:

Társadalmi szabályok

:

Az ember szociális lény, ezért nem magányosan tengődünk a világban, hanem közösséget alkotunk. Van társadalmunk és közös kultúránk, ami meghatározza azokat a szabályokat, amelyek szerint le kell élnünk az életünket. Erre azért van szükség, mert elméletileg ugyan nagyon szépen hangzik az, hogy „mindenki azt csinál, amit akar”, de a gyakorlatban egy ilyesféle anarchia valószínűleg csúfos kudarcba fulladna. Nehezen tudnánk társadalomban élni, ha senki sem tartaná magát a mindennapi érintkezést megkönnyítő szabályokhoz.

Egy másik hasznuk is van ezeknek a szabályoknak: megmondják nekünk, hogy adott helyzetben mit kell tennünk. Sokkal könnyebb úgy élni a mindennapokat, hogy nem kell minden apró-cseprő ügyön elgondolkodni, hanem csak tesszük, amit kell. Ha pénzhez jutok, abból adóznom kell, ha meghal valaki, részvétet kell nyilvánítani a hozzátartozóknak, ha találok egy ottfelejtett telefont a moziban, akkor megpróbálom visszajuttatni a tulajdonosának. Nincs ezen mit gondolkodni, ha követjük a szabályokat.

Ezek a szabályok pedig nagyon sokfélék: az olyanoktól kezdve, melyeket időnként majdnem mindenki megszeg egy-egy legyintés kíséretében, egészen az olyanokig, melyekkel épeszű embernek eszébe sem jut szembefordulni. Vannak olyan szabályok, melyeket törvényekben, jogszabályokban is megfogalmazunk: ezek a jogi normák. Ilyen az, hogy ne ölj, ne lopj, ne csalj adót.

Vannak erkölcsi normák is: aki ezeket megszegi, annak nem kell szembenéznie jogi következményekkel (nem kell bírságot fizetnie vagy börtönbe vonulnia), de azzal számolhat, hogy a társadalom rosszallással vagy megvetéssel bünteti. Előfordul, hogy egy szabály egyszerre jogi és erkölcsi norma is. Például aki embert öl, az egyszerre cselekedett törvénytelenül és erkölcstelenül, így aztán jogi és erkölcsi büntetéssel is számolnia kell. Előbbi következtében lehet, hogy börtönbe kerül, az utóbbi miatt pedig lehet, hogy elfordulnak tőle a barátai és a családtagjai. De van olyan is, hogy a jogrendszer büntet valamit, amit a társadalom egyébként elfogad: piros jelzésnél átszaladni általában pont ilyen dolog. És fordítva: az abortusz, bár jogilag teljesen rendben van, mégis kitaszítottá tehet egy nőt.

Vannak ezeknél sokkal kevésbé jelentős szabályaink is, amiket ha megszegünk, legföljebb fejcsóválásra vagy helytelenítésre számíthatunk. Szakadt farmert húzni a menyasszonyi ruha helyett például ilyen: ezzel nem vétünk se a törvény, se az erkölcs ellen, csak az illemet vagy a szokást szegjük meg, és így biztosan számolhatunk néhány méltatlankodó megjegyzéssel – de ennél többel nem.

jogok

Nagyon sok elmélet van arra vonatkozóan, hogy kik és miért szegik meg a társadalom szabályait. Voltak tudósok, akik azt igyekezték bizonyítani, hogy azokból lesznek bűnözők, akiknek például hosszúkás, elálló fülük van, ilyen vagy olyan a testfelépítésük, van egy fölösleges Y kromoszómájuk, de (mai szemmel nézve nem túl meglepő módon) egyikük sem járt sikerrel.

Mások pszichológiai okokra próbálták visszavezetni a magyarázatukat: szerintük az anya nem szerette a gyerekét, vagy bántalmazta, vagy a gyerek család nélkül nőtt föl, és végül ennek következtében bűnöző lett belőle. Bár egy meleg családi légkör egyértelműen segít a deviancia megelőzésében, azért a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen sokan vannak, akik szerető szülők mellett is bűnözők lettek, és azok is, akik hányatott sorsuk ellenére példamutató életet élnek.

A modern társadalmat és a kapitalizmust is szokás okolni az egyre terjedő devianciákért. Eszerint az elmélet szerint azok az emberek, akik másoknak dolgoznak, és ezért fizetést kapnak, nem látják a munkájuk konkrét hasznát. Például aki egy konzervgyárban dolgozik, az hiába készít konzervet egész álló nap, az soha nem lesz az övé. Az önmegvalósítást sem fogja tudni elérni, sőt még azt sem látja, hogy bárkinek a világon mi hasznosat tud nyújtani ő a munkájával: ha nem lenne többé paradicsomkonzerv, az nem befolyásolna különösebben semmit. Az egyedüli reménysugár egy jó munkaközösség lehet, ahol a munkatársak elviccelődnek egymással, de sokszor ez sem valósul meg. Ez a teljes értelmetlenség pedig elvezethet odáig, hogy az embert már nem érdeklik a szabályok.

