:

A kisebbségek lelki terhei

:

Ha föltesszük magunknak a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”, általában csupa csoporthoz való tartozással felelünk: fiú vagyok vagy lány, magyar vagy angol, zenész vagy csillagász. Az önmeghatározásunk túlnyomórészt ehhez hasonló hovatartozásokból épül föl. Minél alapvetőbb egy tulajdonságunk az önmeghatározásunk szempontjából, annál fontosabb, hogy ez a tulajdonságunk megértésre és elfogadásra találjon.

Az egyik legelemibb jellemzőnk a nemünk: aki a természet furcsa játéka folytán se nem nőnek, se nem férfinak születik, annak élete során számos nehézséggel kell megküzdenie. Ezeknek egy része közvetlenül a társadalom hozzáállásából fakad, másik része pedig abból, hogy sérül az illető önazonossága: gyerekkorától fogva fiú-lány kategóriákban gondolkozik, és ebbe sehogy se tudja magát beilleszteni.

Valamivel könnyebb a dolguk azoknak, akik például homoszexuálisok, a nemi identitás (hogy fiú vagy lány vagyok) ugyanis általában sokkal jobban meghatározza az énünket, mint a szexuális irányultság (hogy az ellenkező vagy az azonos neműeket szeretem). De továbbra is egy fontos tulajdonságról van szó, ami lehet akármilyen ismert a társadalomban, mégiscsak egy kisebbségi kategória. Márpedig önmagában a kisebbséghez való tartozás nagyban képes befolyásolni az identitás alakulását és ezzel együtt az intrapszichés folyamatokat (azokat a lelki folyamatokat, amik a saját belső világunkban zajlanak, nem pedig egy másik emberrel való kapcsolat fenntartása során).

Könnyű belátni, hogy a nemi vagy a szexuális kisebbségi létnek hatása van a lelkivilágunkra: ezeknek az embereknek olyan belső konfliktusokkal kell megküzdeniük, amilyenekkel a legtöbbünk sose néz szembe. Sokan közülük szégyellik vagy egyenesen gyűlölik magukat azért, mert azok, akik; és sok esetben ehhez társul az is, hogy a család, a barátok, a tágabb környezet sem áll a pártjukra.

arcok

De hasonló a hatása annak is, amikor az identitásnak egy valamivel lazább, nem velünk született meghatározását vesszük: a vallási vagy a nemzeti kisebbségek vállát is ilyesféle lelki teher nyomja. Az ember a természeténél fogva egyszerűen szeret tartozni valahova – az szinte mindegy is, hova, de lehetőleg azért a többséghez. Ha huzamosabb ideig, akár több egymást követő generáción keresztül nem érezzük magunkat odatartozónak, annak súlyos következményei lehetnek. Szülőről gyerekre száll az otthontalanság érzése, és végül odáig jut az egész kisebbségi közösség, hogy ha vissza akar kapaszkodni a többség mellé, azért olyan árat kell fizetnie, amit nem biztos, hogy akar.

A kisebbségi nemzeti hovatartozás érzése lassan alakul ki a gyerekekben: először átvesszük a többségi társadalomtól a mi saját kisebbségi csoportunkra vonatkozó gondolatokat és ítéleteket, aztán összehasonlítjuk a saját kultúránkat a többség kultúrájával, végül kialakul a csoportunk melletti elkötelezettség. Eleve nehéz elköteleződni a kisebbség mellett, és ezt sokszor a többségi társadalom csak tovább nehezíti az előítéletekkel, a bizalmatlansággal – pedig ha csak egy dolog jár mindenkinek a születésétől fogva, akkor az az, hogy senkit ne bántsanak. A kisebbségi lét egyik legnehezebb következménye mégis az, hogy a nemzeti/etnikai identitás nem lehet független a többségtől. Ez azt jelenti, hogy aki kisebbséghez tartozik, az csak a többséghez viszonyítva határozhatja meg magát, mások meg aztán pláne csak így fogják őt meghatározni.

gyerekek

Aki egész életében azt éli meg, hogy őt a többség nem egyénként, saját személyiséggel rendelkező emberként látja, hanem egy csoport tagjaként, annál emiatt szorongás alakulhat ki, és ha nem változik a helyzet, ez a szorongás állandósulhat is. Szélsőséges esetben – az állandó rosszindulat és az előítéletek kereszttüzében – létrejöhet szégyen is, márpedig szégyellni a saját hovatartozásunkat mindenképpen olyan dolog, ami károsan hat a lelki életünkre. A kisebbségben élők általában frusztráltabbak, stresszesebbek a többségi társadalomnál. Ennek egyik oka, hogy állandóan próbálnak megfelelni, ez az állandó feszültségekkel teli élet pedig szintén nem tesz jót senkinek.

Több kutatást is végeztek már arra vonatkozóan, hogy milyen lelki terhekkel kell megküzdeniük a különböző kisebbségeknek, hogyan próbálkoznak ezek ellen tenni valamit, és mekkora sikerrel járnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb egy angliai kutatás, ami arra jutott, hogy az Egyesült Királyságban született nők kisebb eséllyel szülnek autista gyereket, mint az Európán kívül születettek. Egy másik kutatás során azt vizsgálták, hogy a különböző etnikai csoportokba tartozó emberek milyen arányban szenvednek pszichés betegségektől, és hogy ezek milyen összefüggésben vannak a csoportot sújtó előítéletekkel és sztereotípiákkal. Az eredményen nincs miért meglepődni: minél több rasszista támadást szenvedtek el az emberek, annál nagyobb eséllyel alakult ki náluk valamilyen általános mentális zavar. (Általános, tehát viszonylag gyakori fajta, például depresszió, alkoholizmus vagy pánikbetegség.)

arcok

A kisebbségeket sújtó lelki terhek ráadásul attól függetlenül jelennek meg, hogy az illető maga vándorolt-e ki egy másik országba, kivándorlók gyerekeként már az új hazában született, vagy esetleg őshonos kisebbségről van szó. A fontos tényező nem ez, hanem a többség viszonyulása a kisebbséghez. Egy előítéletektől terhes közegben, bizony, nehéz megélni a kisebbségi sorsot, és bár a kisebbséghez való tartozás önmagában is kihívás az ember számára, azért sokat tud javítani a helyzeten egy befogadó környezet. Az általános elutasítás, sehova sem tartozás, reménytelenség egyenes út egy lelkileg beteg társadalom létrejöttéhez. Ez pedig nem jó senkinek: a kisebbség szó szerint belebetegszik, és a többségnek is könnyebb dolga lenne egy életerős, a társadalom építéséhez hozzájárulni tudó és akaró kisebbséggel. A kisebbségi jogok szavatolása tehát minden esetben fontos, mégpedig azért, mert segít kordában tartani az előítéleteket, ezzel pedig lehetővé teszi, hogy kisebbség és többség közösen tudjon munkálkodni a közös jövő érdekében.

Úgy gondolom, hogy a befogadás és az integráció csak akkor működhet, ha erre mindkét fél nyitott. De tudomásul kell venni azt is, hogy a két fél közül a kisebbség az, aki már eddig is többet sérült a kelleténél, ezért a többségnek a felelőssége, hogy elindítsa a változást. Neki kell megmutatnia, hogy nyitott a kisebbség által képviselt értékekre, hogy hajlandó az együttműködésre, és csak egy ilyen odafordulás után várható el, hogy a kisebbség is föladja a többséggel szembeni bizalmatlanságát. A tolerancia és az odafigyelés pedig nem is kerül sokba: csak arra van szükség, hogy mindnyájan belássuk, mindenkinek joga van másnak lenni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 29: A VIZSGAIDŐSZAK CSÚCSPONTJAI

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A kisebbségek lelki terhei Ha föltesszük magunknak a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”, általában csupa csoporthoz való tartozás...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az Old Buso Productions bemutatja: Fantasy & folk minifesztivál külföldi zenekarokkal november 4-én Budapesten! Samhain idején elhalványulnak a világok közti határok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Már csak egy hét van hátra a legendás angol banda, a Cure budapesti koncertjéig! Robert Smith és csapata Bécsből érkezik a buli napján, a budapesti fellépésről pedig Bolognába me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Színek a SZIN palettájáról Amint megérkeztem a helySZINre, megérzésem egyenesen a „Rézangyal terasz” nevet viselő világzenei...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapestre látogat a The Cure Az angliai The Cure az idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az óceán emlékei A gyöngyház gomb című chilei dokumentumfilmet a X. Szabad Övezet Filmfesztivál keretében láthattuk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A VAJDASÁGI MAGYAR MOZGÓKÉP NAPJA – 2016 2016. október 14–29.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kalmár Zsuzsa a Karinthy-kArcon
Szívekbe kArcolnak Szeptember 27-én Karinthy Frigyes műveiből összeállított esttel kezdte meg a 2016/2017-es évadot ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
átmenet Részlet a Fekete normalitás című kisregényből

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forrás: www.facebook.com/malomfesztival
Burek Az idei Malomslam – II. regionális slam poetry bajnokság első helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társasági élménnyé vált futás Beszámoló a 31. Wizz Air Budapest Félmaratonról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 28. 28. rész – Káosz falatok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amerikából jöttem... Mesterségem címere: Gyógypedagógus

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A thai sárkány Suhanna a föld körül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vakon a világba Utaztál már úgy valaha, hogy nem tudtad, hová mész?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
XVII. TUDOK versenyfelhívás A Kutató Diákok Országos Szövetsége és a Kutató Diákokért Alapítvány a 2016/17-es tanévben is meg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
drMáriás 50 éve rendel És reméljük, hogy legalább még fél évszázadig töretlenül fog alkotni Máriás Béla újvidéki származ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Bicskei Anikó Májusban születtem. Az édesanyám azt mondja, az én mesém éjfélkor kezdődött, azóta tart...

0 Hozzászólás | Bővebben +