:

A családon belüli erőszak

:

Ami a négy fal között történik, az magánügy. A saját gyerekét mindenki úgy neveli, ahogy akarja. Amíg vér nem folyik, nem avatkozhatunk közbe. A valódi családon belüli erőszak az aluliskolázottak és/vagy a cigányok sajátja, egyébként csak nagyon ritkán fordul elő.

Ezek az állítások mind olyan tévhitek, amik még mindig elég erősen tartják magukat a társadalmunkban. Mert persze, hogy épelméjű ember elítéli, ha valaki véresre veri a gyerekét vagy megerőszakolja a feleségét, de azért jobb nem szembesülni azzal, hogy a bántalmazás nem elszigetelten és nem tőlünk távoli helyeken esik meg. A saját biztonságérzetünk érdekében szeretjük magunktól távol tartani a gonoszságokat. Ennek egyik megnyilvánulási formája az, hogy fölvesszük a szemellenzőt, és nem vesszük észre, ha a szomszédból rendszeresen kétségbeesett segélykiáltásokat hallunk. Inkább megmagyarázzuk másképp: tévét néznek, biztos megérdemelte, az ő dolguk, magánügy.

Pedig az erőszak sosem lehet magánügy. Ha egy gyereket, egy nőt vagy bárkit bántódás ér csak azért, mert kiszolgáltatott helyzetben van, az van olyan súlyos társadalmi probléma, hogy mindannyian felelősséget vállaljunk a felszámolásában. De elítélni az erőszakot önmagában nem elég – tudni kell, hogy mi is az az „erőszak”, mi az pontosan, amit elítélünk.

Az erőszaknak pedig nem kritériuma, hogy az áldozat meghaljon vagy egész életére szóló sérülést szerezzen. A szexuális bántalmazáshoz nem kell megerőszakolni senkit. Az is családon belüli szexuális bántalmazás, ha fizikai erőszak nélkül, fenyegetéssel kényszeríti az egyik fél a másikat szexre vagy akár csak erotikus tevékenységre. Az is, ha előbb leitatja, majd a részegségét és a magatehetetlenségét használja ki a saját vágyai beteljesítésére, utána meg azzal takarózik, hogy „ja, bocs, nem mondta, hogy ne”. Gyerekvállalásra vagy abortuszra kényszeríteni valakit szintén szexuális bántalmazásnak számít: hogy akar-e gyereket, és mikor, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.

családon belüli erőszak

Ugyanígy nem kell véresre verni a gyereket ahhoz, hogy az fizikai bántalmazásnak számítson: elég megrázni a síró kisbabát vagy nyugtatót tömni a hiperaktív kisiskolásba. Az érzelmi bántalmazáshoz szintén nem kell sok: már a csúfolódás és a nyilvános megalázás is bántalmazás.

A bántalmazás és az erőszak pedig bűncselekmény. Sajnos a jelenlegi társadalom sok esetben támogatja vagy legalábbis elnézi ezt a fajta bűncselekményt. Ez elsőre lehet, hogy hihetetlenül hangzik: de tényleg, miféle elmeháborodott népség nézi tétlenül az ártatlan áldozatok fizikai, lelki és szexuális bántását, kizsákmányolását?! Én például nem ismerek személyesen senkit, aki efféle nézeteket vallana magáénak.

De ha egy kicsit jobban megpiszkáljuk a dolgot, akkor azért mindjárt meglátszik, hogy korántsem olyan rózsás a helyzet, mint lennie kellene. Persze, nem szabad nőket megerőszakolni, ebben majd' mindenki egyetért. De a férfiak elsöprő többsége szerint (legalábbis az én kis nem reprezentatív és csak néhány főre kiterjedő röpke fölmérésem szerint) előjáték közben már nem ér, ha a nő meggondolja magát; hiszen „megígérte”, fölcsigázta, ő is akarta, és akkor most mégse?! Hát igen, mégse, mert meggondolta magát. Hogy ez mennyire szép dolog, az más kérdés; a lényeg az, hogy már nem akar szexelni, és ezt kutya kötelessége mindenkinek tiszteletben tartani.

Abban is nagy az egyetértés, hogy nem szabad a gyereket verni – az már nem elterjedt nézet, hogy nemcsak a szíjjal kékre-zöldre verés az elítélendő, hanem az egyszeri pofon is. A kettő között, persze, hatalmas a különbség: az egyik esetben a gyerek komoly veszélyben van, a másikban legföljebb sír egy kicsit, aztán majd túlteszi magát rajta. Ez nem azt jelenti, hogy néha egy-egy pofont mindenki megérdemelne. Nem ütjük meg a hentest se, ha romlott húst próbál ránk sózni (és nemcsak azért, mert bárd van nála), akkor egy gyereket miért bántana bárki, ha nem viselkedik elég szépen? De a szülő is ember, aki feszült, ideges, és elkövet hibákat. Nem fér bele az egyetlen pofon se, de azt egy bocsánatkérés és a gyerekre való odafigyelés helyre teheti. Minél több és nagyobb az ütés, erre annál kevésbé van esély.