A társadalom azt is szabályozza, hogy mik legyenek a céljaink: nyugaton ez elsősorban a jólét, legyen az akár anyagi, akár lelki. Jó esetben eszközöket is kapunk hozzá: a munka egy egészen jó eszköz lehet. Ha a munkámmal eleget keresek, akkor elérem az anyagi jólétet, s ha annak a segítségével megvalósítom önmagam, akkor elérem a lelki jóllét állapotát is.

De néha előfordul, hogy valaki számára összeomlik a rendszer. Ez többféleképpen is történhet. Ha az ember a célt a megengedett eszközök kihagyásával akarja megvalósítani, akkor ehhez más eszközt kell találnia: bankrablással például egészen jól el lehet érni az anyagi jólétet, bár az biztos, hogy a társadalom ezt nem nézi jó szemmel. Van, hogy valakit a cél nem érdekel (hidegen hagyja a jólét), de annyira megszokta az eszköz használatát, hogy rutinszerűen csinálja: nap mint nap eljár dolgozni, de igazából fogalma sincs róla, hogy miért teszi ezt.

Akit sem a célok, sem az eszközök nem érdekelnek, az kivonul a társadalomból. Ezt megteheti ténylegesen: elköltözik egy lakatlan szigetre, és csak annyit érintkezik a közösséggel, amennyit nagyon muszáj. De megteheti azt is, hogy alkoholista vagy kábítószerfüggő lesz – ezzel szintén nem fogadja el a társadalom játékszabályait, de újakat sem alkot helyettük. De előfordul az is, hogy valakinek elege lesz a célokból is meg az eszközökből is, mégsem válik meg nem értett remetévé: új célokat és azokhoz új eszközöket teremt saját magának. A zöld mozgalmak is így lázadnak: számukra nem fontos a jólét, ezért nem is igyekeznek sikeres karriert befutni. Ehelyett egy élhetőbb földet szeretnének, s ennek érdekében nagy súlyt helyeznek a környezetvédelemre.

Az igazán érdekes nem is az, hogy egy-egy ember miért lesz szenvedélybeteg vagy bűnelkövető, hanem az, hogy miért lesznek deviánsak egyre többen és többen.

jogok

Anómiának nevezik a társadalomnak azt az állapotát, amikor nincs egy nagyjából követhető szabályrendszer, amihez alkalmazkodni lehetne. Ilyenkor nagyon átláthatatlanok a követelmények és a következmények, és nagyon nagy a bizonytalanság. Ha nem tudjuk, mi a jó, mihez tartsuk magunkat, és mik legyenek a céljaink, akkor összezavarodunk, és megpróbáljuk kitalálni a válaszokat.

Ha a társadalmi-politikai események úgy alakulnak, hogy az eddigi szabályok már nem megfelelőek, az eszközökkel nem lehet elérni a célokat, akkor a társadalom belekerül ebbe az anómiás állapotba. Ez például akkor fordulhat elő, ha továbbra is a jólét a célunk, de hiába dolgozik az ember reggeltől estig, így is csak a legalapvetőbb dolgokra futja: a lakásra meg az ételre. És akkor van igazán baj, ha ez nem egy-egy embert érint, hanem szinte mindenkit.

Egy anómiás társadalom pedig nem tesz jót a benne élőknek: a cél- és értelemnélküliség megkeseríti az embert, nemcsak egyéneket és családokat, de egész generációkat tehet tönkre. Érdemes ellene küzdeni: például egy olyan civil társadalom kialakításával, amely képes lesz új célok és eszközök megteremtésére, mert abból indul ki, hogy ha így nem sikerül, akkor próbáljuk meg másképp – egészen addig, míg majd végre sikerül.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Az én ötvenhatom Minden magát magyarnak nevező embernek ugyanazt jelenti ez az évszám: forradalom.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 32: ZAŠTO AŽDAJA PLAČE?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalmi szabályok Az ember szociális lény, ezért nem magányosan tengődünk a világban, hanem közösséget alkotunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A gyógyítás éjszakája A The Cure zenekar az egész munkásságát bemutató koncertet adott Budapesten

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noise Anatomy
Noise Anatomy fesztivál A Hercegprímás életre kel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fekete-fehér billentyűk a főszerepben Vasárnap kezdődik az Electe szervezésében az idei Piano Fest

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Off nyomán Amikor a színész bírálja a nézőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Szerda Zsófia
Burek Az idei Malomslam – II. regionális slam poetry-bajnokság harmadik helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszlokátor (Megjelent az Inbox c. novelláskötetben. Fiatal Írók Szövetsége, 2015)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A szőnyeget elhagyva, azonnal kerestem egy helyet, ahol sírhatok” Nemes Viktor egy lelkiismeretes, szerény és kitartásáért becsületre méltó zentai fiú, akire az eg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Halogéntök – halloween-tök
Sporhetsztori – 30. 30. rész – A halogén csirke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vipassana – a meditáció alfája és omegája A vipassana technikát maga Buddha fejlesztette ki kétezerötszáz évvel ezelőtt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borough Market
London - Part 3 GYOMORGAZMUS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Terék Anna 1984-ben születtem Topolyán.

0 Hozzászólás | Bővebben +