrum dinamikailag tökéletesen van felépítve, kellőképp változatos, nyitányként tökéletes. Ezután következik a címadó, a bendzsóval megbolondított Ótta. Némileg paradoxon az izlandi négyes esetében slágerességről beszélni, ennek ellenére az Ótta a Sólstafir egyik legmegkapóbb szerzeménye. A maga több mint kilenc percével együtt is annyira fülbemászó, hogy a visszatérő bendzsó dallammal kitörölhetetlenül a hallójáratainkba költözik. A második számtól kezdődően, már végképp emelkedett hangulatba kerülünk, amit a soron következő Rismal csak erősíteni tud. Az album által tanúi lehetünk egy véget nem érő utazásnak, amelyet újra és újra át akarunk élni, hogy az élmények legapróbb részét is fel tudjuk dolgozni. Az örvénylő ritmusok, az éteri gitárhangzás nemcsak az északi, varázslatos tájakra képes elrepíteni minket, hanem az univerzum olyan szegleteibe is, ahol a fények már elhagyták saját csillagaikat. Rövidebb dalok is helyet kaptak a korongon, a Dagmal, vagy a már-már diszkós ritmusokra épülő Middegi épp jókor érkezik, általuk némi levegőhöz tudunk jutni. A dalcsokor legszebb tétele kétségkívül a Midaftann. A finom zongorával és vonósokkal előadott mű az egyik csúcspont, még akkor is, ha maga a dal rendkívül visszafogott. Úgy érzem, hogy a zenekar ezáltal át tudott lépni saját árnyékán, hiszen úgy tudtak újat mutatni, hogy végig önazonosak maradtak. Az Ótta magnum opusa egyértelműen az utolsó tétel, a Nattmal című tizenkét perces óriás. A záró tétel az éjszaka idejét dolgozza fel, az újra kezdés előtti utolsó pillanatokat, amikor a lélek megtisztulásának folyamata elkezdődik, még mielőtt eljön a napfelkelte.

A Sólstafir nagysága az egységben rejlik. A banda tagjai nem virtuózok, technikailag nem magasan képzett zenészek. Együtt viszont olyan erős energiahalmazt tudnak létrehozni, ami felülír mindennemű virtuozitást. Igazi erejük a zenében mutatkozik meg. Anélkül tudnak egyszerű eszközökkel magával ragadó atmoszférát teremteni, hogy a mezei hallgató értené az izlandi nyelvű szövegeket, esetleg ismerné az alkotás rendezőelvét.

A négy furcsa szerzet, méltó utódját készítette el a Svartir Sandar albumnak, annak az albumnak, amellyel tulajdonképpen új irányt szabtak maguknak. Aktuális kinyilatkoztatásuk mind terjedelemben, mind extrémitásában sokkal visszafogottabb, letisztultabb. Minden hibája, minden tökéletlensége ellenére ez a lemez a zenekar legkerekebb alkotása. Akárcsak a kietlen izlandi táj, ahol a természet szintén nem ismer szabályokat, nincs szimmetrikusság, nincsenek mértanilag tökéletes képződmények, mégis lélegzetelállító az egész, akárcsak az Ótta.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 25: A JOGHALLGATÓ ÉS A SZÍNHÁZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
De mire jók az emberi jogok? Az emberiség a mindenkit egyformán megillető jogok megléte nélkül is képes volt megmaradni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Az egész légkör valahogy hidegebb” A tizennégy éve aktív, európai szinten hírnevet szerzett szabadkai posztrock zenekar megjelentett...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy este a Dürer kertben Megalapítása, vagyis 2008 óta annyi szépet és jót hallottam erről a hangzatos nevű szórakozóhelyr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vég. Az öröklét. A korszellem. Egy koncertben. A Black Sabbath Pesten indította európai búcsúturnéját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha augusztus, akkor Szigetelés A Sziget Fesztivál augusztus 10-én nyitja a kultikus K-híd kapuját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
a (nem)Látó Öreg Részlet a Fekete normalitás című kisregényből

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szentesi én vagyok El sem tudom képzelni, hogy az a Szentesi, akivel én találkoztam, az az életvidám, vörös rúzsos, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Így eszik az élő polipot
Sporhetsztori 25. 25. rész – Élve szelve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Úton, szülőkkel Azt hiszem, még a tizennyolcat sem töltöttem be, amikor meghoztam az első számú szabályom

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újból jótékonysági gördeszka és BMX flatland-verseny Magyarkanizsán Június 17-én, pénteken és 18-án, szombaton második alkalommal kerül Magyarkanizsán megrendezésre ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: www.zppv.org
Aki választ: Greguss Zalán Szenttamási voltam, szabadkai lettem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Menni el Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: „Azt tudom, mi elől menekülök. Csa...

0 Hozzászólás | Bővebben +