:

Egy irodalmi vetélkedő ürügyén

:

1967. 04. 15.

Nem írható a véletlen számlájára, hogy, mondjuk, az amatőrök kultúrrendezvényei szinte kivétel nélkül az intézményesen ápolt és lényegében öncélú kultúrakciók fölé emelkednek. Ha az emberek maguk érzik az ilyen vagy olyan művelődési rendezvények hiányát (márpedig érzik), akkor hajlandóak szinte a végletekig lefokozni másfajta igényeiket, lemondanak ezer apró másról, csak hogy céljukat elérjék.

Amíg ezt jegyezgetem, fanyar mosollyal nyugtázom, hogy ezt az ellentmondást elméleti régiókban fedezhettem fel, hisz az intézményesen ápolt kultúrmegmozdulások nagyjából csak papíron léteznek. No mindegy, most talán nem is ez a legfontosabb, hisz eredeti célom ezzel az írással nem az önmagammal való vitázás, hanem egy konkrét esemény érdemlegesebb méltatása. Íme a puszta hír:

A múlt szombaton Becsén az ifjúsági otthon nagytermében figyelemre méltó rendezvény volt. A vajdasági (sajnos csak bácskai) magyar gimnáziumok irodalmi vetélkedőjét tartották itt, melyet a becsei gimnázium és az ifjúsági szervezet ütött nyélbe aránylag rövid idő alatt.

Szerintem ezt az eseményt összességében kell méltatni leginkább. Miért? Íme a válasz: ha kultúrpolitikánk kapott pofonokat, azt nem politikusainktól, hanem kivétel nélkül a gyakorlati valóságtól kapta. Engedelmet kérek egy csipetnyi szkepszisre – de valóban nem hiszem, hogy a kultúrpolitikánkra bármilyen tény vagy esemény mégis kihathat, a kultúra vesztett ütközet a felszabadulás óta, senkit sem rendít meg, még az írástudatlanok elrettentően nagy száma sem, tehát ez sem valószínű, hogy egy vagy két, vagy akár száz ilyen „vadon” nőtt kultúresemény pofona változtatna a helyzeten. Mégis szent kötelességemnek tartom kiemelni épp ezt a főleg diákok által felépített, megszervezett és zökkenőmentes irodalmi vetélkedőt, mely teljes nagyságában és makulátlan tisztaságában adta a gimnazisták irodalom iránti szeretetét. A találkozó felmutatott néhány érdekes egyéniséget, azonkívül alkalmat adott a magyar szakos tanárok találkozójára is.

Érdekes és egyben kicsit titokzatos is, hogy a vetélkedő keretében megtartott szavalóverseny hozta a legnagyobb meglepetéseket. Szinte kivétel nélkül színvonalas szavalattal szerepelt minden gimnázium. A versmondás művészete – tudjuk – igen komplikált dolog, mégis négy-öt olyan előadást hallottunk, amilyet hivatásos előadóművészeink aligha adnak tájunkon (pl. Petrovits Viktória).

A szavalók megérezték a szöveg lényegét, s azonkívül, hogy közölték velünk azt, nem igyekeztek belejátszani semmi többet, és ez emelte igazán magas szintre a versenyt. A díjakat árnyalatnyi különbség választotta el, de a távolság, ha minimálisan is, de létezett.

KMV 1967

A prózában már egész más volt a helyzet. S nem is csoda. A gimnáziumok majdhogynem kivétel nélkül valami novellaféleséggel jöttek, s ezt megrovásként a szervezők számlájára írhatjuk. A novella olyan műfaj, amely komoly írói tapasztalatra, kifinomult íráskészségre és átütő tárgyi tudásra tart igényt, tehát kívül esik a középiskolások szerényebb képességein. Ha viszont a szervezők mégis úgy látták komplettnek ezt a találkozót, hadd emeljem ki Szeitz Mária szabadkai tanulólány riportját Illyés Gyulával való találkozásáról. Ahogy ezt az írást olvasom, érzem, ha talán nem ő lett volna az egyedüli, aki elveti a szervezők által felállított műfaji keretet, talán több mű érte volna el ezt a színvonalat, hisz a fiatalok néha meglepően egyszerűek, közlékenyek és őszinték tudnak lenni.

(...)

Végül a költőkről és költeményeikről. Mielőtt neveket sorolnék fel, engedtessék meg nekem, hogy mint már annyiszor, ezúttal is elmondjam véleményemet a versírásról általában: a vers minden percben születik, százával, ezrével jön, születik több-kevesebb értékkel, s épp ezért, mert ily sok terem belőle, ritka az, amelyik salak nélküli, tiszta, akár a drágakő.

Ludwig Zsuzsa Magamhoz című verse azért nyert első díjat, mert a sok közül remek költői egységével tűnt ki. Érzelmi töltését esetleg lehetne elemezni, de ott más költő és költemény is kivétel nélkül elbukna. Sós József Zentáról hozott verscsokrát második díjjal jutalmazta a zsűri, s most már elmondhatjuk, hogy a díjat csupán a verskoszorú első darabjára kapta. Harmadik díjjal Danyi Magdolna szabadkai tanulólány távozott Becséről, a Dalok című verscsokrával érdemelte ki a zsűri és a közönség elismerését.

Ez nem minden. Ez az írás nem is tart igényt a teljességre, de okvetlen el kellett mondani, és még sokszor kell beszélni arról, amit diákjaink saját erejükből szerveznek, és arról, amit ilyenkor célul tűznek ki. Ez az érdek nélküli, igazi, célzatos kultúrmunka. Tehát: várjuk a következő találkozót, mely valószínű éppúgy meghozza az eredményt, mint az, melyről az imént szó volt.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 43: IDŐHÚZÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lehetne jobb is, lehetne rosszabb is Az emberi jogok még csak nem régóta léteznek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Marek Šindelka
Anomália Isten arcán Marek Šindelka: Hiba (Chyba) – 2008

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Balut
Sporhetsztori 40. 40. rész – A kocsonyás és a ropogós

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Menjen mindenki világgá! Itt a tavasz. Csiripelnek a madarak, és mindenkin egyre kevesebb a ruhadarab.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Big City Life Nagyvárosba utazni azért jó, mert valahányszor visszatér az ember, mindig egy új oldalát látja meg

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sounds of Awakening 2017 Az ébredő vajdasági extrém metál színtér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Szerda Balázs Szerda Balázs vagyok a Tisza menti Óbecséről, 26 éves, történész, történelem- és latintanár, zené...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jegyzetek a kerekasztal-értekezletről 1979. 04. 25.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öröm és üröm 1973. 04. 25.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy irodalmi vetélkedő ürügyén 1967. 04. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sport, zene, derű KMV, humoreszk, 1. díj (1986)

0 Hozzászólás | Bővebben +