:

Menjen mindenki világgá!

:

Itt a tavasz. Csiripelnek a madarak, és mindenkin egyre kevesebb a ruhadarab. A bakancsot, a vastag pulcsikat, a hatalmas, fekete zoknikat elpakoltuk. No, mit jelent ez? Hogy tavaszi szél vizet áraszt, minden madár társat választ..? Fittyfenét! Nem holmi romantikus zagyvaságról akarok nektek írni, hanem valami sokkal fontosabbról.

Nevezetesen arról, hogy a repülővel utazáshoz már elég egy kézipoggyász is.

Tehát nem kell fizetnünk a feladott csomagért, ami sokszor többe kerül, mint maga a repülőjegy.

Ha ügyesen pakolunk, akár egy hetet is kibírunk egy táskával. A nyaralásra már lehet, hogy nem lesz elég, hiszen ott a gumiállat meg a békatalp, meg a kedvenc matrac, a könyv, no meg a felvihető folyadék mennyisége is korlátozva van. Pedig UV-veszély van, naptej kell. Ősszel meg minden vízhatlan vackot el kell pakolnunk, ami igen sok helyet foglal. De most, hogy süt a nap, végre mehetünk akárhova! A poggyászunk ingyen utazik velünk, ha nem akarunk divatbemutatót tartani Európa nagyvárosaiban. Persze, a minimalisták bármelyik évszakban elutaznak egy zsebkendőnyi batyuval, a fogkeféjük nyelét is levágják, hogy ne foglaljon helyet, és semmit nem hiányolnak, de ez nem az extrém utazók hetilapja.

Divatdíváknak nem, mindenki másnak viszont remek lehetőséget nyújt az egymás áraira rálicitáló fapados bagázs, akik pár ezer dinárért már jó kis retúrjegyeket kínálnak. Ha csak a jegy árát fizetjük, és nem válogatunk ülőhelyekben, esélyes, hogy Ferihegyig drágább lesz az utunk, mint onnan.

Elmesélem, milyen volt az én első fapados utazásom. Még egyetemista voltam, amikor kitaláltam, hogy el akarok jutni Velencébe. Manapság már rengeteg buszos, olcsón szervezett út közül választhatunk, ha menő maszkot akarunk venni a digóktól, de akkor ez még nem így volt – a koromat inkább ne firtassuk. Egy gyárban voltam diákmunkás, és pofátlanul keveset kerestem, úgyhogy maximum 100 eurót szerettem volna költeni erre az útra.

Láttam egy reklámot, hogy Velencébe 5000 forint a jegy, és teljesen megkattantam tőle. Ugráltam, mint egy majom, és már készítettem a bankkártyámat, amikor megláttam, hogy a Velence–Budapest reláció 120 ezer forint. Akkoriban ezzel ügyeskedtek a fapados társaságok, hogy a visszautat sokkal drágábban adták, így volt, aki inkább kifizetett ennyit, mint hogy a végén lemaradjon az útról, amire már felkészült. Vagy balga módon lefoglalta a szállását is. Néha még most is ezzel ügyeskednek a szolgáltatók, csak most már kezdjük megszokni, hogy teljesen változó árakat látunk ugyanarra az útvonalra. Ahogy az ír mondás tartja: az ember bármit meg tud szokni, még az akasztást is.

travel

De térjünk vissza rám. Még kezdő voltam a repülőjegy-vadászatban, és természetesen nem tudtam kifizetni 120 ezer forintot, úgyhogy nagyon lógattam az orromat, hogy elmarad a velencei utam. Aztán megráztam magam, és újrakezdtem a keresést. Elkezdtem túrni az internetet, és egyszer csak felbukkant a megoldás. Temesváron abban a hónapban nyitott új részleget az egyik fapados társaság, és az összes jegyüket 5 euróért kínálták. Aprócska probléma csak az lehetett volna, hogy én akkoriban Szegeden laktam. De én ezt inkább előnynek gondoltam – két várost egy csapásra! Találtam egy magyar tannyelvű kollégiumot Temesváron, ahol befogadtak egy éjszakára, és másnap vonattal, egy átszállással lecsorogtam Szegedről.

Velencében furnér lemezből készült faházikóban laktunk a városon kívül. Vittünk készkaját, és a szupermarketben vásároltunk. Egyszer ettünk pizzát – és ennél rosszabbat életem során talán csak Rómában ettem. Kezdek kételkedni abban, hogy a pizza tényleg Olaszországból származik... Bár az is lehet, hogy azok az olcsó pizzériák, ahol én ettem, műolasz éttermek voltak.

Sikerült a tervezett összegen belül maradni, 100 eurónál nem költöttünk többet. Nem mentünk be a palotába, mert belépőt kellett volna fizetni, és többórás sor állt előtte, viszont vízibuszon elmentünk a helyi strandra, és napoztunk. Nem gondoláztunk, mert nagyon drága volt, de szűk sikátorokban sétáltunk a naplementében. Amikor utazunk, szeretnénk mindent megnézni, ha már elmentünk abba a távoli városba, de úgysem láthatunk mindent. Ha csak az olcsó vagy ingyenes programokra van lehetőségünk, attól még nagyon elégedettek lehetünk az utunkkal. A híresebb dolgokról úgyis mindenki ír a neten... A saját felfedezések megfizethetetlenek, ezt tartsuk észben, ha a költségvetésünk szűkös.

Az olcsó utazás másik gyenge pontja a szállás. Túlárazott és kikerülhetetlen. Régebben az Airbnb verhetetlen árakkal dolgozott, de mostanában a booking.com szintjét veri. A hostelek a szocializáció szempontjából is előnyösek fiatal korban, de borsószem hercegnők vigyenek füldugót, és papucsot a tusoláshoz. Az ingyenes couchsurfing jó lehetőség, ha csak néhány napot maradunk a városban. Az angol legalább konyhanyelvként való használata ajánlott, de az oldalon kereshetünk nyelvre – ki tudjuk listázni az összes magyarul/szerbül beszélő embert, akik az adott városban fogadnak vendégeket.

Én inkább költök egy helyi specialitásra, és nem iszom sehol semmit – az ital ára ugyanis sokkal magasabb mindig, mint az ételé. De ez teljesen egyénfüggő, biztos vagyok benne, hogy sokan közületek inkább költ egy krigli sörre, mint shepherds pie-ra. Többnyire boltban vásárolok élelmiszert, és van nálam egy palack, amibe sima csapvizet töltök. A taxi szót külföldön nem ismerem, és néha még a helyi buszra is sajnálom a pénzt – 20 km nekem még sétatávolságnak számít. Ezt Kanadában szoktam meg, mert ott egyszerűen nincs busz.

Ami legyen nálunk egy fapados utazáskor: helyi valuta (vélhetően euró vagy font), plusz egy zokni a kiszámolt darabszámon kívül, gyógyszer (lázcsillapító, hányinger elleni tabletta a repüléshez), egy picike krém, zsebkendő, törülköző, papucs. Én szappant is mindig viszek, de ez csak az én bogaram. Ha van okostelefonunk, töltsünk le ingyenes, offline térképet – lehetőleg olyat, amiben van útvonaltervező, és a TripAdvisor is jó lehet. Ezenkívül letölthetünk egy árfolyam váltó appot is, de ez csak kevésbé ismert valutánál érdekes.

Jó szelet kívánok minden utazónak. Legyetek bátrak, és nézzétek meg magatoknak Európát. Gyűjtsetek pénzt, számoljatok, kalkuláljatok, állítsátok be a limiteket, aztán pakoljatok be a hátizsákba, és kalandra fel! Dokumentáljatok mindent, és írjátok meg nekünk, hogy mit láttatok a nagyvilágban.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jogi Kar, te drága! DAY 43: IDŐHÚZÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lehetne jobb is, lehetne rosszabb is Az emberi jogok még csak nem régóta léteznek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Marek Šindelka
Anomália Isten arcán Marek Šindelka: Hiba (Chyba) – 2008

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Balut
Sporhetsztori 40. 40. rész – A kocsonyás és a ropogós

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Menjen mindenki világgá! Itt a tavasz. Csiripelnek a madarak, és mindenkin egyre kevesebb a ruhadarab.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Big City Life Nagyvárosba utazni azért jó, mert valahányszor visszatér az ember, mindig egy új oldalát látja meg

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sounds of Awakening 2017 Az ébredő vajdasági extrém metál színtér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Szerda Balázs Szerda Balázs vagyok a Tisza menti Óbecséről, 26 éves, történész, történelem- és latintanár, zené...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jegyzetek a kerekasztal-értekezletről 1979. 04. 25.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öröm és üröm 1973. 04. 25.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy irodalmi vetélkedő ürügyén 1967. 04. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sport, zene, derű KMV, humoreszk, 1. díj (1986)

0 Hozzászólás | Bővebben +