:

Pillanatképek Katoriból

:

Élet a japán farmon

Haruna egy tojásfarmon él. A farm generációk óta a szülei tulajdonában van. Amikor Haruna megismerkedett angol férjével, úgy döntöttek, építenek maguknak egy saját házat, és beszállnak a családi üzletbe. Egy ideig jól működtek a dolgok, úgy tűnt, a kulturális különbségeket legyőzi a szerelem, de sajnos az idő vasfoga felőrölte a köteléket, és ma Haruna egyedül neveli két fiát a szülei farmján. A ház fából van és fekete, így a nagyobbik fiú csak nindzsa háznak hívja. Haruna szülei egy pici házacskában élnek mellettük, aminek egy légtere van, és reggel-este felszedik és leteszik a futonokat, amin alszanak. Egy nyugati számára ez teljesen elképzelhetetlen, hogy naponta kétszer vesződjön az ágyával, de őket ez láthatóan nem zavarja. Haruna anyja a világ legkedvesebb teremtménye, örökké mosolygós, szeretetteljes lény, apja viszont, aki egy ősi szamuráj családból származik, teljesen érzelemmentes, megközelíthetetlen kőszikla. Amikor kértem, hogy meséljen apjáról, Haruna nem tudott szinte semmit mondani, így nyösztetésemre megkérte apját, hogy beszéljen egy kicsit a múltjáról. Mély hallgatás volt a válasz, és Haruna mondta, hogy várjak még pár hónapot, addigra megrágja magában, hogy akar-e erről beszélni. Székely japánok.

Japan

A család tyúktojás eladásából él, olyan 100-120 tyúkjuk van, és az állományt idővel cserélik. A tojásokat reggel és este összegyűjtik, majd egyesével, kézzel megmossák őket – itt jövök a képbe én és az ausztrál kollégám. A tojások egy részét felhasználják a tortákhoz, amit Haruna a piacon árul. Ezek a torták főleg a kuglófhoz hasonlítanak, és rizslisztből vannak. A többi tojást pedig eladják a környéken, vagy feladják postán (!) Tokióba. Hitetlenkedésemre azt a választ kaptam, hogy a csomagra csak rá kell írni, hogy törékeny, és akkor jobban vigyáznak rá a kézbesítők. Mintha csak ennyiből állna a mese! Állítólag sok év alatt egyszer törtek össze a tojások a szállítás alatt – de nyilván a kárt a biztosító állta. A farm legnagyobb ellenségei a kígyók és a varjak. A varjak amúgy sem örvendenek túl nagy népszerűségnek Japánban, faluhelyen különösképpen, mert nagyon ügyes tolvajok. Én a magam részéről a kígyóktól viszolyogtam egyedül, főleg amikor kiderült, hogy az egyik fajta mérgeskígyó. Ijedtségemre Haruna megnyugtatott, hogy az apukája kézzel kapkodja őket össze a tetőn, és aztán alkoholba teszi, gyógyszernek... De valahogy ettől nem lettem nyugodtabb, csak eldöntöttem, hogy ha megint be kell mennem a szülők házába, nem nézek rá a polcokra. A farm teljesen olyan, mint nálunk a tanyák, az egyedüli különbség, hogy itt több a japán és több a vízben álló rizsföld is. De a tyúkok, traktorok és balták ugyanolyanok a világ másik felén is.

Japan

Katori szentély – a szamurájok bölcsője

Katori Shinto – a szentély, melynek tavaiban teknősök és karomnyi aranyhalak lubickolnak, a fák teteje az eget csiklandozza, és a szamurájok ősi szentsége rejlik. Két csodás dolog történt velem aznap, amikor ott jártam. A legnagyobb szerencsetalizmánt húztam ki a dobozkából – ezt most nyakláncként viselem piros cérnán immáron fél éve. Tele vagyok szerencsehozó dolgokkal újabban. A másik csoda pedig Csoszaj nagymester meditációs helyénél történt. A Katori szentély jól ismert a Katori Shinto Ryu iskolájába tartozó tanítványok körében, hiszen a legenda szerint sok száz évvel ezelőtt a nagymester ide vonult el az emberektől. Hite és kitartó munkája végül meghozta a gyümölcsét – az istenek megajándékozták a kardművészet, a kenjutsu tudásával. Bár a Katori szentély egy tipikus turistalátványosság, mégsem láttunk arra utaló jelet, hogy Csoszaj itt világosodott volna meg.

