:

A rozsomák a trapézt átharapja

:

Terry Gilliam: Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas) – 1998

...hazaérsz a rendezvényről, három vagy négy napig voltál oda, magad sem tudod, van másfél órányi anyagod a magnón, de fogalmad nincs, mi lehet az, szerencsére néhány kocka megmaradt, például amikor elsőként léptél be a klubba egy elegáns sasszé-antréval, s mire a mögötted osonó kolléga utolért, téged már a padlóról szedegettek össze a pincérek egy teljes asztaltársasággal, annak poharaival és persze magával az asztallal egyetemben. Leülsz. Megérinted a billentyűzetet. Csupán egy sor képaláírás a Nemzeti Sportnak a futamról. A túlságosan nyers és hozzágondolt színekben bővelkedő szöveg túl sok(k)nak bizonyul a fehér, római katolikus újságszerkesztőnek és -olvasónak – ergo némi idő elteltével a Rockinformban jelenik meg, folytatásos regény formájában. Faulkner mondotta egyszer, hogy az igazán kiváló fikció sokkal igazabb bármely hétköznapi „valóságalapú” újságírásnál. Kár, hogy az igazság nem kritériuma a jelen társadalom igényrendszerének. Hunter S. Thompson itt száll ki a mókuskerékből, meghúzva a ravaszt a Sziklás-hegység szívében.

De hogy kerül ide Terry Gilliam?

Félelem és reszketés Las Vegasban

Monty Python. Itt figyelünk fel rá először. A sorozatban is. Majd a Gyalog galoppnál (társrendezés), majd Az élet értelménél (szintén). Brazil, persze. 12 majom? Naná! Azt viszont csak most vettük észre, mily titkos összefüggések akadnak rovatunk „következetességében”: Gilliam a rajz szerelmese volt kölyökkorában, voltak is ilyen irányú törekvései és eredményei, a Flying Circusben pedig az animációkért volt felelős. Az előzőleg három részen át boncolgatott Aronofsky meg animációt hallgatott egyetemista korában... Keep on moving.

...öregem, ez a mozi benne van nálam az öt leglegben! (No jó, legyen inkább tíz, mert eddig is már hatan vannak...) Talán a Ponyvaregényt néztem meg legtöbbször, azt már keresztül és kasul idézem eredetiben és szinkronban, de a Félelem és reszketés is „megvolt” néhányszor, teszem azt, megesett, hogy úgy hozta a helyzet, három nap alatt háromszor megnéztem, „kényszerből”, harmadszorra késő este, szinkronban, ami borzasztó, reklámos adón, ami még iszonyatosabb... de hát képtelen voltam elszakadni tőle. Elragadtatás. Ez a legmegfelelőbb szó ezekre a munkákra. (Ha nem lennének, univerzumom kibillenne a tengelyéből.)

Item. What now? What comes next?

Félelem és reszketés Las Vegasban

Gilliam úgy kerül ide, hogy ha jobban megfigyeljük, groteszk humorba panírozva tulajdonképpen folyamatosan ugyanazt a disztópiát vázolja fel az életművében: ebbe pontosan beleilleszkedik a Félelem és reszketés is. Egészen fiatalon szembesült a rendőri, tehát a „hatalom” által gyakorolt erőszakkal. Ennek hatására tért vissza Amerikából a szülőföldjére, melyet 11 évesen hagyott el a szüleivel. Utána UK–USA váltakozik.

Eredetileg más rendezte volna a Thompson-mozit. Hála érte, hogy Terry csinálta meg végül. Megszabadul az emberlét fájdalmától, aki elállatiasodik. Dr. Gonzo.

Ja, a nyers gonzóság: Átveszed a melót, elfoglalod a szobát a hotelban, százezerrel üríted a minibárt, közben még három-négy szobapincért tartasz állandó kondícióban... ráülsz a hullámra, és hagyod magadat sodródni. ...hogy végül egy liftben izzadsz, és azt mormolod: no money, no story for the magazine? Keine Angst! Majd megtérül a vámon, ami elveszett a réven.

Hogy miről szól ez a film elsősorban? Mondjuk, arról, amikor Nevada sivatagában Deppnek malterrá sűrűsödik a fél korsó söre? Amikor azon töpreng, hogy a verseny startját mindenesetre látta, de a továbbiakat lehetetlen lenne követni bármilyen hagyományos sajtóértelemben? Vagy amikor a delírium csúcsán mintegy „kitisztul”, a dadogását is elveszíti, és gyakorlatilag éles kritikát fogalmaz meg 1971-ről, a „kiábrándulás évé”-ről, a szájbabaszott, azótaisistenített Amerikai Álomról? Hop. Like a bunny.

What’s the score? What’s next?

