: Alen otthonosan penget több műfajban
Alen otthonosan penget több műfajban

„Az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak”

: Alen otthonosan penget több műfajban
Alen otthonosan penget több műfajban

Az újvidéki dreDDup tagjaival zenéről, undergroundról, jubileumra készülődve

Nem akkor készült el ez a beszélgetés, mikor eredetileg kellett volna. A zentai Rinis buli után ugyanis a rocksztárkodással elfoglalt bandát nem érdekelték a kérdéseim. Létrejött viszont még mielőtt az újvidéki ipari rock csapat a 20-dik születésnapját derekasan megünnepelte volna a szabadkai Mladost klubban egy pénteki napon. Az interjú a CK 13-ban készült pár sör és sok D-vitamint tartalmazó napfény mellett, alatt. A vegan lányok szorgosan készültek az esti konyhára az alter klub udvarában, nagy szakértelemmel aprították a gombát a paprikásba, pirult a hagyma, mellettem jobbról Wolfheart lemezkritikát írtak. Alen Habek, a dreDDup gitárosa pedig munka utáni relaxációt gyakorolt volna velem szemben, ha nem nyaggatom a kérdéseimmel.

 Mikor felvetettem Mihajlónak egy interjú lehetőségét, azt mondta, ő többé nem nyilatkozik a dreDDup kapcsán, forduljak hozzád. Miről is van szó?

Mihajlo rengeteg interjút adott az elmúlt évek során, teljesen ráunt ugyanazokra a kérdésekre megközelítőleg ugyanazokat a válaszokat adni. Gemini és Bora nemrég érkezett a bandába, és mivel Mihajlo után én vagyok a legrégebbi zenekari tag, rám lett hárítva a felelősség.

Mihajlo körül folyton változik a felállás, és sokak szerint a dreDDup az ő egyszemélyes zenekara. Mennyire érzed magad a banda teljes jogú tagjának?

A kezdetektől a történet 100 százalékos részének érzem magamat. Egyértelműen Mihajlo a bandagazda, de soha nem volt olyan, hogy valamit nem tudtunk volna megbeszélni; az aktuális zenekari tagok közösen beszélik meg a banda dolgait, és nem feltétlenül Mihajlóé az utolsó szó.

Úgy tudom, régebben Mihajlo írta az összes dalt. Ez változott valamit az utóbbi években?

Mihajlo mindig komplett lemezkoncepcióval érkezik, de a részleteket közösen dolgozzuk ki, hozzáteszünk vagy elveszünk belőle. Ő nem gitárban gondolkodik, ez az én dolgom, én találom ki, akárcsak a basszeros a saját témáit.

dreDDup Mihaljo

Egy jól sikerült selfi Mihajlótól, miután hazaért egy darkgoth-estről

A nevedet évekig az extrém metál zenei színtéren ismerték Szerbiában. Hogyan keveredtél egy ennyire más jellegű zenekarhoz?

2009-ben a zenekar hangosítója voltam, és elég jól megtanultam a repertoárt. Aztán mikor pár napra Horvátországba kellett volna mennie a bandának, Saška nem kapott útlevelet, és én ugrottam be a helyére. Nem sokkal később kiszállt Bojan, az akkori gitáros, és Francz, valamint Mihajlo rábeszélésére végül én vettem át a helyét.

Körülbelül kétévente jelentettek meg új albumot. Te hogyan látod a legutóbbi kiadványotokat, amely DeathOveen címmel jelent meg az év elején?

Szerintem technikailag jobb, mint az előzőek, de azok irányvonalát követi. Pontosan észre lehet venni, mit hallgattunk az utóbbi időben, a sötét hangulatú szintis zenék hagyták rajta leginkább a nyomukat. Nekem jobban tetszik, mint az előző kiadványok. Összességében egységesebbnek tartom, és kifejezetten egy dalt sem utálok róla, ami szintén újdonság. Eléggé kiegyensúlyozott hallgatnivaló, ha lehet ezt mondani a zenénkre...

A dreDDup teljesen máshogy szólal meg élőben, mint a lemezeken, ez egy szándékos koncepció része?

Mihajlo elképzelése, hogy különálló hangzásokat hozzunk létre, a  lemezek sterilek legyenek, a fellépések pedig minél hangszeresebbek. Vannak sokan, akik nem hallgatnak gitárcentrikus zenéket, de szeretik a dreDDupot, és olyanok is akadnak, akik a lemezeket képtelenek meghallgatni, a koncertjeinkre viszont rendszeresen eljárnak. Szerintem ezzel kiszélesítjük a közönségünket.

Milyen a közönség összetétele?

Legnagyobb részt talán a punkok, metálosok vagy alter arcok hallgatnak bennünket. Van egy kisebb csoport akik az elektro, experimental és art rock irányzatok felőle érkeznek. Szerintem a mi közönségünk színesebb az átlagos bandákénál.

