: Bíró Kornél (fotó: Sárvári Géza Zsolt)
Bíró Kornél (fotó: Sárvári Géza Zsolt)

„Valódi underground már nem létezik itt”

: Bíró Kornél (fotó: Sárvári Géza Zsolt)
Bíró Kornél (fotó: Sárvári Géza Zsolt)

Bíró Kornél debreceni basszusgitáros, koncertszervező, a kilencvenes évek elejétől része a debreceni zenei színtérnek. Olyan formációkkal kapcsolatban hallhattunk már róla, mint a legendás Lyuhász Lyácint Bt, a válogatott tagokból összeállt Százaségő vagy a Spatzen Jodler Sextett. Egyszemélyes Eu-turné, haldokló magyar underground, debreceni „BanZaj”, magyar noise rock, gitáreffekt-őrület, basszusgitár-szerelem, „csináld magad” hozzáállás és ezekkel rokon különlegességek következnek.

Több állomásos európai turné egy szál basszusgitárral, egy 1-es Golfban, egyes-egyedül. Nagy kihívás, de megvalósítottad. Mesélj erről a vállalkozásodról!

Annyi kis módosítással élnék, hogy a basszusgitár mellett dobgépet, egy kisebb analóg szintetizátort is használok, illetve széteffektelt éneket a fellépéseimen a BOM projektemmel. Az útnak a barátnőmmel vágtunk neki. Az egész egy meghívás kapcsán kezdődött. Még januárban meghívást kaptam a Lauter Krach Festivalra a németországi Lauterbe. Amikor ez biztossá vált, akkor kezdem ezt az utazást egy turnévá kanyarítani. Így rengeteg levelezést követően sikerült egy hazai (Debrecen), egy romániai (Nagyvárad), egy osztrák (Bécs) és négy német állomást beiktatni (Lauter, Berlin, Frankfurt am Main és Augsburg). Lett volna még egy koncert a németországi Essenben, de sajnos néhány nappal az esemény előtt törölték. Az öreg Golf jól bírta a 4800 km utazást. A fogadtatás alapvetően nagyon jó volt, általában tetszett az embereknek a produkcióm. Sajnos jellemzően ott sem mozgat meg nagy tömegeket az ilyen jellegű zene. A Lauter Krach Festivalon egy kicsit kakukktojás voltam, ugyanis mint ott kiderült, ez egy 2 napos, EBM, dark, gót zenei fesztivál. Egyedüliként voltam jelen, aki zajolt, valamint tudtommal rajtam kívül még egy fellépőnél volt gitár.

Koncert a Moszkvában (fotó: Moszkva Kávézó, Nagyvárad)

Koncert a Moszkvában (fotó: Moszkva Kávézó, Nagyvárad)

Már lassan három évtizede része vagy a magyar alternatív zenei kultúrának. Néhány jelenlegi zenekarod mellett szólóban is fellépsz, BOM néven. Mit kell tudni erről a projektedről, hogyan alakult, mik a tervek?

2014 szeptemberében jött az ötlet, a már hagyományosnak nevezhető Zajkert rendezvény alkalmával. Itt a rengeteg fellépő 15–20 perces koncerteket ad úgy, hogy két fellépő között ne legyen szünet. Így egy folyamatos, de változatos zaj-, experimentális zenei esemény jött létre. E koncertem előtt nem is terveztem, hogy ennek majd később lesz folytatása. 13 perc volt a hossza a teljesen improvizatív koncertnek, és rettenetesen megizzadtam ezalatt. Nagyon furcsa volt először a színpadon állni egyedül. A fellépés után eldöntöttem, hogy ezt folytatni fogom, mert ez nagy kihívás, és egyben nagy szabadságot is ad. A zeném folyamatosan változott az azóta eltelt idő alatt. A 100%-ban improvizatív koncertezést jelenleg feladtam, egy-két rossz tapasztalatot követően. Looper pedált kezdtem használni, amivel előre kitalált zenei szekvenciákat tudok feljátszani élőben, és ezekre már lehet biztonsággal improvizálni. A tavalyi évben már számos fellépésem volt a környező országokban is, pl. eljutottam Csehországba, Szerbiába, valamint Romániába és Ausztriába többször is. Közben megjelent a második lemezem, amely Bécsben lett rögzítve. 2015 végén próbatermi problémáim adódtak, és időközben eldöntöttem, hogy a basszusgitár mellett más hangszereket, gépeket is fogok használni. 2016 nyarától tudtam teljes erővel próbálni az új bázisomon az új hangszereimmel és kütyüimmel az akkor már részben lekötött turnéra. Jelenleg itt tart a történet. A terveim között szerepel, hogy több felvételt fogok készíteni, valamint igyekszek még több külföldi városba eljutni.

