: A két szerző
A két szerző

„A két szerző itt egy szerző”

: A két szerző
A két szerző

Brother Szög legújabb utazása

A tavasszal a Forum Könyvkiadónál a Szögi Csaba–Balatoni Boli szerzőpáros tollából megjelent Utazásaim/Brother Boli levelei című kötet több szálon is kapcsolódik a Képes Ifjúsághoz. Ahogyan a könyv útját, úgy a szerzőkét is izgalmas kalandok és tragikus események követték. Szóba kerül minden a régebbi, egzotikus túráktól a vajdasági magyar hard core jelenig. Gonzós Szögi-interjú.

Kezdjük talán a kalandokkal, a 12 évvel ezelőtti, már-már legendává vált „TudatTágítóTúra” története, 2004, Kóspallag. Mit kell tudni erről a „túráról”, és hogyan kapcsolódik a könyv ötletéhez a tábor?

Hehe, hát rövid, mindazonáltal vidám története van a Túrának, majd utánanéztek a neten, engem már nevének az etimológiája is lenyűgözött – egyébként a TudatTágítóTúra „becenév”, az eredeti Ébren Álmodó –, onnan jön, hogy az első, még nem „hivatalos” börzsönyi heppeningen néhány sziklalovas beharapott egy-egy marék angyaltrombitát, aztán kalandoztak a környező lankákon egy ideig, épp a tábor végére érkeztek vissza a bázisra, cseppet már pilledten, mégis szolgálatkészen. Én ott éreztem a (személyes) kiteljesedés(em) origóját. Patakcsevely hajnalban, szentjánosfény közvetlenül alkonyat után. Ős-Narco Polo a forrásnál. Paprikás krumpli á la – Ró! Hejgetős lányka, Kume a tollkéssel a bokámnál, kullancsslusszpont. Slukk.

Könyv és Túra? A zenekarból egyetlenként verte épp fel a sátrát, a többiek a kényelmesebb rönkházat választották a tisztáson – persze, hogy Boli mancsába nyomtam a frissen megjelent első regényemet, amit mindannyiuknak dedikáltam, ott lapogattam meg először keszeg lapockáját. Ismertem már a huligánt „látásból” a VHK-bulikról, mindig bírtam a búráját, a dobszettjét meg ez előtt a tábor előtt nem sokkal majd’ szétszedtük hajnalban a zentai Speed Limitben, volt after, hajjh. Itt csírázott ki máris az együttműködés ötlete, mármint Kóspallagon, először is a Narco Polóval, minden szinten, aztán Bolival még külön is, még abban az évben küldött szövegeket a Képesbe, és ez az együttműködés egészen a haláláig gyümölcsözött – s mint azt a jelen könyv is bizonyítja, máig sem ért véget. Útleírásai az első pillanattól kötetet követeltek maguknak!

Miért épp Boli leveleit választottad feldolgozásra? Mit jelent neked Boli személye és az, amit képviselt?

Mindenekelőtt a hiteles emberek érdekelnek. Rájuk kiterjed a figyelmem akkor is, ha történetesen nem alakul ki barátság közöttünk nagyon hamar, ahogyan az Boli esetében történt. Személyesen nem találkoztunk nagyon sokszor. 2004-ben ismerkedtünk meg, utána évente-kétévente összefutottunk valami nyári ereszdelahajamon, ahol vagy felléptek, vagy csak eljöttek szurkolni. A levelezésünk sem nevezhető rendszeresnek, a „szakmai” maileken túl még váltottunk egy-egy üzenetet néhanapján. Nem akarom én túlmisztifikálni a kapcsolatunkat, de akkor is Balu mester tanításával tudok erre válaszolni: egy vérből valók vagyunk, te meg én, ez volt bennem a kezdetektől. Hogy benne? Isten tudja, haha.

