:

Montgomery, egy világ megteremtője

:

Várj, mondok neveket: Felicity, Felix, Cecily, Sarah Stanley, Gus Pike, Alec bácsi, Janet néni, Olívia néni és Hetty néni. Mondanak valamit ezek a nevek? Nem? És ha azt mondom: Váratlan utazás? Kanada? Viktoriánus kor? Még mindig nem? Akkor most szépen lapozzál tovább, nincs itt semmi látnivaló.

És te, te, aki tudod, miről beszélek, aki talán még ma is rajongsz ezekért a szívet melengető történetekért, neked puszilom a fejedet. Ne érezd cikinek, ha nem nőttél ki ezekből a gyerekmesékből, a fél világ így van ezzel. Talán nem tudod, de a történetek a kanadai származású írónő L. M. Montgomery tollából származnak, és ezekből a könyvekből készített sorozatot Kevin Sullivan.

Montgomery leghíresebb szereplője nem Hetty néni, hanem Anna a Zöld Oromból. Az írónő 1908-ban adta ki a vörös hajú Anne Shirley történetét, miközben Cavendishben, a nagyszülei házában lakott a Prince Edward-szigeten. Avonlea a valóságban nem létezik, ezt az írónő Cavendishről mintázta, de Charlottetown, ahol mind Anna, mind a King család a nagyobb vásárlásaikat intézték, a Prince Edward-sziget fővárosa a valóságban is.

Úgy nyolcéves lehettem, amikor az Anna az élet iskolájában című könyvet kaptam születésnapomra. Ennél szerencsésebb véletlen nem sok ért még az életben, és az, hogy Anna monogramja AS, mint az enyém, csak erősítette a kettőnk közötti köteléket. Teljesen magával ragadott a vörös hajú, remek képzelőerővel megáldott, jószívű kislány története, és onnantól hol író, hol tanár akartam lenni, pont mint Anna. Ez idő tájt a TV-ben sokat adták a Váratlan utazást, amibe szintén beleszerettem – bár, szégyellem bevallani, engem főként Felicity kápráztatott el a „mindent-is-tudásával”. Naiv gyerek voltam, na. Igazi Anna-szerű borzongás futott végig rajtam, amikor rájöttem, hogy a Váratlan utazás és az én Anna-könyvem egy tőről származik. Akkor eldöntöttem, egyszer megnézem ezt a varázslatos Prince Edward-szigetet magamnak.

22 évet kellett várnom, de megérte.

Charlottetown

Charlottetown repülőtere igencsak kicsiny. A leszállópályát szántóföldek veszik körül, egy cseppet úgy érzem, mintha Pacsér felé közelednék, csak repülőn... Furcsa érzés. Egy hostelben dolgoztam néhány hétig, mert a kanadai árakkal nem vagyok jó barátságban.

Charlottetown tele van Annával. Úgy értem, a városka egész marketingje Anna köré épül. Van itt annás csoki. Egy bolt, ahol kizárólag annás holmit lehet kapni – a kínai vacak kulcstartótól a botrányosan drága kötényruháig. És egy halom Anna-szerű porcelánbabát is lehet kapni, amelyek majdnem meglágyítják spórolós lelkem, de végül ellenállok a kísértésnek. Van itt annás musical, és van buszjárat, ami Cavendishbe, a mű Avonleaba visz meg vissza. Ez szervezett útnak számít, az ára is olyan – a busz Kanada-szerte hiánycikk, az olcsón bérelhető autók és a jó benzinárak miatt (gondolom én). Érdekes módon a Váratlan utazás annyira nincs hirdetve sehol, talán mert nem akkora a sikere Japánban, mint a könyvnek – az ugyanis náluk házi olvasmány az általános iskolában. Saccra a turistáknak a fele japán.

 

Charlottetown

Charlottetown mesébe illően gyönyörű. Ennél szebb hely csak egy van a világon, ez Vancouver, ami Kanada másik végén van. Nem tudom, mit csinált a kanadai nép, de valahogy nagyon jó lehet a karmájuk, hogy mindkét hely az övék. Charlottetown színes városka, csodálatos, viktoriánus stílusú házikókkal. A Rózsa-lak vagy a King-tanya sajnos nem a szigeten van, de Cavendishben berendeztek egy mini Avonleat, és a régi Montgomery-ház jelenleg a Zöld Orom. Charlottetown egyik oldalát az öböl simogatja, a másik pedig szántóföldekbe nyúlik. Van egy pompás világítótornyuk, néhány utcájuk, egyetemük, és a tenger vöröses színű a partoknál.

Emlékeztek, amikor Olivia és Jasper megvették a konzervgyárat, és homárkonzervet gyártottak? A szigeten a leghíresebb étel a homár, a legpopulárisabb street food verziója a „lobster roll”, amit homárszendvicsnek fordítanék. Képzeljünk el egy zsemlét, azt kenjük meg gondolatban majonézzel, és tegyünk rá homárhúst. Tálaljuk sült krumplival. Én nem dobtam tőle hátraszaltót, pedig a tengeri herkentyűket igen-igen szeretem. Szeretem a paradicsomlevest meg a túrós tésztát is, mégsem eszem őket egyszerre, egy tányérból. No, ez a zsemlés homár valami olyasmi, mint a túrós paradicsomleves. A McDonalds lecsapott a helyi különlegességre, kapható a McLobster (nem, nem, a kép nem photoshoppolt). Mivel sok az ázsiai a városban – japán turisták garmadája és a szokásos kínai bevándorlók mozdítják el a statisztikai mutatókat –, ezért mindenféle éttermet megtalálhatunk itt is, de a valamikori angol gyarmat a gyökerekhez hűen megtartotta a pub-kultúrát.