Japan

Aztán egy kis kérdezősködés után elindultunk arra, ahová a szuvenírbolt eladói irányítottak, és körbe-körbe mászkáltunk a fák között. Végül egy kisebb domboldalon egy beszögezett falú kunyhót találtunk, teljesen átlagos kinézettel. Elbizonytalanodtunk, hogy talán eltévedtünk, és ez nem az ő szentélye; mire hatalmas szél kerekedett, megmozdította az ősöreg fák lombjait, és pár másodpercre fény lett a félhomályos erdőben. Mágikus volt. Hitetlenkedve néztük a fejünk felett a kék eget. Innen kezdve többé nem volt kérdéses, hogy megtaláltam-e, amit kerestem.

Japan

Onsen – a meztelen igazság

Az onsenbe járásnak legalább akkora hagyománya van Japánban, mint a sushievésnek. Az onsen a mi gyógyfürdőnk japán verziója, a gőzölgő forrásvíz kisebb medencékbe áramlik, ahol aztán megpihenhet a fáradt munkás. A legtöbb onsenben a férfiak és a nők el vannak különítve. Ez már csak azért is üdvös, mert a gyógyfürdőbe szigorúan csak meztelenül léphetünk be. Miután bezárjuk a holmijainkat, egy tusolórészbe kell mennünk, ahol csapok állnak ki a falból, előttük felfordított vödör, amire rá lehet ülni, lavór, tusfürdő, sampon, balzsam korlátlan mennyiségben használható és használandó. Nagyon ügyelni kell rá, hogy sokszor lemossuk magunkat, mielőtt a többiek mellé másznánk a vízbe. Mivel mindenki szeme láttára mosakszunk, ezt nem lehet elsunnyogni. Ausztrál kollégámmal, Andrew-val együtt mentünk az onsenbe, de a bejáratnál elváltak útjaink. Megegyeztünk, hogy 2 óra múlva ugyanitt találkozunk.

Japan

Miután beléptem a női részlegbe, nagyon furcsán éreztem magam a látványtól, ami fogadott: én kabátban, táskával állok, előttem pedig vagy húsz japán nő anyaszült meztelenül méreget engem. A japánok tartózkodó viselkedéséről már hallottam, ezek a nők viszont még nem hallhattak róla, mivel kéretlenül odajöttek hozzám, és elmagyarázták, hogy mit kell csinálnom. Mondanom sem kell, hogy nagyon értékeltem a kedvességüket, és még ennél is nagyobb volt a zavarom amiatt, hogy meztelenül mutogatnak nekem. Két óráig áztattam magam, és próbáltam nem bámészkodni túlságosan. Egy család nagyon kedvesen kikérdezett, hogy mit csinálok Japánban, és főleg Katoriban, és sokat ámuldoztak azon, hogy pont én és pont ott vagyok velük. Kifelé menet a kollégámmal vettünk egy italt az automatából – ez is olyan japános, hogy ott amit csak lehet, automatában árulnak. Aztán hazabringáztunk. Én a rossz oldalán mentem az útnak, de szerencsére baleset nélkül megúsztam azt a szakaszt, amikor ráébredtem, hogy ez már nem a jó öreg Kansas, és beálltam a többiek mögé.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az egészséges környezethez való jog Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi újság a Sequence tájékán? A modern metálos Sequence zenekar kiadta harmadik videoklipjét, mely az Identity című dalukhoz ké...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Magzatpóz Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hieronymus Bosch: Haywain (részlet)
Marko Tomaš és Odri Gizella versei Marko Tomaš és Odri Gizella versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 35. 35. rész – Agyat mosnak a cégnél

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Visszajöttem!” 5. Család

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pillanatképek Katoriból Élet a japán farmon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi mindannyian ufók vagyunk Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Bud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 tonnás riffek A 1000 Mods pszichedelikus középutas felsőszerű stoner rock csapatot rabul ejtette Újvidék multik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pain koncert Belgrádban A skandináv metál, már nem annyira gyereke, sokkal inkább fenéje, Peter Tägtgren Szerbiában is la...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A tarajos rosszfiúk visszatérnek A The Exploited ismét hazánkban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Éjjeli füst Újvidéken A Nightstalker levadássza a sztónereket a Duna mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
Ivan Schreiber:
Tarajos képzőművészet 2. Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Kiss Tamás Kiss Tamás. Tékiss Tamás. De inkább csak Tunyó.

0 Hozzászólás | Bővebben +