Gutasi Lukacs:

A váza

Gutasi Lukacs:

KMV, novella 1. hely – Szeles Réka

Fotók: Gutási Lukács

 

Egy másodperc. A szervezetünkben egyetlen másodperc alatt mintegy egymillió sejt pusztul el. Egyetlen másodperc alatt átlagban öt gyermek születik, és három ember távozik el az élők sorából. Ez alatt az idő alatt mintegy 60.000 újságot adnak el, 300.000 cigaretta ég hamuvá, 2000 tonna szén-dioxid kerül a levegőbe, 600 milliárd liter vizet használunk fel, és két nő lép be egy rendelőbe, hogy elvetesse gyermekét.

Pörgős életünkben mit jelent ez a bizonyos másodperc? Mindennapi rohanásunk és gondjaink mellett igazán elenyészőnek tűnik. Fel sem fogjuk az idő súlyát, mintha nem történne semmi.

Egyetlen másodperc, és én csak bámulok. Meredten nézek előre, miközben a Föld gravitációs ereje maga felé vonzza. Csak nézem, ahogy zuhan a mélységbe, és én nem tehetek ellene semmit.

Gyűlöltem azt a vázát. Nem volt elég, hogy ocsmány, még a helyet is foglalja. Igaz, hogy az asztal is hibás, mivel olyan kicsi, hogy csupán egyetlen tárgy fér el rajta, de arról nem én tehetek, hogy a folyosón ez az egyetlen töltőállomás. A múltkor például a váza helyére akartam rakni egy csinos kis dobozkát. Az a ládikó egyszerűen tökéletes volt. A telefonom pont elfért benne, miközben várta, hogy a töltöttségi szintje elérje a száz százalékot. Amikor anyám észrevette a cserét, nem szólt semmit, de amikor legközelebb kijöttem a szobámból, förtelmes látvány fogadott. A váza diadalittasan állt a régi helyén, a dobozkám pedig átkerült a nappaliba. Ezt többször is eljátszottuk.

KMV

Lassan kezdtem magam egy Poe-novellában érezni, s bár sajnáltam a fekete macskát, egyértelmű volt: a vázának mennie kell. Minél többet néztem, annál rondább és idegesítőbb lett. Ez most nem arról szólt, hogy nem az én akaratom érvényesült, hanem arról, hogy gyűlölöm a begyepesedést. A korral haladni kell! A szüleim jöhettek nekem a hagyományokkal, de lássuk be, eleinte a Facebookról is azt mondták, hogy veszélyes, most pedig ugyanúgy nyomogatják a like-okat, mint bárki más. Régen még kikapcsolták a tévét, most viszont mindennemű gond nélkül nézik a vasárnapi ebédnél. Sorra töltik fel a képeket az Instagramra, az öcsémnek pedig táblagépet vettek a születésnapjára. Én hétévesen örültem, ha megkaptam Barbie álomautóját, és azért is könyörögnöm kellett. Erre ő tabletet kér, és meg is kapja, hogy segítsen neki a tanulásban. Igen, a tanulásban. Azért remélem, ezt ők sem gondolták komolyan. Mindezek után nem mondhatták nekem azt, hogy hagyjam a vázát a helyén, és bánjak vele tisztelettel, mivel igazi családi ereklye.

Elég nagy fejtörést okozott, hogyan szabadulhatnék meg tőle. Összetörni nem akartam, túl átlátszó lett volna. Ha elrejtem, szemtelennek neveztek volna, és ki tudja, talán a hétvégén még a buliba sem mehettem volna el. Nem, valami sokkal frappánsabb megoldás kellett.

Sokáig töprengtem azon, mi lenne a megfelelő módszer. Közben persze kérdezgettem anyát, miért ragaszkodik annyira ahhoz az ósdi vázához. Próbáltam előre felbecsülni a kárt.

KMV

Elmesélte, hogy a vázát már öt generáció óta birtokolja a család, és eddig mindenki nagy becsben tartotta. Még kuncogott is azon, hogy ez alól csupán én vagyok kivétel. Ha tudta volna, mire készülök, biztos nem nevetett volna olyan jót. Mindenesetre sokáig hallgattam a meséjét. Arról, hogy a dédapja egy fogadáson nyerte, és nászajándékként adta a dédanyjának. Arról, hogy a mamája hogyan szerezte vissza egy kleptomániás bolondtól, és hogy az anyja milyen történeteket mondott neki a vázáról, amikor még kisgyermek volt. Az ellenszenvem kezdett tovaszállni.

Olyan érzés öntött el, mintha a váza a történelem egy darabkája lenne, ami mesél nekünk életről, halálról, háborúról és szerelemről.