BOM (fotó: Sárvári Géza Zsolt)

BOM (fotó: Sárvári Géza Zsolt)

Említettük a zenei pályafutásod. Konkrétan olyan csapatoknak vagy, illetve voltál tagja, mint a legendás Lyuhász Lyácint Bt. vagy a Spatzen Jodler Sextett. Mindegyik egyedi színfolt a magyar nem populáris zenei színtéren. Mesélj a régebbi csapataidról és egyáltalán a zenével kapcsolatos kalandod kezdeteiről!

Valamikor a '90-es évek elején kezdtem a zenekarozást. Ezek a formációk koncerteket általában nem éltek meg, de hasznosak voltak így is, hiszen ezek által ismerhettem meg a próbatermi hangulatot. 1997-ben lettem a Lyuhász Lyácint Bt. tagja, amely meghatározta a zenei hozzáállásomat, érdeklődésemet. Hihetetlenül sokat tanultam a csapatban az improvizálásról, a zenei korlátok feszegetéséről, és persze rengeteg élményt is adott, elég pl. Jancsó Miklós filmjeire gondolni. 2003-ban kezdtük el poénból, javarészt a Lyuhász Lyácint Bt.-tagokból és ifj. Tóth Sándor, a jódlikirályból verbuválódott Spatzen Jodler Sextett nevű sramli-punk zenekarunkat, amely 2007-ig működött (2010-ben néhány koncertre ismét összeálltunk). Ez is nagyon hasznos lecke volt, hisz rengeteg koncertet adtunk, nagy rutint szerezhettünk a színpadon, főleg úgy, hogy helyenként borzalmas állapotban játszottunk a mindig halálpontos dobgép által adott ütemekre, és ez nagyjából sikerült is. (nevet) Nem mellékesen itt kezdtem el komolyabban foglalkozni a koncertszervezéssel is. Szintén fontos iskola volt számomra az Amundsen zenekar, amelyben fiatalkorom egyik ikonikus figurájával, az egykori Tomi Szomorú frontemberével, azaz Nagy Tomival zenélhettem együtt. A Dankó Imre dobos és jómagam által alkotott trió beat-, rockzenét játszott, ahol megtanulhattam, hogy miként kell dinamikusan, helyenként erőszakosan játszanom a basszusgitáromon egy trió felállásban. Az a része igen nagy kihívás volt. Ez a csapat 2007 és 2010 között működött. Ami még talán fontos lehet, hogy a rövid ideig működő NACO basszusgitárosa is lehettem, amely ugyancsak néhány koncertet élt meg abban a felállásban, de nagyon élveztem.

A fentiek mellett jelenleg a Százaségő és a Milzenvirgil néven futó improvizatív zajrock formát öltött kifejezésmódot is magadénak vallhatod. Két érdekes formációról van szó a magyar underground színtér viszonylatában. Milyen csapatok ezek, és mit jelent neked ez a forma: az improvizáció, a kísérletezés és a rock, punk hozzáállás ötvözete?

2013-ban alapítottam a Százaségő zenekart, amely talán az improvizatív noise rock műfajhoz állt a legközelebb. Ez egy válogatott csapat volt. Az eredeti felállásban Csányi Viktor (Korai Öröm) dobolt, Pongrácz Kálmán (Rovar17, Royal Hungarian Noisemakers, ParaNoiz) zajolt, Kaszás Sándor „Kaszi” (Flexible Juice) gitározott. Először bővültünk Joó Györggyel, majd következtek tagcserék, „lemorzsolódások”. A formáció jelenleg tetszhalotti stádiumban leledzik, mivel a tagok egyéb zenekarai is igénylik az időt. Nem koncerteztünk már jó ideje. Mondhatni, hogy ez a zenekarom adta meg a végső lökést a „szólókarrier” felé. A Milzenvirgilt 2016-ban Kaszi barátom találta ki, én csak vendégzenészként kerültem a képbe az első lemez felvételekor. Idáig egy koncertet adott a csapat, ahol szintén én voltam a basszusgitáros. Hihetetlenül élveztem a koncertet, és lesz is folytatása a történetnek, de itt Kaszi a főnök. (nevet) A punk fontos tényező a számomra, hisz tinédzser koromban az volt az első, ami megfogott és hatással volt rám. A zajzenével a kapcsolatom a kilencvenes évek elején a Sonic Youth zenéje révén jött létre. Az ő zenéjük a mai napig fontos mérföldkő a számomra. 1996-ban láthattam is őket élőben, hihetetlen nagy élmény volt. Jó lenne mai fejjel látni ugyanazt a koncertet, de ez már lehetetlen, sajnos. (nevet) Számomra nagyon fontos, hogy legyen energia a zenében, talán ez is a punkzene szeretetéből jön. Idősebb koromban a hardcore műfajt is megkedveltem, főleg a korai vonalat (Black Flag, Bad Brains, Minutemen…).

Milyennek látod a magyar nem populáris színtér jelenlegi helyzetét azokban a stílusokban, amelyekben aktív vagy? A BOM és a Milzenvirgil viszonylag új projektek, hogyan fogadták az emberek e két formációt Magyarországon?

Amikor kezdtem, vagyis a kilencvenes években, akkor sokkal nagyobb tere volt az ilyen jellegű zenéknek. Most a saját városomban éves szinten maximum 2 koncertet tartok ideálisnak, ennél többnek nem hiszem, hogy lenne értelme. Budapestre viszonylag gyakran járok (4-5 alkalom évente), de ott sem mozgat meg tömegeket a kísérleti, egy kicsit nehezebben emészthető zene. Az ország többi városába már jó ideje nem sikerült eljutnom mint fellépő. Szegedre vannak ígéretek, de nagyon lassan őrölnek azok a bizonyos malmok. (nevet) A Milzenvirgil egyetlen koncertjét én szerveztem Debrecenben, az V. Zajkert alkalmából, ahol 10 különböző projekt képviseltette magát, így tisztán csak a Milzenvirgil „népszerűsége” nem mérhető, de a koncertet a jelenlévők élvezték. A BOM-mal ebben az évben egyetlen hazai koncertem volt, az is a saját városomban, két másik remek formáció mellett. Ott is jók voltak a visszajelzések.

Zenéd a basszusgitár és számos gitáreffekt együttes megszólalása. Külön készíttettél egy gitárt nemrég. Hogy alakult ki ennek az ötlete, és milyen basszusgitárról van szó. Vannak-e kedvenc effektjeid, amik nélkül nem tudnál fellépni?