Úgy gondolom, amennyire meghatározó volt a dobstílusa, és egyáltalán, ahogyan élte a muzsikát, hát, az, ahogyan írt, még egy fokkal magasabbra értékelhető, bátran kijelentem. Olvasd csak el Kubiszyn szövegét a hátsó borítón, szabatosabban magam sem tudnám megfogalmazni, mekkora a jelentősége mindannak, amit papírra vetett. És amit lefotózott; arról meg ne feledkezzünk! Egyébként is sokkal inkább érzelmileg tudnám kifejezni, mit jelent számomra a személye és mit képviselt. És persze képvisel ma is. Tolj csak elém egy bongót, és meghallod! (nevet)

Szög-Boli

Interjúalanyunk egy régebbi fotón

A könyv első részében a hozzád közel álló tudatmódosító szerek világával ismerkedünk egyfajta szubjektív szemszögből. Mi késztetett arra, hogy ezzel a témával foglalkozz előbb újságcikkek formájában, aztán kötetben is? Miért fontos ezzel a témakörrel foglalkozni ma?

Azt gondolom, objektív szemszög nem nagyon létezhet – hacsak az Első Mozgató meg nem nyilatkozik mindezzel kapcsolatban –, akik, úgymond, „objektíven” nyilatkoznak, vagy inkompetensek (impotensek), vagy irányított demagógiát közvetítenek, vagy a kettő együtt. Hogy a kék égbe ne lenne fontos minderről nyíltan beszélni, hiszen annyira sok-sok út létezik még azon az egyen túl, amerre terelni próbálnak bennünket! Nemcsak ma. Mindig. Ezek a világ örök áramlatai. Pillanatnyilag – minden látszólagos ellentmondás dacára – az ember középső csillagszeme a homlokán nyiladozóban van. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki járja végig az én utaimat, azok arra jók, hogy tanuljunk belőlük, és a csapdákat megpróbáljuk elkerülni. De nem szabad elfelednünk: szabadságunkban áll látni. És választani! Ez elidegeníthetetlen jogunk a földfeletti alatt. És azon túl.

Már néhány évvel ezelőtt említetted, hogy közeleg a kötet megjelenése, aztán valami mindig közbejött. Különféle akadályok hátráltatták a megjelenést. Miről volt itt szó konkrétan?

Amint megírtam Boli nekrológját a Képesbe, azonnal elkezdtem felvázolni, hogyan nézhetne ki ez a kötet tárgyi formában. Mert az ideák szintjén 2004-ben azonnal megszületett, haha. De a megjelenés előtt jó két évvel már összeállt a végleges kézirat is. A szövegek részint éltek, részint már átestek a cikksorozatban való megjelenés alkímiáján – túl sok technikai utómunkálatra nem volt már szükségük. Mucsi Ata csodarabbi barátom elkészítette az autentikus borítót is mindehhez... Mit mondjak?... Miről meséljek?... Jogi akadályokról? Hogy akinek – nagyon közeli hozzátartozónak – elmagyarázom, a magyar kulturális kincs fontos része mindaz, amit Balatoni Boli maga után hagyott (úgy zenei mint szövegszinten), azt válaszolja, nem, ezek a „szabados szövegek” nem láthatnak napvilágot többé? Vagy a kiadók lassúságáról, hezitálásáról? A magyar új hullám „öreg titánjai”-nak némaságáról, amikor a segítségüket kértem (még Boli életében is, titokban, mert ha fülébe jut, felöklel a rasztájával, haha!), pedig együtt rángatták ők ama hullám bölcsőjét anno a 80-as években? Az utolsó pillanatban is volt olyan, aki kiszállt a kötet megjelentetéséből, mondván, nem le-, hanem rábeszélem a srácokat „a dolgokra”. Egy: beszéli a nyavalya, se rá, se le, én csak nyitogatom az ablakokat. Kettő: Hohohó, ismerem én a srácokat, dehogy lehet őket rá- vagy lebeszélni. Pazar generáció nő fel nemsokára, meglátjátok! De hála a papnak, mindezeket az akadályokat sikeresen vettük, és a lényeg az, hogy bár felvetettünk egy lehetséges aktualizálást a kötetnek, amikor láttam, hogy végre, nagy nehezen, sínen van, megnyugodtam. Dehogyis érdekelt tovább, az adott napra megjelenik-e – nem is jelent, csak úgy egy évre rá –, ezek a szövegek aztán végképp nem veszítik el az aktualitásukat. Na, lerántottam a leplet, most lehet bennünket tovább sajnálni, haha!

Szögi Csaba

Szögi Csaba (fotó: Horváth Zsolt)

Végül meg vagy elégedve a kötettel és a kiadó munkájával?

A szerkesztés elég lezser volt, még hozzám képest is, de nem panaszkodom, nem voltam itt olyan érzékeny minden ékezetre, mint például egy verseskötetnél, mármint az én részemet tekintve, Boli szövege meg nagyjából vágatlan maradt. Hely híján inkább nem mesélném el részletesen, milyen „high” volt az egyetlen találka az olvasószerkesztővel „félúton”, a kanizsai Artban, ami az egyik kedvenc helyem, és félre ne értsen senki, az állapotomról beszélek, ahogyan oda „elzarándokoltam”. Stílusosan. Kívülről szép a kötet, Ata munkája kiváló, Viktor (Kubiszyn Viktor, a Drognapló szerzője – a szerk.megj.) szövege a hátsó borítón lényegre tapintó. Ami meg a belbecset illeti – hát, majd meglátjátok. (nevet) Persze, elégedett vagyok. Természetesen egyébként is elég ritkán vagyok különösebben elégedetlen. (nevet)

Mi indokolja ezt a „split kiadványos” formát? Honnan az ötlete annak, hogy két szerző szerepeljen egy kötetben?

Akkor már ixedszer jöttek a Limitbe, az Utazásaimnak a lecsengése ment még az Ifiben (valami más felcímű sorozat, szintén a Kábulat rovatban). Nálam aludt az egész horda. Felébredtünk. Bedobtam a ’Ploited-kazettát. Örültek neki Micával (a többi már elhúzott). Kotorásztunk a hardomon. És akkor előugrott az Utazásaim kézirata. Mi ez, kérdezte. Mondom, az, amivel együtt ki lehetne hozni a te Utazásaidat, és pár mondatban felvázoltam. Vennék, mint az Unicumot, mosolygott. Vertikális és horizontális utak metszéspontja. A két szerző itt egy szerző. Amikor Szumátrán átvágtázott még egy fricskát nyomni a halál már amúgy is móresre tanított üstökére, én éppen Emese gitáromat húroztam át, mikor megtudtam. Az első sokkslukk leszívása után azonnal nekifogtam nekrológot írni a Képesbe, Kennedys ment, mint most is, és ott másodszor is megígértem Bolinak ezt a kötetet. Aztán, ahogy teltek az évek, és voltak reménytelen pillanatok, időnként már-már úgy éreztem magam, mint Dürrenmatt ígéretet tevő nyomozója, úgy éreztem, megszállottja lettem a kötetnek... Hát, most megszületett. És máris van egy újabb kötetálmom, szintén útirajz, szintén én szerkesztem, és szintén fantasztikusan élvezem ezt a „munkát”! És szintén a megszállottja vagyok, fantasztikus! Fura? (nevet) Ennek a szerzője viszont nagyon is életben lévő figurája VAVA univerzumának, növessze hosszúra szakállát a magasságos!

Milyen a kötet eddigi fogadtatása Vajdaságban? Magyarországról érkezett már visszajelzés?

Igazából nem nagyon volt még promóciója a kötetnek. Ami nem baj, mert gondolom, olyan nagy példányszámban nem látott napvilágot, hogy sok száradjon belőle a polcokon, haha. Komolyra fordítva a szót, eddig valóban nem promotáltuk – én párszor a társasági oldalon, meg tán most is ezt teszem a Képes Ifiben, haha –, viszont volt egy jelentős várakozás a könyvre, és, akár az első regényem, underground elterjedt. Valahol már kultkönyvként kezelték, mielőtt egyáltalán megjelent volna. Persze itt elsősorban Boli részére gondolok. Noha nem állítom, hogy anno a Nyári Játékok aranykorában ne ért volna soha egy-egy kellemes meglepetés az Utazásaimnak köszönhetően... (mosolyog) Ebből a szempontból itthon és Magyarországon egyaránt jó az – előzetes – fogadtatása a kötetünknek. Aztán lehet majd promotálni meg utánnyomni. Nem tudom. Majd megtalálja a maga ösvényeit. A „gyerekeimet” egy idő után mindig útjukra bocsátom. A közöseket is, van már néhány... (nevet)

Utazásaim

Utazásaim / Brother Boli levelei kötet borítója

Lassan 20 éve dolgozol ilyen-olyan formában újságíróként. Mondhatjuk, van némi rálátásod a vajdasági közmédiában folyó történésekre. Milyennek tudod leírni a vajdasági magyar média jelenlegi helyzetét?

Kijelenthetjük, hogy a média hanyatlása jelzi a kultúra hanyatlását, a magyar média hanyatlása a magyar kultúra hanyatlását, így a vajdasági magyar média hanyatlása is a vajdasági magyar kultúra hanyatlását. No, szerencsére mindez nem igaz, a kultúra vidáman megvan a média hanyatlásakor vagy akár hiányában is. Picit tévedtél, úgy 24 éve lehet mostanában, hogy belemártottam az ecsetemet ebbe a tarka vödörbe, és egyre kevesebb a rálátásom a „történésekre”! (nevet) Azt hiszem, kár lenne ezt hosszabban ecsetelni egy interjúban, olyan dolgok történtek velem ezen a játszótéren mostanában, hogy Kafka éhesen kaffogna az ötletért egy jó zaftos novellához. Így változott. Lassanként. Kafkából de Sade-ba. (mosolyog)

A kötet az idei Könyvhétre jelent meg, miközben ugye a kötet ötletének megszületése óta nagyon sok minden történt: sajnos Boli nincs már közöttünk, te nem vagy már a Kifi főszerkesztője, sőt legújabban már a Magyar Szó munkatársa sem különböző, igen „perverz” okok folytán? Mi a hozzászólásod mindehhez, főleg a legutóbbihoz, hiszen az a legfrissebb...?

Rosszul tudod, ez idő szerint még a Magyar Szó munkatársa vagyok, és szerintem Boli is itt van még közöttünk, én báris így érzem. Ami a Képes éléről – haha, valóban borotvaélnek éreztem időnként a posztot – való távozásomat illeti, gördülékenységbéli problémáink akadtak a cég vezetésével, de a fő gondot az okozta, hogy alkatilag nem vagyok „falkavezetői” karakter. Úgy tűnt, maga a lap fennmaradása volt a tét, amikor elfogadtatták velem a státust, kizárólag emiatt engedtem. Nem mondhatnám, hogy egy idő után nem kezdtem el élvezni azt a munkát – a konstruktív részét! –, de ennek ellenére mindmáig azt állítom, hogy erre a „kapitányi hídra” olyan agilis emberekre van szükség, mint pl. Vígi Laci barátom, aki előttem töltötte be a pozíciót. Egyébként Benedek Miki szerintem remek munkát végez azóta is, grafikailag erősebb lett a lap, és azt is élvezem, hogy amit én költő létemre nem mertem bevállalni, azt ő összehozza, hogy jóóó sok szépirodalom jelenjen meg – mint mondjuk az én laphoz való csatlakozásomkor, Šećerov idején, ’92-3-ban. Amúgy meg a fő okom a „puccsra” az volt, hogy baromira szerettem volna már újra terepre menni, meg írni, jó sokat, elvégre alkotó alkat vagyok... amikor nem alvó... (nevet) De semmiképp sem szervező. Perverz? Hm... Hát a perverziónak mindig van valami köze a közeghez, amiben evezek. (nevet)

Utazásaim

A teljes borító

Hogyan lehetne változtatni ezen a jelenlegi helyzeten?

Változtatni? Minek? Változik az magától. Megéli a maga körét, aztán elburjánzik vagy elhervad. Kivárjuk, mi lesz. Változtathatsz olyan módon is, hogy csak ülsz a szobádban, lehunyt szemmel nézel ki az ablakodon gyönyörködve, és magaddal emeled az univerzumot. Tudom, ez Lao-ce. Nem baj. (mosolyog)

A Képes Ifi az egyetlen lap Vajdaságban, aminek célközönsége elsősorban a vajdasági magyar fiatalság, a középiskolásoktól az egyetemistákig. Mit gondolsz, a küszöbönálló fiatal nemzedéknek, a mai huszonéves értelmiségnek van kapacitása változtatni ezeken a dolgokon a közeljövőben?

Maximálisan! Feltétlenül hiszek ebben a felnövekvő generációban!

És ő már nem változtatni, hanem változni fog. (mosolyog) Ez a Kultúra egyik továbbjárható ösvénye a kevés közül.

Zárjuk egy picit vidámabb hangnemben. Min dolgozol jelenleg?

Ó, számomra igen kedves téma foglalkoztat jó ideje, a világmindenség nagy rejtélyét merészeltem testközelből szemrevételezni, mármint a Nőt, persze! És „lélek- és szellemközelből”. Így az életút felén, úgymond. Kismadár a csontketrecben, csak az élő öreg legendák hullanak el mostanában az idő szürke avarán, vagy magam fáradtam itt ki végül, kékszín halálvágyamban a pusztán; vagy csak zárjuk le ezt is így kurtán, hogy mindez csupán nyers gonzóság? Ki fejez be interjút kérdőjellel? Mi??

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 36: ÉLMÉNYEIM MR. FLASHSEL

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Együttérzést karácsonyra A karácsony a szeretet és a béke ünnepe.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
BA vízió A rothadó holló azt a hírt hozta nekünk, 2017-ben is lesz Brutal Assault!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Föld rögéből égi térbe Nehéz szavakat találni, amikor a The Moon and the Nightspirit zenéjéről szeretnénk szólni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hova tovább, kedves KoL? Kings of Leon – Walls (RCA Records 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sokoldalú sokkoló olló (vízszintek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A két szerző
„A két szerző itt egy szerző” Brother Szög legújabb utazása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Marko Tomaš versei Marko Tomaš versei, fordította: m

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bírósági ügyem Évek óta húzódik egy bírósági ügyem. De senki nem tudja eldönteni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 33. 33. rész – A mézeskalács története

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürdés elefánt módra A legtöbb európai élete folyamán legfeljebb az állatkertben találkozik élő elefánttal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szabadság Ha jobb kedvemben lennék, a helyszín meghatározásaként azt mondanám: a felhők felett három méterr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kerek e vidéken Vetélkedő az általános iskolák felső tagozatos és a középiskolák diákjai számára a vajdasági érté...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Művészetterápia – drMáriás és a Tudósok Szabadkán A Tudósok zenekar kezdeti formációban (az elhunyt Bada Tibor kivételével Máriás Béla, Dezső Tóni,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Festékkel a békéért A politika és az embertelenség megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel, amiről a média hűséges...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Lénárd Róbert Lénárd Róbert. Rendező, dráma- és időnként újságíró, gyerekes pop- és magaskultúra-fogyasztó, iro...

0 Hozzászólás | Bővebben +