Az elektro rajongókat meg tudtátok valaha fogni zenétekkel?

Érdekes hogy míg a punk, metal, hardcore közötti válaszfalak teljesen leomlottak, addig az elektro és a hangszeres zenék között továbbra is komoly a választóvonal. Az elektronikus zene rajongóinak mi továbbra is rock vagyunk, de a dalaink felépítése és ritmikája is ezt követi. Az elektro rajongók nagyobb része továbbra is idegenkedve figyel minket, van egy nagyon kis réteg aki esetleg végig tud nézni komolyabb trauma nélkül egy fellépésünket.

Akármikor beszélek Mihajlóval mindig megragadja az alkalmat pár rossz szájízű megjegyzésre  a metál zenével kapcsolatban, tette ezt még egy Iron Maiden koncerten is ahol összefutottunk....

Mihajlo állandóan szarozza a metál zenét és ellenzi az egész színteret. Határozottan állítja, hogy nem hallgat fémzenét, ennek ellenére 90 százalékba metál zenével, zenészekkel van körülvéve és minden koncerten ott van... haha. Neki valójában a metál zene negatív konotációjával van baja, ő inkább a punk/hc színtér része volt régebben. Amúgy Mihajlót nem szabad nagyon komolyan venni, mindig szarozik valamit, mert folyton beszélési és provokációs kényszere van.

Elég sokan nem kedvelik Mihajlo személyiségét, ti pedig már 8 éve együtt zenéltek. Neked mi a véleményed róla?

Mihajlo egy kretén, de pozitív értelemben. Nagyon könnyű utálnia annak, aki nem ismeri, mert eléggé lelketlennek tünteti fel magát, olyannak, aki bármikor bárkivel összeveszik. Megvan az a tipikus frusztrált viselkedése, mint a dühös kisgyereknek, aki azért tombol, mert nem találja az üzletben a kedvenc édességét. Aztán amikor valaki veszi a fáradságot, és alaposabban megismerkedik vele, akkor rájön, hogy ő egy szeretni való jóindulatú egyén, a mű balhéi ellenére. Nem kell őt mindig komolyan venni (legyint).

dreDDup Mihajlo

Mihajlo mindenkit szeret rendreutasítani

Volt már szerencsém látni, ahogy Mihajlo ex-yu rockbandák lemezeit égeti el koncerten, és interjúk alkalmával is gyakran kikel a nagy régi hazai zenekarok ellen. Szerinted ez rendben van így?

Ez is egy a nagy projektjei közül, célja, hogy igazságot szolgáltasson mindenkinek. A régi nagy yu-rock bandák szövegvilága teljesen bugyuta, csak átírták angolból, és a zenéjük nagy részét is a külföldi nagyoktól nyúlták le, akiket akkoriban itt senki sem ismert, csak akinek volt lehetősége külföldről beszerezni lemezeket. Szerinte, de énszerintem is, ezek a zenekarok igazságtalanul fel vannak dicsőítve a mai bandák mellett, miközben azokat, akik viszont sokkal minőségibb zenét csinálnak, nem veszik figyelembe, mellőzik őket a rádiók, majd lassan el is tűnnek, mert nem kapnak támogatást és lehetőséget.

Jól értelmezem, hogy Mihajlónak komoly sérelme, amiért a dreDDup 20 év után is csak underground?

Jól, de ez részben Mihajlo hibája is. Ő eredendően negatívan áll sokakhoz, gyakran azokhoz is, akik az elismeréseket osztogatják. Ameddig pedig nem ismernek el, addig nem vagy elismerve. Ha te folyton összeveszel fontos emberekkel, akkor nehezen számíthatsz támogatásra, még akkor is, ha neked van igazad. Az ellen is sokszor felemelte a hangját, hogy irreális hazai előbandái vannak a nagy külföldi zenekaroknak. Ez is a ki kinek az ismerőse elv alapján működik. Pár példa: Van Gogh a Metallica előtt, egy olyan országban, amely tele van kíváló thrash metal bandákkal. Motörhead előtt Alogia, ami power metal, majd Ritam Nereda, akinek a közönsége fasiszta bunkókból áll...

Eddig 18 kiadványotok jelent meg, ebből 7 stúdiólemez, 2 élő, 9 minialbum, gyakran eltérő zenei világgal. Te kinek és hogyan tudnád ajánlani a dreDDup zenéjét?

Ne adja fel senki, akinek nem jön be egy dal, mert a sok zenei szétesésünk között biztosan ráakadnak valamire, ami nekik is tetszhet. Emellett külön hangsúlyoznám (ebben a pillanatban épp ott terem az asztalánál a sokat emlegetett frontember, Mihajlo Obrenov is, majd kitör a röhögés) hogy van pár remek marketing dalunk, amiket házibulikon is lehet hallgatni. Persze ez még mindig nem ment meg minket attól a rengeteg unalmas töltelék daltól, amivel Mihajlo imádja kitölteni a lemezidőt (röhögés és kisebb dikskurzus a dalok minőségéről).

dreDDup

Mihajlo, mivel nem vagy hajlandó a dreDDupról beszélni, ezért arról faggatnálak, hogyan vettél részt több metal projektben is pl. Blázsóval (Ex MAD Goya, Anathema, Sarcomman stb.), az egykori kultikus szerbiai metal arccal, mikor köztudomásúan utálod ezt a stílust?

Mihajlo (a szokásos szemöldökfelvonós hozzáállásával teatralizál végig): Blázsó a szomszédom volt, rendszeresen átjött hozzám munka után egy táska olcsó sörrel, mert ő köztudomásúan mindig a mennyiségre utazott. Ezt elfogyasztottuk, és a Gorefest hangján elkezdett bömbölni, én meg felvettem. A szomszédok nagyon elégedettek voltak, kihívták mindig a rendőröket. Ki is rúgtak végül a lakásból. Nagyon hasznos kapcsolatunk volt.

Blázsó évek óta Hollandiában él, nehezen viseled nélküle az újvidéki éjszakai életet?

Mihajlo: Nagyon nehezen... remélem mihamarabb visszajön, unalmas a város nélküle, sört sem fizet nekem helyette senki. 

Pár hónapja volt egy kisebb facebook-vitátok egy belgrádi lánybandával, akiknek az egyik daluk vezérdallama nagyon hasonlít a Tam-Tam-Tam -hoz...

Mihajlo: Ez annyira jelentéktelen volt, hogy már a nevükre sem emlékszem, talán a Ruke u vis, vagy a Svi na pod volt, esetleg valami hasonló bugyuta szar girl power band....

Alen: Nem hasonlóság volt, hanem kiszedték a dallamot. De nem is ezzel van a baj. Teljesen pofátlanul álltak hozzá, megkérdezhettek volna bennünket, vagy amikor Mihajlo rákérdez, akkor nem ignorálják.

Megeshet, hogy pont ez a nagy elismerés, amire Mihajlo mindig várt? Ahogy a régi nagy yu rockbandák lenyúlták az amcsi bandákat, és itthon is sikerre vitték a külföldi slágereket, jön egy zsny kategóriás feminista lány popzenekar, és újrahasználja egy ug banda slágerét, ami pont a DreDDup?

Alen: Ez annyira elismerés, mint amikor ahelyett, hogy repülőteret neveznének el rólad, egy szeméttelep viseli neved, de lehet, még az is jobb... (gyönyörű lezárása a beszélgetés első felének, amely így röhögésbe torkollott). 

 XXXL-es méretű film készül az újvidéki undergroundról Kontrol címen.

Mihajlo Facebook-profilján keresztül rendszeresen fárasztja az embereket a különböző felvételek vadászataival, információs szükségleteivel és felhívásaival, hogy hamarosan befejeződik a munka az újvidéki undergroundról, igazságot szolgáltatva egy korszaknak. A beszélgetés további része ez után a projekt után kutat. 

Honnan jött a dokumentumfilm ötlete, bemutatni az újvidéki földalatti zenei életet?

Jó pár éve készült egy egészen jó film az újvidéki zenei színtérről. Ez azonban olyan bandákra fókuszált, akik előbb-utóbb a fősodrásba kerültek, Obojeni program, Atheist rap, Zbogom Brus Li, Vrisak Generacije stb. Elkezdtem összeszámolni azokat a bandákat, akik kimaradtak, és kb. 300-at találtam. Ezt a kört végül úgy szűkítettem, hogy végiggondoltam, kik azok, akiket soha nem hallottam a rádióban, a televízió sem kérdezte őket, valamint nem tudom elképzelni őket búcsúkban és kolbászfesztiválokon zenélni...

Mesélj valamit az anyaggyűjtésről!

Amióta kijárok koncertekre, azóta félreteszem a plakátokat, belépőket, gyakran vittem magammal kamerát, fényképezőgépet, és felvételeket készítettem, de gyűjtöttem is. Folyamatosan bennem volt, hogy kellene az anyaggal valamit kezdeni, You Tube-csatornát nyitni neki, műsort, sorozatot. Aztán erről másoknak is beszéltem, és elkezdték az ismerősök lepasszolni nálam a felvételeket. Össze sikerült szednem cuccokat olyan egykori műsorokból, amik a helyi televíziókban mentek, mint a Demo NS, Gruvanje, Inkubator, Martas Music stb.

Az igazi munkának mikor láttál neki?