Már régóta dédelgetek pár ötletet egyedi hangszer készítésére, de anyagi okok miatt nem jöhetett létre. Egy fiatal hangszerkészítő sráccal, Boldogh Csabával már régóta ötletelgettünk erről, de évekig csak ötlet szintjén maradhatott. 2015-ben végre eljött az idő, hogy elkezdődjön az építés. A szerencsén is múlott, hogy így alakult, mert időközben Csaba egy nagyon profi és ügyes hangszerkészítő mester lett. A legfontosabb része a basszusgitárnak, hogy kapott egy tremoló rendszert, amely nem gyakori a 4 húrosok körében. Sokáig kutattam a neten, mire végül belebotlottam egybe. A hangszer alapvetően egy 0 kilométeres vintage basszusgitár lett, ami a formavilágának és a hangjának is egyaránt köszönhető. A felhasznált faanyagnál fontos tényező volt, hogy a cseresznyefatestnek gyönyörű magas és szép mély hangtartománya van, de nincs semmi közép hangszíne. Ez egyébként is jellemző a hangzásomra. Valóban nagyon fontosak a pedálok a számomra. A legfontosabb a BOM projektemben a looper pedál. Az improvizálásnál a wah pedál, az egyik torzítóm (T-Rex Bass Juice), egy öreg japán Boss PH-1R phaser pedál, valamint a delay pedáljaim (egy digitális és egy analóg) nélkülözhetetlenek, de ezeknél jóval többet használok. Jelenleg 16 db van beépítve a boardomba. Most kezdek multieffekt processzorral is kísérletezni, mivel a turném nagy tanulsága az volt, hogy minél kisebb felszerelést kell hordani magammal.

Fotó: Kiss Andrea

Fotó: Kiss Andrea

Régi szólam, mindig szoktuk emlegetni, hogy az underground színtér egyenlő 200 ember. Ez többé-kevésbé mindenhol érvényes egy-egy országon, régión vagy műfajon belül. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek első évtizedében (is), de előbb is nyilván, bejáródott volt, hogy ha nem underground zenekarban nyomult az emberfia/lánya, akkor fanzine-t készített, rajzolt vagy írt és szervezett, vagy az ezen aktivitások keverékéből származó változatot csinálta. Ez mára már rendesen módosult, de azért az alaphozzáállás változatlan. Te is szervezel a zenélés mellett. Miről szól a BanZaj koncertsorozat?

Annyit módosítanék, hogy 200 ember/év/ország. (nevet) Általában 20 és 50 fő között van a koncertre járók létszáma. A kilencvenes években a 100–200 fő normális volt egy-egy eseményen. Valóban, rengeteg fanzine volt elérhető akkoriban, ma már talán a blogok veszik át ezeknek a helyét. Az (igazi) underground színtér a fővárost leszámítva haldoklik itthon. Debrecenben is inkább a Petőfi rádiós vonalat lehet látni a színpadokon, vagy a fősodrású undergroundot, amely már félig mainstream. A 3. vagy 4. vonalbéli bandáknak kevés a lehetőségük, főleg ha kísérletező a zenéjük. Én korábban is szervezgettem koncerteket, de egy éve kapott egy keretet azáltal, hogy elneveztem BanZajnak, illetve kb. havi rendszerességgel jelentkezik. A 2016. év nyara mélypont volt, majdnem abbahagytam, de a Modem által felkínált lehetőség hatására, hogy szervezhetek oda is, mint egy főnixmadár, támadt fel a sorozat ismét. A sorozat lényege az, hogy a városban megmutasson olyan fellépőket, zenekarokat ebből a zenei világból, akiknek egyébként szinte esélyük sem lenne itt játszani. Ami fontos, hogy ezek a zenék nekem is tetszenek, számomra is vállalhatóak, így mindig nagy kedvvel lehet csinálni a nehézségek ellenére is a szervezést.

Külön öröm számomra, amikor magyarországi, de nem budapesti emberekkel beszélgetek nem populáris kultúrákkal kapcsolatos témákban. Szeged és Pécs mellett Debrecenben is említésre méltó alternatív zenei kezdeményezések vannak. Mit kell tudni a beavatatlan érdeklődőnek a mai debreceni undergroundról? Kiket érdemes figyelemmel kísérni?  

Igen, valóban kevés az olyan város, ahol megy ez a jellegű underground. Itt is volt több próbálkozás is, például a This is Bihar, amely a hardcore szcénát erősítette a városban. Sajnos most már az is haldoklik. Fiatal, lelkes srácok csinálják, le a kalappal előttük! Valódi underground már nem létezik itt rendszeresen megjelenő koncertekkel, azokat magamnak kell szerveznem. (nevet) Néhány évvel ezelőtt működött egy HNO3 nevű klub, amely megvillantotta a reményt, hogy van esély egy igazi underground klubra. A helyet nem tősgyökeres debreceni fiatalok csinálták. Sajnos azóta bezárt, igazi űrt hagyva maga után. Azok a zenekarok, akiket szívesen hallgattam, szinte mind elköltöztek Budapestre azóta. Van egy nagyon kedves és fiatalokból álló, részben debreceni zenekar, a HANS, vagy a Windisch Márk által fémjelzett Eoforwine nevű produkció. Ő egy kiadót is vezet, amelynek Floppy Kick a neve. A Nyolcadikosok zenéjét is szeretem, bár ők nem ebből a zenei világból érkeznek. Katona Lóránt ritkán vállal fellépést, pedig ő is egy nagyon tehetséges experimentál-gitáros.

A debreceni Modemben (fotó: Árokszállási Ronald)

A debreceni Modemben (fotó: Árokszállási Ronald)

Több téren is aktív szerepet vállalsz. Milyen tervekkel vágsz neki az idei évnek?

A turném sikere, valamint a BanZaj jövőjének biztosítása miatt nagy kedvvel és reményekkel várom az idei évet. Jelenleg a Modem részéről a havi egy, esetleg alkalmanként két esemény biztosítva van. A BOM projektemmel még csak most kezdem nézegetni a koncertlehetőségeket. Az már biztos, hogy a turném koncertjeit egy kivételével rögzítettem, és az azokból kiollózott legjobb részekből tervezem elkészíteni a harmadik albumomat, amely talán február környékén kész is lesz. Érdekessége, hogy analóg technikával lettek rögzítve, és a megjelenő formátum is analóg lesz. Csak műsoros audiokazettán lehet majd beszerezni, illetve online felületeken is elérhető lesz.

Lyuhász Lyácint Bt

BOM 

https://bass-o-matic.bandcamp.com/

BanZaj 

Milzenvirgil

Százaségő 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kép forrása: https://media.npr.org
„Védőnő vagyok” E heti cikkem riportalanya két nagyon kedves, okos, talpraesett és bátor magyarkanizsai lány, Sar...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kép: www.wikiHow.com
Jogi Kar, te drága! DAY 39: BROMAZEPÁM-KÚRA, AVAGY VIZSGABEJELENTÉS, HETEDSZERRE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Demokrácia és jogállam A demokrácia azt jelenti, hogy a hatalmat nem egy kis létszámú csoport gyakorolja, hanem mindenki...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Én és a klasszikus zene Vizsgaidőszak. Amikor a kávét nem ivó elkezd kávézni, energiaitalt önt magába, nem alszik, ha még...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bíró Kornél (fotó: Sárvári Géza Zsolt)
„Valódi underground már nem létezik itt” Bíró Kornél debreceni basszusgitáros, koncertszervező, a kilencvenes évek elejétől része a debrec...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Divina Tragedia – avagy a halál mint teremtés Darren Aronofsky: A forrás (The Fountain) – 2006

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 36. 36. rész – Tejkór

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
I left my heart in Tokio... Nyolc évvel ezelőtt egy Mini Viva nevű egynyári lánycsapat arról énekelt, hogy a szívét Tokióban,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://eoelink.eu
Lehetetlen Utazó az az ember, aki lemond a komfortzónájáról, a család vagy más által nyújtott biztonságról, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Tóth Attila
Aki választ: Sóti Juli Sóti Juli vagyok, énekes és dalszerző a Sin Seekasban, a Face'n'Base és a Night Cruisers zenekaro...

0 Hozzászólás | Bővebben +