A színészekről: del Toro 20 kilát hízott, ja. Majdnem, mint Travolta a Ponyvaregény kedvéért. Némely kritika „rendkívül csúnyá”-nak titulálja. De hát neki mindenképpen súlya van, 21 gramm a köbön; mennyi az?

Félelem és reszketés Las Vegasban

Depp? Szerintem mindenképpen itt a legokésabb – igen, még Jack Sparrow karakterét is lepipálja, hehh –, persze ezúttal is odaköltözött Thompsonhoz, ahogyan előtte már többször is alkalmazta ezt a fajta felkészülést (Betépve, Fedőneve Donnie Brasco etc.), viszont ami számomra – a „regény” rajongója számára – is különösen izgalmas, hogy míg Hunter nagyjából 90%-ban szól itt Hunterről, addig Depp 110%-ban!

Barátom, ez az a mozi, amiről nem elsősorban mesélni szeretnék neked, jobb lenne inkább megnézni együtt. Harmincadszor is, haha. És kacagni. Kacagni vég nélkül – még amikor inkább sírni volna jó, akkor is.

Yep, „a nemzeti sajtó krémje” ott van a Mint 400 verseny startjánál. Szerencsétlen narkós dadogás tölti be az univerzumot, inkább ne is figyelj rá, ezek az arcok még mernek lázadni a „racionalitás oltára” előtt, Gilliam Tom Sawyernek érezte magát kölyökkorában – hát... ezt a kerítést itt gyönyörűen kiszínezte, az az egy bizonyos! (Nem „észfilm”. Akik úgy a moziban, mint a könyvben „titkos mögöttes tartalmakat” szeretnének kihorgászni, azok mozduljanak egy bárkával odébb. Tündöklő vizualitás – hogy „mellesleg” röhögsz, attól csak még inkább felrázódsz.)

Félelem és reszketés Las Vegasban

...és ami még extra trip: sokszor amerre Thompson igen, arra Gilliam nyílegyenesen nem. Párhuzamos univerzumok. Mindkettő, apró makuláitól eltekintve, tökéletes önmagában, ám egyúttal függetlenek is egymástól. Nem szabad egyiket a másikon számon kérni.

Attól igazán jók, hogy úgyszólván teljesen elütnek a jelen társadalom értékrendszerétől. És azért értékesebbek nála, mert hitelesebbek, őszintébbek. És nem szeretnének semmivel többnek látszani annál, amik.

...az éter komoly. Annó beleszippantottunk a kémialaborban csütörtök reggelenként, nem is csoda, nyolcra kellett menni, előtte meg szerda esténként pincebuli volt az egyetemi klubban, gonoszul rakták össze ezt a világegyetemet, bratva, pontot kéne rakni, csak ez a bizsergés, ez a bugi a talpamban nem hagy elszakadni ettől a gyönyörű világtól, ami a pokol

P.-S. – A rozsomák a trapézt mindig átharapja. Ahogy lendíti az erő, ahogy lendíti a lét. De te jobb, ha nem nézel oda, barátom, mert színről színre látni őt sokkoló lehet számodra. Mássz vissza inkább a székedre a pultnál, szürcsöld ki a martinidat, aztán ballagj haza, és etesd meg a macskádat. Ha pedig valaki közben így szól hozzád: how abouth an aether?, fuss


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 42: A CSAPDA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egyedül maradni Európában senki sem szeretne Az egyik legfontosabb emberi jogi dokumentum (legalábbis Európában) az Emberi Jogok Európai Egyez...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A rozsomák a trapézt átharapja Terry Gilliam: Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A bedeszkázott ablakok mögötti élet Orcsik Roland regényíróként is tarol

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fekete rizottó
Sporhetsztori 39. 39. rész – Tinta a tányéron

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Barátom, Vancouver ... lábait az óceán nyaldossa, haját hó deresíti, ruháján felhőkarcolók csillogása jár táncot, vá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ezeket a magyar filmeket is láthatod az idei Mediawave Együttléten! Három hét múlva kezdődik Magyarország legrégibb és egyben legfiatalabb fesztiválja, a 27. Tartósh...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Orovec Krisztina Műfordítással foglalkozom, ez a második hivatásom. A televíziózás az első.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vége felé... Március vége van, ami azt jelenti, hogy a tél átváltott tavaszba.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versek KMV, vers 1. díj (1989)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ujjé, nyaralunk! KMV, humoreszk 1. díj (1983)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Koncentráció 2016-ban
Tizenöt perc az tizenöt perc Kiss Anita, Óbecse/Zenta

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Éva a 2015-ös KMV-n
Mit csinál egy zsűritutujgató? Borbély Éva, Magyarkanizsa

0 Hozzászólás | Bővebben +