Az két évvel ezelőtt kezdődött. 25 évet ölel föl. Mindent digitalizáltam super 8, vhs, dv szalagokról, fényképezőgépről, aztán tisztítottam a felvételeket, ami rengeteg időt emésztett fel. 147 személyt kérdeztem meg, hozzávetőleg 100 zenekarral beszéltem, 200-ról esik szó. Igyekeztem feltüntetni a kötődéseket, zenekari családfákat, ez sem volt egyszerű, páran azt is elfelejtették, hogy zenéltek régen.

dreDDup

A mostani dreDDup: Bora, Van Alen, Gemini, Inquisitor

Tetemes mennyiségű anyag ez. Milyen hosszúságra tudtad ezt leszűkíteni?

Szeretném, ha két órába beleférne minden, de megeshet, hogy két és fél órásra nyúlik.

Nem félsz, hogy unalmas lesz a nézőknek?

Ezek az arcok nem mutatkoztak annyit a televízióban, mint különböző junkie körökben, lepukkant zugkocsmákban és a sarki dílereknél. Nagyon vicces és érdekes sztorikat mesélnek, hidd el, nem lesz egy unalmas perc sem.

Milyen konkrétumokkal tudsz pillanatnyilag szolgálni? Mikor mutatjátok be a filmet?

Remélhetőleg május végére kész lesz az anyag. Mikor befejeződik az egész projekt, több helyen is szervezünk vetítéseket a városban, meg elküldöm pár kizárólag zenei filmekkel foglalkozó fesztiválra, aztán meglátom, mi lesz.

dreDDup Mihajlo

A dreDDup élő produkciója leszakítja sokak arcát

Te hogyan látod ezt a korszakot, amit feldolgozol a filmben?

A film kb. 1989 végén kezdődik, mikor boldogságról, csajokról, bulikról, baszkódásról énekeltek a bandák. Hódított a Wartburg Limuzin (utalás az Atheist rap nagy slágerre, ami sokakat meghódított), mindenki látszólag jól érezte magát. Ha viszont megnézel egy olyan bandát, mint a Fear of the Dog, teljesen más képet kapsz. Feltűnik egy közösség, aki mindenkire dühös, kiábrándult, tele van haraggal. Az undergroundban fogalmazódik meg leginkább a társadalmi valóság, őszintébben fejezi ki magát, mert nem vár sokat sem az élettől, sem bármi egyébtől.

Milyen bandákra fókuszáltál? Voltak stíluskorlátok?

A műfaj nem volt kérdéses, mindenki belefért, aki az undergroundban tevékenykedett, hardcore, punk, metal, ezek különböző árnyalatai, sőt pár elektro kísérlet is feltűnik.  

Sokak szerint amivel foglalkozol, nem más mint a szar másodvonalas, semmire való újvidéki zenekarok bemutatása. Szerinted miért érdemes az undergroundra figyelni?

Azért, mert az ug arcok nem állnak kurváknak, és pénzük nincs reklámra, még nem másodvonalasak, csak a körülmények teszik őket azzá. Mikor újságot veszel, a címlapon mindig valami információtartalom nélküli marhaság van, az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak, így van ez a kultúra egyéb szférájában is. Mindig érdekesebb összefüggések vannak a kirakat mögött. Ez a film az érem másik oldaláról szól, amit kevesen ismernek. Az a célja, hogy megmutassa: Újvidék nem hat zenekarról szól, azokon túl is volt élet.

A dreDDup legközelebb május 20-án lesz megtekinthető az újvidéki CK 13 klubban, 20 éves jubileumuk apropóján. Arcszaggatás garantált.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Olcsó joghurtforradalom Ha én egyszer kinyitom a számat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása (www.avasi.hu)
Német dolgozat a sivatag közepéről Az öregedés jelei: nemcsak a párod, hanem a fogsorod nélkül alszol, és elkezdesz nosztalgiázni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 45: MINT A MEDVE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diszkrimináció és nemek közötti egyenlőség A diszkrimináció azt jelenti, hogy egy társadalmi csoport tagjához másként viszonyulunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Június 14-én Mastodon: lemezbemutató koncert a Barba Negra Trackben - az Ørdøg nyitja a bulit Június 14-én új albumával érkezik Budapestre az elmúlt évek egyik leginkább ünnepelt metal zenekara.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tethyal (NS) Amikor nemrégiben azzal kerestem fel Nenadot, hogy majd drúzsizunk a Foo Fighters-koncerten, de e...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Alen otthonosan penget több műfajban
„Az értékes dolgok gyakran rejtve maradnak” Az újvidéki dreDDup tagjaival zenéről, undergroundról, jubileumra készülődve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakítsd át a tündöklő aranyeget! Juno Reactor: Shango – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 41. 41. rész – Éljen a szalonna!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Edinburgh – a skót, a boszorkány és a whisky Besötétedett. Az emberi mocsoktól csúszós kőlépcsőkön botladozva haladok felfelé.

0 Hozzászólás | Bővebben +