:

Mi mindannyian ufók vagyunk

:

Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Budapesten, mint itthon. Erről jut eszembe egy anekdota. A napjainkban nyolcvanas éveit élő boldog topolyai polgár anno Szingapúrba látogatott, amikor egyszer csak a hotelja előcsarnokában hirtelen anyanyelvünkön kiáltott rá valaki : „Mi újság Vajdaságban? ” Egy régi ismerős volt, akiből az idő követet csinált, és arra vitte a sors, hogy éppen azon a reggelen, éppen abban a hotelban akadt dolga.

A budapesti út úgy indult, mint ahogy mostanában szokott. Este hívom a nővérem: „Mit szólsz, ha holnap megyek hozzád?” „Gyere.” Emlékszem, kiskoromban, akárhová utaztunk, anyám mindig hetekkel előbb megtervezett mindent. A kutya étrendje, a macska diétája, az egérfogóba csalogatandó egér kedvenc sajtja, az öreganyámkínja. Valóban öreganyám kínja volt, mert az ő felelőssége volt gondoskodni ezekről. Kirándulgathatott hát Topolya egyik végéből a másikba, a mi házunkhoz. Mikor a nővérem Budapestre költözött, akkor is mindig előre bejelentett haditerv, dátumterv volt, hogy mikor megyünk hozzá. Aztán három éve eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, én egyedül megyek. Mikor? Holnap. De hát nincs semmi megbeszélve?! Mégis, mit kéne megbeszélni? A vasútállomáson a jegypénztárost egy héttel előbb felhívni, hogy majd január 20-án megyek jegyet venni? Azóta az én utazási kultúrám a következő: szekrény, bőrönd kinyit. Ami a kezem ügyébe kerül, addig dobálni a táskába, amíg fér, és már kész is. Hadművelet két perc alatt megoldva. Azon már rég túltettem magam, hogy gondolkodjak, mit hagyhatok otthon. Valami úgyis mindig elmarad, akkor is, ha két héttel előbb elkezdesz listát írni a vinnivalókról, és akkor is, ha indulás előtt pár perccel dobálsz be mindent. Sokadik alkalomra a vonatozást is kezdtem megszeretni. Nem a hatórás egy helyben döglés miatt, hanem az emberek miatt, az élettörténetek miatt, amelyekbe van pár óránk belecsöppenni, amíg addig ismeretlenekkel, az útitársainkkal beszélgetünk. Az emberek imádnak magukról beszélni, csak szóra kell bírni őket. Ám ha egyszer belekezdenek, nemhogy a Topolya–Budapest, hanem egy harmincórás indiai vonatút sem lenne elég. Arra azért még nem vállalkoznék. Még. Ilyenkor eljátszadozom a gondolattal, hogy ezeket az embereket a sors küldte az életembe, hogy nemes életútjuk történetéből majd rájövök az élet értelmére, és ez meg fog óvni jövőben elkövetendő orbitális baklövéseimtől, de aztán rájövök, hogy túl spekulatív vagyok, és az, hogy valaki a vonaton ül, nem jelent mást mint hogy utazik valahová, az meg, hogy épp mellettem, az meg azt, hogy ott volt szabad hely. (A gratulációkat a mondat második felében kimondott, eddig a világ elől elhallgatott titkok kimondásáért hétfőtől péntekig, reggel 7-től délután egyig telefonon fogadom, kizárólag iskolaidőben, úgyis akkor mobiloznak az emberek a legtöbbet.)

travel

A mostani látogatás egyik oka az egyetemnézés volt, a másik pedig, hogy sokáig nem tudok egy helyben megmaradni, és ha már végképp nem bírom tovább, akkor a legegyszerűbb alternatíva, hogy megyek Pestre.

Összefutottam Suhannával (pár oldallal arrébb találkozhattok ti is vele az írásain keresztül). Az első közös pont bennünk, hogy ő is szeret világgá menni. Az államtitkokat, amiket megtárgyaltunk, egyelőre nem fecseghetem ki. Ízelítőnek, és búcsúzóul a mi búcsúzásunk.

Én: Imádok olyan emberekkel találkozni, akik sokat utaznak, ilyenkor jó érezni, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok ufó.

S.: Ne aggódj! Mi mindannyian ufók vagyunk.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az egészséges környezethez való jog Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi újság a Sequence tájékán? A modern metálos Sequence zenekar kiadta harmadik videoklipjét, mely az Identity című dalukhoz ké...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Magzatpóz Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hieronymus Bosch: Haywain (részlet)
Marko Tomaš és Odri Gizella versei Marko Tomaš és Odri Gizella versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 35. 35. rész – Agyat mosnak a cégnél

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Visszajöttem!” 5. Család

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pillanatképek Katoriból Élet a japán farmon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi mindannyian ufók vagyunk Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Bud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 tonnás riffek A 1000 Mods pszichedelikus középutas felsőszerű stoner rock csapatot rabul ejtette Újvidék multik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pain koncert Belgrádban A skandináv metál, már nem annyira gyereke, sokkal inkább fenéje, Peter Tägtgren Szerbiában is la...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A tarajos rosszfiúk visszatérnek A The Exploited ismét hazánkban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Éjjeli füst Újvidéken A Nightstalker levadássza a sztónereket a Duna mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
Ivan Schreiber:
Tarajos képzőművészet 2. Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Kiss Tamás Kiss Tamás. Tékiss Tamás. De inkább csak Tunyó.

0 Hozzászólás | Bővebben +