:

A politikailag korrekt szólásszabadság

:

A szólásszabadság egy nagyon alapvető emberi jogunk, nélküle nincs demokrácia, és nincs társadalmi fejlődés sem. Hogy is lenne elképzelhető a közös erővel való építkezés, ha az emberek nem oszthatnák meg egymással a gondolataikat és az ötleteiket? Ezért egy demokratikus társadalom szavatolja a szólásszabadságot mindenki számára, függetlenül a vélemény tartalmától.

Nagyon eltérő, hogy ki mit tart a szólásszabadság észszerű korlátjának: egyesek szerint elég arra figyelnünk, hogy a mondanivalónk ne merítse ki a gyűlöletbeszéd fogalmát, mások azt is fontosnak látják, hogy szavainkkal ne sértsük meg senki érzékenységét. Nem egyszerű tehát meghúzni a határt a szólásszabadság körül.

Például mi legyen a gyűlöletbeszéddel? Belefér-e a szólásszabadságba az emberek bizonyos csoportjai ellen való uszítás, a felhívás erőszakra, bűncselekményre? Nyilvánvaló, hogy ha a szólás szabadsága veszélyhelyzetet idéz elő, akkor érdemes korlátok közé szorítani.

A gyűlöletbeszéd azonban csak az egyik lehetséges indok a szólásszabadság korlátozására. A holokauszttagadók általában nem szólítanak föl a zsidókkal való leszámolásra, pusztán a második világháborús népirtást kérdőjelezik meg. Ennek ellenére gyakran mégis bíróság előtt találják magukat, sok országban ugyanis bűncselekménynek számít, amit tesznek. Ugyanakkor nem feltétlenül járunk jó úton, ha minden véleményt üldözünk, és így van ez akkor is, ha az adott vélemény tényekkel könnyen és egyértelműen cáfolható. Mert ha ez a helyzet, akkor a gondolat tiltása és büntetése helyett talán érdemesebb az oktatásra helyezni a hangsúlyt, és gondoskodni arról, hogy a fölnövekvő generáció megfelelő információk birtokában, szabadon alkothasson véleményt a különféle történelmi eseményekről.

No de mi legyen azzal a nevelési tanácsadónak szánt könyvvel, ami nemrég azért kavart botrányt Magyarországon, mert a szerző óvodáskorú gyerekek megverésére buzdít? És ha ezt betiltjuk, akkor ne tiltsuk-e be vele együtt a Bibliát is, hiszen több helyen is elfogadhatónak, sőt egyenesen kívánatosnak állítja be a gyerekverést? Szerintem a kettőt nem szabad egyformán kezelni. Az erőszakra, bűncselekményre történő fölhívás egészen más kategória, mint egy társadalmi-történelmi kontextusban értelmezendő vallási könyv, ami csak fanatikusok kezében válik fegyverré.

Önmagában az, hogy figyeljünk mások érzékenységére, és igyekezzünk nem megbántani őket, nagyon előremutató ötlet. Megvalósítani viszont nagyon nehéz, hiszen az eredmény nemcsak tőlünk függ, hanem azoktól az emberektől, csoportoktól is, akikről beszélünk. Ha el akarjuk kerülni a sértődéseket, akkor a legegyszerűbb, ha igazodunk beszélgetőpartnerünk szóhasználatához – és itt jön a képbe a politikai korrektség. Mi az, amit még mondhatok, és mi az, amit már ne mondjak ki?

free speech

A hallássérültek például nem szeretik (sőt nagyon sokszor kikérik maguknak), ha süketnek hívjuk őket. Ők a siket szót használják, és ezt másoktól is elvárják. Hogy ez mennyire jogos, az vitatható: az egy dolog, hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe másik szót használni ezekben az estekben, az meg egy másik, hogy ha egyébként tisztelettel és megértéssel fordulunk a másik felé, akkor miért kéri számon rajtunk a nyelvhasználatunkat.

Hasonló a helyzet a cigány és a roma szavakkal: értelmiségi körökben gyakran elvárás a roma szó használata, holott a beszédmódtól függően mindkettő lehet sértő és semleges is. Itt azért azt is érdemes figyelembe venni, hogy sok cigány maga sem szereti, ha romaként utalnak rá.

Persze nemcsak a nyelvhasználatunkkal bánthatunk meg másokat, hanem a viselkedésünkkel is. Amerikában sokan sértőnek találják, ha valaki indiánnak vagy feketének öltözik be halloweenra. Ennek történelmi okai vannak, Kelet-Európában ez nem okoz problémát. Ugyanakkor Európában is nagy port kavart, amikor bő tíz évvel ezelőtt Harry herceg viccesnek találta, hogy egy jelmezbálra egy náci tiszt bőrébe bújjon. Hogy ez mennyire sértő, azt mindenki döntse el maga – szerintem sokat számít az is, hogy az adott jelmezbálnak kik a résztvevői. De ha azt mondjuk, hogy ez már mégiscsak sok, ne űzzünk gúnyt Európa egyik legnagyobb szégyenfoltjának áldozataiból – akkor miért nem mondjuk azt is, hogy örömlánynak se öltözzön be senki? A prostitúció ugyanis csaknem minden esetben együtt jár a nők megalázásával, amit pedig jóérzésű ember nem szeretne tovább népszerűsíteni.

Újra és újra felüti a fejét a téma, hogy be kell-e, be szabad-e tiltani például könyveket azért, mert politikailag nem eléggé korrekt a szóhasználatunk, vagy szexista, rasszista cselekményeket tartalmaznak. A kérdés itt tulajdonképpen annyi, hogy megbízunk-e a gyerekekben és a fiatalokban annyira, hogy maguk is el tudják dönteni, mi az adott könyv mondanivalója. A Huckleberry Finn kalandjait elzárni a gyerekek elől a nigger szó használata miatt nemcsak értelmetlen, de káros is. Kerouac Úton című regénye nagyszerű olvasnivaló, és kiválóan bemutat egy társadalmi kort – és igen, emellett pozitív hősként ábrázol olyan karaktert, aki szexuális segédeszközként tekint a nőkre. De az oktatás céljának éppen annak kellene lennie, hogy megtanítson értelmezni. Ezeknek a könyveknek az elolvasása és közös megbeszélése lehetőséget ad előremutató és valódi jelentést hordozó tanulságok levonására is.

A politikai korrektség nem ördögtől való: ahhoz, hogy a kommunikáció elérje a célját, érdemes nyitottsággal fordulni a másik felé, és figyelembe venni azt, hogy őt mi bánthatja meg. De a másik oldalt is figyelembe kell venni: ha valaki láthatóan igyekszik érdemi párbeszédet folytatni velünk, akkor ne hallgattassuk őt el az eltérő véleményéért arra hivatkozva, hogy a szóhasználata sérti a jó ízlést, inkább kérjük meg, hogy fogalmazzon másképp.

free speech

Néha nehéz meghatározni, hogy véleménynyilvánításról vagy sértegetésről van-e szó. A kulcsszó ilyenkor az identitás: ha vélemények, nézetek vagy érdekek állnak szemben egymással, azt meg kell tanulni kezelni, és tisztelettel fordulni a másik felé. Ahhoz viszont senkinek nincs joga, hogy megkérdőjelezze a másik identitását. Vagyis lehet nekem véleményem bármiről, gondolhatok, amit csak akarok – az nem mindegy, hogy ennek hogyan adok hangot.

Nekem például nagyon rosszul esett, amikor egy zalai ismerősöm megtudta, hova valósi vagyok, és erre annyit tudott reagálni, hogy akkor én nem is vagyok igazi magyar. Csak ismerem a saját (nemzeti) identitásomat, ne vonja már ezt kétségbe senki! Ezt alapul véve, a holokauszttagadásról szóló nézeteinket ne egy holokauszttúlélő unokája előtt tárgyaljuk ki, az ő identitásukba ugyanis többnyire erősen beépült az üldözöttség, és ezt kétségbe vonni nagyon sértő. És ha erkölcsi fertőnek tartjuk is a nemváltást, ne szólítsunk föl egy transz nőt, hogy használja a férfimosdót, mert ezzel őt kérdőjelezzük meg a nemi identitásában.

A szólásszabadság és a politikai korrektség tehát nem egymást kizáró fogalmak. Ha az utóbbit nem a vélemény tartalmának, hanem a kifejezés módjának a korlátozására használjuk, akkor lehetővé válik, hogy a lehető legszélesebben értelmezzük a szólásszabadságot, és a véleményünkkel mégse bántsunk meg senkit.

 

Biblia, Példabeszédek 23, 13–14:

Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kép forrása: szegedma.hu
Létezhetsz a médiában! A Magyarországon jól ismert D. Tóth Kriszta a közelmúltban Szegedre látogatott

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 44: MINEK TÖREKEDNI?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A politikailag korrekt szólásszabadság A szólásszabadság egy nagyon alapvető emberi jogunk, nélküle nincs demokrácia, és nincs társadalm...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pajtás Daloljunk X és Y A budapesti Trottel Records egy különleges ínyencséggel rukkolt elő a magyar underground-, punkt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is megyünk! A Brutal Assault szervezőit semmi sem állítja meg a fellépők névsorának bővítésében.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: The Moon and the Nightspirit
A hold és az éjszaka lelke Ki gondolta volna, hogy a pagan folk világszerte ismert magyarországi képviselője, a The Moon and...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A nagycsarnokban mindig szól a zene, és színes az élet
Kirándulás Leander-völgyben Mint ahogyan a világ minden rendes városában, úgy Debrecenben is egyre szaporodnak a rockkocsmák

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
One kiss for a dead man? Srđan Dragojević: A szép falvak szépen égnek (Lepa sela lepo gore) – 1996

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem hallgatnak, dolgoznak A Gondolat-Jel Társulat háza táján izgalmas próbafolyamat zajlik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
...úgy alussza álmát Életünk harmadát rajta töltjük. Vasárnap hempergünk benne még egy pár plusz percet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tavaszi Kaláka a Baráthok kútjánál Ma kezdődött a Tavaszi kaláka az ilonafalvi Baráthok kútjánál

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Szerda Zsófi
Aki választ: Bencsik Orsolya 1985-ben születtem Topolyán, a gimnáziumot is ott végeztem, majd a szegedi bölcsészkaron diplomáz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
KMV-utóhangok Napsugár az őszi borongásban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Újságcikkek erdejében
Az irodalmi vetélkedőről Április 21-e és 23-a között rendezték meg a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének döntőjét Óbec...

0 Hozzászólás | Bővebben +