:

Diszlokátor

:

(Megjelent az Inbox c. novelláskötetben. Fiatal Írók Szövetsége, 2015)

 

Soltész Béla 1981-ben született Budapesten. Író, társadalomkutató, hátizsákos turista. Eddig megjelent kötetei: Clandestino – Egy év Latin-Amerikában (útleírás, Publikon Kiadó, 2012); Rabszolgasors (regény, Ab Ovo kiadó, 2014); Inbox (novellák, Fiatal Írók Szövetsége, 2015); Hátizsákkal Brazíliában (útleírás, Európa kiadó, 2016).

 

Karácsonyra kaptam, fél évvel az államvizsga előtt. Először nem is hittem el, annyira örültem neki. Azonnal felpróbáltam. Nem azért mondom, de baromi jól állt. Olyan volt, mint egy szemüveg – a tükörben nem is látszott, hogy az egyik lencséjén át nem azt látom, mint a másikon. Egyetlen apróságból derült ki, hogy mégsem egyszerű szemüveg: egy vékony drót volt kivezetve a keretből, a végén tapadókoronggal. Ezt a halántékomhoz illesztettem, és a diszlokátor működésbe lépett. Hihetetlen. Bár néhány éve még az okostelefon is hihetetlen volt.

A jobb szememmel továbbra is a valóságot láttam, a Csengery utcai albérleti szobát, a szétdobált ruhákat, az asztalon tornyosuló jegyzeteket, könyveket és az üres kávésbögréket. A bal szemem előtt azonban más képek jelentek meg. Először csak nagyon sematikusak: repülőtér, taxi, piros emeletes buszok. A Tower Bridge. A Big Ben. Aztán egyre több részletet láttam. Mosolygó, öltönyös férfiakat, akik hellyel kínálnak az állásinterjún. A saját aláírásomat a munkaszerződésen. A kilátást a King’s Roadra az irodám ablakából, a megbeszéléseket a tágas, növényekkel teli lounge-ban, a munkaebédeket a szemközti thai-francia fúziós étteremben, és az üveg whiskyt, amelyet a hétfő esti pub quizen nyertem az új barátaimmal. Egy napfényes bérelt lakást és egy váratlan találkozást (brit? spanyol? indiai? távol-keleti?), esküvőt, gyerekeket, boldogságot.

Közben a jobb szemem az államvizsgatételeket látta, a kutyaszart a Csengery utcai járdán, az előadó savanyú arcát a tanulmányi osztályon, a püffedt, alkoholista tanszékvezető szúrós tekintetét az államvizsgán. Aztán a nevem helyett használt hatjegyű kódot a hirdetőtáblán, mellette az osztályzattal: jó. A söröket és a feleseket aznap este, másnap este, és a nyár hátralévő két hónapjának szinte minden estéjén. Az anyám és az apám büszke mosolyát a diplomaosztón és a búcsúkönnyeiket két nap múlva, a reptéren.

A repülőn megszédültem. Szerencsére stabilan tartott a biztonsági öv: különben talán az ülésből is kiestem volna. A bal szememmel hirtelen azt láttam, amit egy órával korábban a jobbal: a búcsúzkodó szüleim arcát. Aztán a diplomaosztót, a nyár söreit és feleseit, az államvizsgát, a Csengery utcai kutyaszart és a jegyzeteket. A repülő leszállt, és a jobb szemem előtt végigvonult London: tömött metrók, olcsó pakisztáni büfék, dohos albérlet, amin hat másik bevándorlóval osztoztam. És huszonöt sikertelen állásinterjú.

Soltész Béla Inbox

A bal szemem előtt közben felvillant néhány emlék a nagyi nappalijáról, Balatonalmádiról, a nagy-nagy szerelemről gimi harmadikban, és, furcsamód, a mákos gubáról. Nem tudtam volna megmondani, miért épp ezekről. Volt egy este, egy meglehetősen nyomorult nap estéje, amikor arra gondoltam: hazamegyek. A jobb szememet becsuktam, a bal szememmel Pestet láttam tavasszal, a Gellért-hegy tetejéről. Aztán levettem a diszlokátort, mint elalvás előtt mindig, és leoltottam a villanyt.

Másnap reggel, tíz hónap után először, nem vettem fel a diszlokátort. Csak azt láttam, ami előttem volt. Azt vettem a Sainsbury’s-ben, ami akciós volt, nem azt, ami valami otthoni kajára emlékeztetett. Nem a magyar híroldalakat néztem végig a neten, hanem a BBC Worldöt. És a következő állásinterjún nem azt válaszoltam, amit otthon elvártak volna tőlem, hanem amit valójában gondoltam. Megkaptam az állást. Nem a King’s Roadra nézett az ablak, és nem volt tágas lounge, de tisztességesen megfizettek, és tisztességgel bántak velem. Az első fizetésemből meghívtam sörözni a lakótársaimat az albérlettel szemközti pubba. Az ott piáló angol focidrukkerek egy pillanatra elhallgattak, amikor belépett a hét bevándorló, de aztán nyugodtan ittak tovább, nem történt semmi. És akkor nagyon berúgtunk, rengeteget röhögtünk, az este végéből már csak foszlányokra emlékeztem másnap. A barbadosi srác kézenállt az utcán, a macedón csaj Edith Piafot utánozta a karaokebárban, a diszkóban meg tequilaakció volt, és Omid Djalili csapolta a sört. Vagy a hasonmása.

Karácsonyra nem mentem haza, mert nem tudtam szabadságot kivenni. Szenteste Skype-oltam a szüleimmel, aztán felvettem a diszlokátort. Üres pesti utcákat láttam, neonfényes aluljárókat, havasesőt. Műanyag székeket az SZTK várójában. Részegeket az Örsön a bódésornál, ahol régen mindig csalamádés hamburgert tömtem magamba, ha éjjel arra jártam. Három rendőrt, amint körbeállnak egy hajléktalant. Nagy-Magyarország-matricákat Suzukik hátulján. Magukból kikelve üvöltő őrülteket a villamoson, üres tekintetű eladókat az ábécék húspultjában.

Májusban mentem vissza Pestre, az unokatesóm ballagására. Akkor már volt valakim Londonban, összeköltöztünk egy jobb lakásba, volt rá pénz, előléptettek. A diszlokátort, amit karácsony óta nem vettem fel egyszer sem, odaadtam az unokatesómnak, aki először nem is hitte el, annyira örült az ajándéknak.

Azonnal felpróbálta. Jól állt neki.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal és hátsó borító: Terék Anna
Ködben Hófehér, sűrű köd vett körül, amikor reggel kiléptél az ajtón.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az én ötvenhatom Minden magát magyarnak nevező embernek ugyanazt jelenti ez az évszám: forradalom.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 32: ZAŠTO AŽDAJA PLAČE?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalmi szabályok Az ember szociális lény, ezért nem magányosan tengődünk a világban, hanem közösséget alkotunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A gyógyítás éjszakája A The Cure zenekar az egész munkásságát bemutató koncertet adott Budapesten

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noise Anatomy
Noise Anatomy fesztivál A Hercegprímás életre kel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete-fehér billentyűk a főszerepben Vasárnap kezdődik az Electe szervezésében az idei Piano Fest

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Off nyomán Amikor a színész bírálja a nézőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Szerda Zsófia
Burek Az idei Malomslam – II. regionális slam poetry-bajnokság harmadik helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszlokátor (Megjelent az Inbox c. novelláskötetben. Fiatal Írók Szövetsége, 2015)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A szőnyeget elhagyva, azonnal kerestem egy helyet, ahol sírhatok” Nemes Viktor egy lelkiismeretes, szerény és kitartásáért becsületre méltó zentai fiú, akire az eg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Halogéntök – halloween-tök
Sporhetsztori – 30. 30. rész – A halogén csirke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vipassana – a meditáció alfája és omegája A vipassana technikát maga Buddha fejlesztette ki kétezerötszáz évvel ezelőtt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borough Market
London - Part 3 GYOMORGAZMUS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Terék Anna 1984-ben születtem Topolyán.

0 Hozzászólás | Bővebben +