Fotók: Zabos Zsolt

Ki gondolta volna, hogy a pagan folk világszerte ismert magyarországi képviselője, a The Moon and the Nightspirit duó eddig még nem látogatott el kicsiny országunkba – pedig 2017 áprilisának végéig tényleg ez volt a helyzet; a banda valahogy előbb jutott el a nyugat-európai fesztiválokra, mint mondjuk egy vajdasági klubba, mondjuk Zentán vagy Szabadkán.

De haladjunk sorjában.

Ti akartok menni?

Igen.

Rendben.

Körülbelül így kezdődött, és körülbelül ilyen bőbeszédűen folytatódott a szervezés, illetve a szükséges dolgok megtárgyalása, tisztázása. Éppen ezért minden további bevezető felesleges, tartsunk ott, hogy megérkeztünk Újvidékre, sőt kapcsolódjunk be a történésekbe abban a pillanatban, amikor kitárult előttünk az újvidéki The Quarter klub ajtaja, és beléptünk a koncertterembe, amely ekkor még inkább csak az ürességtől kongott. Ekkor már túl voltunk egy interjún, és a fellépők is túl voltak minden beállításon. Már csak a kezdés időpontját kellett megvárni, amit, ugye, nem szabad elsietni. Különben is, mi érkeztünk korán.

Szóval álldogáltunk, várdogáltunk, majd egyszer csak egy basszusgitáros srác vonult fel a színpadra, és némi igazítgatás után bele is fogott a mondandójába. Mint kiderült, a Nastromról, egy egyszemélyes projektről van szó, és az előadó nem más mint Stevan Lenhart, akivel lapunk olvasói megismerkedhettek nem is olyan régen, amikor egy interjú készült vele a Black syrup címet viselő fanzinja kapcsán.

Kicsi a világ, na... A produkciót figyelve a Nastrom stílusát leginkább valami posztindusztriális jelzővel láttuk el, és később utánajárva bebizonyosodott, hogy nem is tévedtünk nagyot.

A szigorú időbeosztás miatt gyorsan vége szakadt ennek a produkciónak, és máris a színpadra kerültek a Groteska tagjai, akik ezúttal egy akusztikus szettel kedveskedtek a továbbra is kis számú közönségnek.

A világhálón szinte csak elektronikával bőven megspékelt darabokat találhatunk a bandától, és a koncert közben azt állapítottuk meg, hogy a srácok valószínűleg torzítók társaságában érzik igazán jól magukat, hisz produkciójuk így elég langyosra sikeredett, a hangosítással is akadt némi gondjuk, és a folkos dallamok is jobban előjöttek volna, ha dzsé-hangokkal körbevéve szólaltak volna fel. Szigorú időbeosztás stb., és már jött is az est fő fellépője, a The Moon and the Nightspirit.

A Tóth Ágnes–Szabó Mihály összetételű duó ezúttal is két állandó kísérőjével, Végh Gáborral és Cseh Gergellyel állt színpadra, és a hegedű, a gitár, a dob, valamint a basszus mellett a háttérben meghúzódó elektronika volt hivatott visszaadni a zenekarra jellemző hangzást. A profizmus minden hangnál kitapintható volt, és igazán minden a helyén volt, egy-két bakit leszámítva, amiért viszont egyedül a hangosítás okolható. A zenekar teljes mellszélességgel állt bele a produkcióba, és hozta lázba a végig kis számú közönséget – tapasztalhattuk, hogy a banda ugyanúgy játszik ötven embernek, mint mondjuk ezernek, és ez dicséretes. A társaság egyébként a körülbelül egy hónapja megjelent Metanoia című albumát hivatott népszerűsíteni ezen az estén, és az újvidéki koncert már a sokadik helyszíne volt kelet-európai bemutatókörútjuknak. A rajongók legnagyobb örömére azonban a zenekar a legnagyobb slágereit is felvonultatta a koncerten, így amellett, hogy megismertük az új, jobbára lassú, illetve közepes tempójú dalokat, a korábbi szerzemények közül olyanokat is hallhattuk, amelyek már mozgásra késztették a nagyérdeműt.

De hogy ne szaporítsuk a szót (a szigorú időbeosztás stb.), elég ha csak annyit mondunk, a produkció minden rajongói igényt kielégített, aki ott volt, biztosan nem bánta meg, aki meg nem, nos... az bánhatja.

A hazaút pedig tipikus hazaút volt. Szóra sem érdemes...

Egy kérdés azonban azóta sem hagy nyugodni. A duónak van egy Regő rejtem című száma. Ezt hogyan fordítsuk le, mondjuk, angolra? (A helyes megfejtők között értékes nyeremények stb.)

Képgaléria: