:

Jogi Kar, te drága!

:

A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember megpróbál változtatni. Megpróbál idejében lefeküdni, megpróbál ebédre főtt ételt enni, megpróbál fokozatosan tanulni. Aztán meg már csak azon kapja magát, hogy elszállt a fiatalsága, időközben pedig még a törvények is megváltoztak. Én pedig valahányszor csak elhatározom, hogy majd idejében kelek és idejében fekszek, a napomat pedig majd kitölti a tanulás és az ismétlés, mindig csak egy dolgot érek el. A rendszeres és ismételt légzést. Más nem igazán halad. Mert már ha csak három órára is kell bemennem, mondjuk, éppen délután egy órára, ennyi volt. Elment a napom. A délelőttömnek száz százalék lőttek, délután pedig magamat keresem. És megint későn fekszek...

Régen nem szállt ilyen gyorsan az idő. Egy örökkévalóság volt, mire elérkezett a hétvége. Nyáron a telet vártam, télen pedig a napsütéses nyarat. És mindenre olyan sokat kellett várni. Ha azt mondták, hogy két hét múlva karácsony, sírva fakadtam, mert nem akartam annyit várni. Most meg mindjárt húsvét van. Lassan töltöm a negyvenkettőt. Hihetetlen, de nemsokára már elmúlik az év. Azt hiszem, hogy van még időm tanulni, és rájövök, hogy a napok elszálltak. Nem egy hónap áll a rendelkezésemre, hogy elkészítsek egy-egy vizsgát, hanem legfeljebb egy hét. Repül az idő. Csak akkor lassul le, amikor az egyetemen vagyok.

Jobb lenne mindent percekben mérni másodpercek helyett. Miért is? Hát magyarázza meg valaki ezt a teóriát. Egy perc hatvan másodperc, és fordítva. Hatvan másodperc alkot egy percet. Viszont egy meg egy perc, az két perc. Kétszer hatvan másodperc pedig egy perc és húsz másodperc. De két perc százhúsz másodperc. Ugyanannyi, de mégsem ugyanannyi. Ezt elemezni rosszabb, mint beülni egy matektesztre, amikor az ember hússzor is elolvassa a feladatot, de még akkor sem érti, hogy tulajdonképpen mi is a feladat.

Valaha még volt ideje az embernek. Nyugodtan le tudott ülni meginni egy kávét, egy teát vagy egy sört. Most meg fontolóra kell venni az étkezést is, van ugyanis annál is fontosabb dolog az életben, s valahol spórolni kell az idővel. Ezért van az, hogy az egyetemisták tanulás közben esznek, üzeneteznek meg tévéznek.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az egészséges környezethez való jog Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi újság a Sequence tájékán? A modern metálos Sequence zenekar kiadta harmadik videoklipjét, mely az Identity című dalukhoz ké...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Magzatpóz Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hieronymus Bosch: Haywain (részlet)
Marko Tomaš és Odri Gizella versei Marko Tomaš és Odri Gizella versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 35. 35. rész – Agyat mosnak a cégnél

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Visszajöttem!” 5. Család

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pillanatképek Katoriból Élet a japán farmon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi mindannyian ufók vagyunk Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Bud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 tonnás riffek A 1000 Mods pszichedelikus középutas felsőszerű stoner rock csapatot rabul ejtette Újvidék multik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pain koncert Belgrádban A skandináv metál, már nem annyira gyereke, sokkal inkább fenéje, Peter Tägtgren Szerbiában is la...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A tarajos rosszfiúk visszatérnek A The Exploited ismét hazánkban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Éjjeli füst Újvidéken A Nightstalker levadássza a sztónereket a Duna mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
Ivan Schreiber:
Tarajos képzőművészet 2. Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Kiss Tamás Kiss Tamás. Tékiss Tamás. De inkább csak Tunyó.

0 Hozzászólás | Bővebben +