Tegyük hozzá, hogy nemcsak a nőkből lesznek áldozatok, és nemcsak a férfiakból lesznek elkövetők. A párkapcsolati erőszakot legtöbbször a férfiak követik el a nők ellen, cserébe az érzelmi gyerekbántalmazás fő elkövetői a nők. Hogy ez miért van így, azt könnyű belátni, ha megnézzük, hogy mit gondol a társadalom a nemekről.

Az elképzelés az, hogy a férfi legyen az erős családfenntartó, a főnök a családban. A kisfiúk hamar megtanulják, hogy egy igazi férfi nem sír, és nem mutatja ki az érzéseit. Eközben a nők szerepe az otthon megteremtése: ő tartja össze a családot, és végzi el a házimunkát. Egy kislánytól azt várják el, hogy legyen megértő és megbocsátó. Ezek a nemi szerepek nem azért jöttek létre, mert a lányok eleve kis édesek, a fiúk meg már születésükkor is határozott fellépésűek lennének, hanem a társadalmunk és a kultúránk így alakította őket. Ebből csak a szélsőségek esetén lesz baj: amikor a határozott férfiból olyasvalaki lesz, aki azt gondolja önmagáról, hogy felsőbbrendű, a szerény nőből pedig olyasvalaki, aki szerint a kitartás és az áldozathozatal a legfőbb erények, amelyek mellett mindig ki kell tartani.

családon belüli erőszak

Ha két ilyen személy egymásra akad, akkor a kapcsolat nagy eséllyel arról fog szólni, hogy a férfi bántja a nőt, aki megbocsát neki. Aztán újra, és újra, és újra.

Eközben a nőtől elvárjuk, hogy biztosítsa a család melegét: sok családban még ma is az a szokás, hogy a gyereket az anya neveli, az apa mint családfenntartó (esetleg ha kedve van hozzá, mint játszópajtás) vesz részt a gyerek életében. Így pedig a felelősség is az anyát terheli: ha a gyerek rosszul tanul, verekedik az iskolában, vagy szemtelen a tanárokkal, akkor az ő anyja rossz anya. Hiszen még csak meg sem tudta nevelni azt a gyereket! Ilyen elvárások súlya alatt pedig sokszor összeroppan az anya. Nem bírja a feszültséget, a stresszt, a gyerek meg ott van, és le lehet rajta vezetni a feszültséget.

Mindenki azt bántja, akit következmények nélkül bánthat: a nála gyöngébbet, kiszolgáltatottabbat. A férfi a nőt, a nő a gyereket. (A gyerek meg vagy megrugdossa a nála is kisebbeket, vagy megtépázza a macskát.)

Mindez azonban nem jelent mentséget az erőszakra. Nem minden férfi bántalmazza a párját vagy a gyerekét, sőt a többségük nem tesz ilyet. Az erőszak tehát döntés kérdése is, vagyis aki üt, az felelős azért az ütésért. A saját hányatott gyerekkora meg a társadalomba beépült szexizmus egy bántalmazó számára nem jelent mentséget, legföljebb magyarázatot. A magyarázat pedig nem arra való, hogy elnézzük az elkövetőnek a tettét, hanem arra, hogy megelőzzük, hogy mások is elkövetővé váljanak.

Az erőszakból nem lesz magánügy csak azért, mert a négy fal között történik, vagy mert nem folyik vér. A családon belüli erőszak bárhol megtörténhet, és nagy társadalmi összefogásra van szükség a fölszámolásához. Senkinek semmilyen formában nincs joga egy másik emberi lényt bántani, legyen az a felesége, a férje vagy a gyereke.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Pápista Zsolt
„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez” A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A családon belüli erőszak Ami a négy fal között történik, az magánügy.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A folk metál újabb hullámain Krampus: Counter / Current (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szilikonspirál – avagy a mindenség egy csigahéjban Darren Aronofsky: π (π – faith in chaos) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A SZJMSZ közleménye Kedves Barátunk!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bödecs László: Semmi zsoltár Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Céklás-fetás szódakenyér
Sporhetsztori 34. 34. rész – A cékla visszatér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Utam Japánba A repülő leszállásra készül. Hajnali ötkor értem vissza a hostelbe Bangkok legjobb bulijáról, és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Guten Morgen, Österreich Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tarajos képzőművészet Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: G. Erdélyi Hermina G. Erdélyi Hermina vagyok, a barátaim Heminek hívnak.

0 Hozzászólás | Bővebben +