Az utálatom akkor fordult végleg át egy kellemesebb érzésbe, amikor megtudtam, hogy a váza kínai porcelánból készült, és nagyon-nagyon régi. A fejemben elkezdtek pörögni az ezresek, mert azt még én is tudtam, hogy a nagyon-nagyon régi kínai vázák nagyon-nagyon sokat érnek.

KMV

A sztorizgatás után meglepő dolgon kaptam magam. Félreértés ne essék, egyetlen hagyományokról és erkölcsökről szóló klisés megjegyzést sem posztoltam ki a Facebookra, valahogy a telefonom „akkufeszültség alacsony”- os pityegése is hidegen hagyott, de valami mégiscsak más volt. Egyszerűen fogtam magam, leültem, és elővettem a családi fotóalbumot. Természetesen mihelyt rájöttem, hogy milyen nyálas ez a jelenet, csatlakoztattam a telefonomat a töltőre. Minden ment a régi kerékvágásban, azzal az apró eltéréssel, hogy a váza már egyáltalán nem zavart.

Így történt hát, hogy megkedveltem azt az ocsmány, idegesítő, öreg kancsót. A takarítással viszont nem tudtam megbékélni sehogy sem. De mi van akkor, ha muszáj, mert megkérnek rá? Hiába tudja az ember lánya, hogy hol van a kisasztal, és hogy mi van rajta. De mit lehet tenni, ha egyszerűen semmi kedve sincs takarítani?! Csak azt tudom, hogy mit nem lehet. Nem lehet rángatni a porszívót, mert meglöki a kisasztalt.

És akkor megbillent a váza. Elég egyetlen másodperc ahhoz, hogy felfogjam: össze fog törni. Össze fog törni, és akkor elúsznak az ezresek, cseszhetem a hagyományokat, és mondhatom anyámnak, hogy nem direkt volt. Én mégiscsak állok mereven, és bámulok a semmibe. Lepörög bennem minden gondolat arról, hogyan pusztíthattam volna el a vázát, és ugyanebben a pillanatban az is, hogy mennyire gyűlölöm magam ezen gondolatok miatt.

Egyetlen másodperc, és én csak bámulok. Meredten nézek előre, miközben a föld gravitációs ereje maga felé vonzza. Csak nézem, ahogy anyám kedvenc vázája zuhan a mélységbe, és én nem tehetek ellene semmit, mert a kártyavár már dőlni kezdett. És el fog dőlni, én pedig dermedt önkívületben fogok azon gondolkodni, mit tettem. És percek fognak eltelni mire felfogom: a váza eltörött.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Illusztráció (fotó: konczy www.deviantart.com)
Városunkban a romák… Ó igen, a romák vagy sokak által inkább cigánynak nevezett, sötét bőrű, gyakran rosszabb körülmén...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lakatos Adrián
„Aki joggal foglalkozik, problémamegoldással foglalkozik” Beszélgetés Lakatos Adriánnal az Újvidéki Egyetem Jogi Karának zűrzavaros életéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Célegyenesben az idei Brutal Assault Augusztus 10-én, szerdán a kora délután órákban kapuk nyílnak a cseh Jaromer város Josefov erődít...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Mina_Delic:
Sequence – GBOB A Global Battle Of Band, vagy röviden csak GBOB, egy nemzetközi tehetségkutató fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A zene szabadság, nem kötöttség” A Sólstafir jelenleg Izland legjobb rockzenei külkereskedelmi cikke.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Filmszakmai továbbképzés Filmes, televíziós gyakorlattal rendelkező fiatalok számára

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hol vagy nagy Ő? Az emberek nagy többsége, legyen szó férfiról vagy nőről, húsz éves korára legalább egy igazi kom...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Boogie-woogie, avagy a tükörmumus A Nouveau Parfum című dalt (Boggie 2013-as albuma tartalmazza) nemcsak hallgatni kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szabadegyetem after A VIFÓ csapata az idei eddigi egyik legsikeresebb 14. Vajdasági SzabadegyeTEm után, részben részt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mindig bővülő Malomfesztivál - véget nem érő táborprogram, önkéntesség, malomszépítés

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XIV. VAJDASÁGI SZABADEGYETEM A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) és a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) szervezésében az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Lakiteleki Népfőiskola és a Kelet- és Közép-Európai Kutatásért és Képzésért Alapítvány pályázat...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Burek KMV, slam poetry 3. hely – Úri Szűcs Luca

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Semmi slaméremsértés KMV, slam poetry 1. hely – Körmöci Norbert

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Lányok nélkül nem érdemes... KMV, humoreszk 3. hely – Pálfi Krisztián

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Humorizálkodás, izélkedés, ízléstelenkedés KMV, humoreszk 2. hely – Csúri Máté

0 Hozzászólás | Bővebben +