:

Bödecs László: Semmi zsoltár

:

Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen. Az általános és a középiskolákat ott végezte. 2007 szeptembere óta Budapesten él. 2014-ben diplomázott az ELTE-BTK magyar irodalom és nyelvészet mesterszakán. Verseit 2012 óta publikálja az Apokrif online és nyomtatott változata, valamint (többek között) a Csillagszálló, a Képírás, a Műút Online, az Opus, a Palócföld és a Vörös Postakocsi folyóiratok. Cikkei, interjúi, tudósításai az Apokrif Online, a Librarius és az Irodalmi Szemle felületein jelentek meg. Első kötete, a Semmi zsoltár, az Apokrif – FISZ közös sorozatában jelent meg a 2015-ös Könyvhétre. Lelkes amatőr online sakkozó.

Bödecs László: Semmi zsoltár

 

Közmunka a körúton

Most a körúton enyhe az éjszaka,
ma nem fagy meg egyetlen hajléktalan sem,
kicsit azért fázni, de így is nevetsz.
A keresztutcák élei nyomunkban
körformává hajlanak,
karod a karomba téved,
andalgunk, mi két tejút-munkás,
közben labirintussá járjuk
a párhuzamos-egyenest.

Szétosztjuk a mosolyokat,
bedugjuk a rosszul záró ablakokon,
szükségük lesz rá,
az odabenn alvók most
nem érthetik meg,
otthon vannak, de az álmon túl
mindannyian kirekesztettek.

Csend van már az utcában,
ahol egy kapualjban hugyozom,
te addig a lomok közé nézel.

Arról beszélünk, amiből mindenkinek
kevés van, talán az egészet magunknak
kellene félreraknunk, lehetnénk
csak mi ketten gazdagok,
az elszámoltatásnál már úgyis késő visszavenni,
addigra belerokkanunk,
akkor már ki is végezhetnek érte.
Mindegy lesz a labirintussá vált utcákban,
tudjuk majd, hogy megérte.

ice

Kiút

Kéne egy otthon,
de valahol távol,
és akit magammal viszek,
de inkább jön magától.

Ebben már nem hiszek,
elég volt a talánból,
hagyok hátra cetliket,
elbúcsúzom anyámtól.

 

Főműsoridőn túl

Szépen fokozatosan írtak ki a sorozatból,
észrevéve, hogy kiürült a karakter.
Miután rosszfiúból jó srácba,
majd intrikusból kerítőbe gyúrtak át,
és már összehoztak az összes nővel,
közben végignézték, hogyan leszek
egyre lustább, testesebb és kopaszabb,
hogy már nem állok bosszút a régi hévvel,
és szenvedni is csak egyre csendesebben tudok,
ejtőzöm a forgatáson,
röhögök a forgatókönyveken,
és ütött-kopott közhelyekké
rögtönzöm a szövegem

– kezdtek kávékat hozni és magyarázkodni,
hogy mostantól nem lesz annyi jelenet,
és egyébként is, jót tenne egy utazás.

Új karakterekkel hozták össze a korábbiakat,
mondták: ne búslakodjam, hogy nekem egy sem jut.
Elkezdték elvarrni a szálakat;
a szerepem meggazdagodott,
munkát kap majd külföldön,
de ne aggódjak, nem halasztanak meg,
és hagynak még visszatérni kiskaput,
gondolnak rám.
Tudtam, hogy ez jól van,
éreztem, itt az ideje,

mert ez a sorozat
boldog fiatalokról szól,
akik még nem sejtik,
hogy a régi társasházban óhatatlanul
nagy a huzat, és kisöprik,
mint Macondót a szelek,
hogy felcserélődnek egytől egyig,
hiába főszereplők
benne az emberek.

 

Három perspektíva

Üres ma minden megint.
A jelen a jövőbe tekint.
A jövő a múltra legyint.
A múlt a jövőnek beint.

ice

Megbocsáthatatlan dolgok

Vannak megbocsáthatatlan dolgok,
mint az esdeklők cserbenhagyása.
Akárcsak az elolvasatlan kölcsönkönyvek,
vagy az inkább félbehagyott beszélgetések,
amik helyett nevetünk valamin,
vagy baszni kezdünk.

Mint parancsra nem beleszeretni
abba, aki félt magától,
mert tudja, hogy csak úgy akarhat,
ha őszinte lehet hozzád.

Vagy azt kérni valakitől,
aki szerethetne, hogy sose merjen,
azt mutatni, esélye sincs,
és egy kis méltóságért hazudnia kelljen.

*

Nagyok és szomorúak a szemeid,
és tieid a legfehérebb kezek,
részben sajnálom majd mindig a dolgot,
de amiért lehet, hálás leszek.

*

Felemelhettél volna a konyhakőről,
hogy egészen hazáig fogd a kezem,
amíg eláll a vérzés,
és visszanő a bőr,

ehelyett maradtunk,
eljátszani két gondtalan szeretőt,
beszállni az orgiába,
ahol alig se nyomták el a nyögéseid
azét, aki helyett voltál.

Még azt sem érezted,
hogy az ujjaimra ráfagyott a vér,
én benned vagyok,
de bennem ő van, vagy
ha rájöttél is, nem panaszkodtál.

*

Két kör város után egy buszon
felébredtem, hazavittem magam.
Végül már az sem kell, hogy megértsd,
hálás leszek, amiért tudok,
te maradj mindig gondtalan.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Pápista Zsolt
„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez” A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A családon belüli erőszak Ami a négy fal között történik, az magánügy.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A folk metál újabb hullámain Krampus: Counter / Current (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szilikonspirál – avagy a mindenség egy csigahéjban Darren Aronofsky: π (π – faith in chaos) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A SZJMSZ közleménye Kedves Barátunk!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bödecs László: Semmi zsoltár Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Céklás-fetás szódakenyér
Sporhetsztori 34. 34. rész – A cékla visszatér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Utam Japánba A repülő leszállásra készül. Hajnali ötkor értem vissza a hostelbe Bangkok legjobb bulijáról, és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Guten Morgen, Österreich Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tarajos képzőművészet Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: G. Erdélyi Hermina G. Erdélyi Hermina vagyok, a barátaim Heminek hívnak.

0 Hozzászólás | Bővebben +