Charlottetown

A charlottetowni pubok olyan szerepet töltenek be, mint a londoniak. Itt gyűlnek össze esténként a helyiek, itt nézik meg a sporteseményeket, sőt triviákat vagy Ki-Mit-Tud?-okat szerveznek hétvégenként. Az étel kiváló, az ital ára pedig horribilis. Ezek a pubok nem szerepelnek a Sullivan által teremtett világban, de a viktoriánus korban, a szesztilalom idején furcsa is lett volna, ha Alecék esténként leugortak volna egy bambira a pubba. Mondjuk, a vegyesboltban kielégíthették az édesség utáni vágyukat Kingék, de a szocializálódásra maradt az ötórai tea, otthon.

Cavendish Avonleavé átalakított része, mint megtudtam, régebben virágzó turistaparadicsom volt, berendezett kovácsműhellyel, iskolával. Annának-Dianának beöltözött színésznők szórakoztatták a nagyérdeműt. Tavaly júniusban ebből semmit nem láttam, az ottani menő fagyihálózatnak volt egy bódéja, és szuvenírt lehetett vásárolni. De lehet, hogy csak még a szezon elején jártunk – párszor még szállingózott a hó, bár a nap is sokat sütött. Az időjárásuk is angol ezeknek a szigetieknek.

Charlottetown

Cavendishben a turistáknak rengeteg apró faházat alakítottak ki, amelyek igazán romantikusak. Innen akár el is sétálhatunk a zöldmanzárdos házig, amely korhűen várja a látogatókat, Anna-ruhákkal, konyhával, újsággal. Emlékeztek rá, mit csinál Po a Kung Fu Pandában, amikor bekerül a Jáde palotába? No, én is úgy akartam rohangálni, meg sikítani örömömben, ha nem félek attól, hogy kidobnak, és akkor soha többé nem láthatom a szememmel azt, amit láthattam.

Persze egy szakavatatlan szemnek ez csak díszlet, vagy ez is csak egy dolog a világ dolgai közül... De az, akinek a lelkét Montgomery nevelte, aki a természetet önmaga csodás valójában látja őmiatta, aki hisz az emberi jóságban, szeretetben, megbocsátásban, csak azért, mert ő elmagyarázta... Nos, egy ilyen embernek ezek a tárgyak, ezek a helyek a lelke mozaikdarabjai. És visszakerülni a forráshoz a legegyszerűbben úgy lehet, ha ellátogatunk oda, ahol az egész elkezdődött, akivel elkezdődött. Ezt köszönöm neked, utazás, és még inkább köszönöm Neked, Montgomery.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 40: SZEMESZTER VÉGE, VAGY ELSŐ NAP… UGYANAZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A művészet szabadsága Nem olyan egyszerű meghatározni, hogy mi a művészet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.facebook.com/ PPLivePhoto
Csillagok között A Vágtázó Halottkémek és a New Model Army zenekar közös pontjai:

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lazar (NS) Az újvidéki instrumentális zenét produkáló trió már azzal egy jó pontot szerzett nálam, hogy van ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mindig aktuális lázadás Új előadással robbantott a Fabula Rasa

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Az akárhol és a sehol között egy megapoliszban” avagy a sóvárgás tízezer arcáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nincs megállás” Davor Štefanek megnősült, és apa lesz

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 38. 38. rész – A második fekete pont– A tinták tintája

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Montgomery, egy világ megteremtője Várj, mondok neveket: Felicity, Felix, Cecily, Sarah Stanley, Gus Pike, Alec bácsi, Janet néni, O...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Driving Licence Amikor hatéves voltam, azt vártam, hogy mikor töltöm már be a tizenkettőt, hogy majd elöl ülhesse...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pályázati felhívás A 27. TARTÓSHULLÁM – MEDIAWAVE Együttlét pályázatot hirdet fiatal magyar és határon túli magyar f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rakjuk össze, amink van! Jelentkezz közösségi programmal a 27. Tartóshullám Mediawave Együttlétre!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Balázs Áron A nevem Balázs Áron. 45-össel taposom a 40-et, színész és tanársegéd vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Margóversek Győrffy Zoltán, Zombor – KMV, vers 1. díj (1991)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anikó sejtelmes télikabátja Jódal Kálmán, Újvidék – KMV, novella 1. díj (1986)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tamás szervezőként a tavalyi KMV-n
„Aki egyszer átélte, azt előbb vagy utóbb úgyis visszahúzza a szíve” Oláh Tamás, Magyarkanizsa

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ágnes a tavalyi KMV-n
„Én ilyen dzsóker vagyok” Léphaft Ágnes, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +