: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

Csipak Noémi versei

: Fotó: Gutási Lukács
Fotó: Gutási Lukács

KMV, vers 2. hely

 

Duett

 

Nem mondhatom,

hogy duettünknek vége lett.

A dal mindig szól,

bár halvány az élet,

és vége is van,

ha a földről nézzük.

Búsul a zene,

mindegyik.

De ha ellöksz, sem áll meg.

Mert végtelen, mint a csend.

A télben sem hiszek én már,

a hóangyalban sem.

Műhó esik a felhőkből

és robotok a (hó)emberek.

Csak te tudod ezt.

Miért zongorázol még mindig?

Miért hagyod abba örökre?

Ne hagyd abba.

Nekünk már csak a zene maradt.

A csend megöl.

A zene az étel, a zene az élet

és a boldogság egy falat nap.

Veled ám.

Tehát nem létezik, tudom.

A szomorúságtól alultáplált vagyok.

Citrom kell az emberiségnek, de friss

Vagy rasszizmus és cigi, de égő.

Csak próbálj beolvadni.

Pszt.

 

A lényed/g a dal

 

Élve, halva, szétcincálva érünk a „végéhez” Megkérdezzük, hogy akkor most kezdődik a boldogság?

Most érünk haza, és örökre érezni fogjuk az otthon karácsonyszagú melegét?

Választ nem kapunk, senki sem akar elszomorítani.

Emlékszem, amikor még elég volt a zene és a nevetés csodája.

Emlékszem, amikor még éltetett és szórakoztatott a kíváncsiság.

Emlékszem, hogy örökre kisgyerek akartam maradni.

Aztán emlékszem, ahogy a „valóság” bekebelezett

és többet nem számított Marcus Aurelius és a saját elveim,

mert másnak éltem.

Éltem én előtte mindennek, azóta nem tudom.

Amikor az ember lelki társra talál, többé nehezen adja át magát a külső valóságnak,

inkább él a saját, kettejük által kreált gyerekes picike kis világban,

és szomorúan boldog örökre. És elég ez neki?

Ez neki a lehető legtöbb.

Aztán ha ez elmúlna, megerősödne az az előttire vágyás,

a lehető legerősebben élne bennünk a gyerekkorba való visszavágyás,

és tengnénk a világban egyedül, és néha azt hinnénk,

hogy nem is kell,

hogy mi egyedül legyünk,

aztán rájönnénk, hogy hülyék vagyunk, hogy azt hisszük, valaha még érezhetjük magunkat egy teljes egésznek.

De ha nem múlik el, akkor halkan dallikázunk örökre.

És akkor már nem számít, hogy boldogan vagy szomorúan.

A lényeg a dal.

 

Ki vagy te

 

Heversz a tábor közepén feletted a Hold

levegőt veszel

eddig tágra nyílt szemeidet most lehunyod

s álmélkodsz gondolsz egyet,

és egy világ törik össze. hörpinthetsz mindent csak hagyj békén

hagyj békén mindent, ami nem tökéletes

ne tedd tönkre a boldogot hagyd nevetni a bolondot

és ne keverd bele az élőket sem.

Keresd, ami neked kell találd meg, ragadd meg és nevess.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Forrás: pinterest.com
Elnézést, Mastodonra mentem! Ha szerda, akkor jógán vagyok. Ezt már lassan két éve tudja szűkebb és tágabb környezetem is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Katlan idén sem volt lakatlan Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Három kontinens négy folk metal banda Az Old Buso Productions rendkívüli nyárzáró és őszindító bulira invitálja a folk és pagan metal v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) a tavalyi sikeres Szabadegyetem After tábor után úgy döntött, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ettől lesz igazán SZINes nyarad Mivel is lehetne méltóbban lezárni a nyarat, mint egy igazán pörgős fesztivállal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hamarosan Malomfesztivál 2017 Közösségben az erő! – akár ez is lehetne az idei fesztivál mottója a „Bitang jó fesztivál” mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szerelem és Jelen KMV, humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Szakmai tanulmány az iskolarendszerről KMV, humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Gutási Lukács
Horgosi „fenegyerekek” KMV, humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Panaszzsák KMV, slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +