:

Semmit rólunk nélkülünk – a választójog korlátozása

:

A demokrácia a nép uralmát jelenti, ezért alapvető eleme, hogy a nép beleszólhat a hatalomgyakorlásba. Svájcban például rendszeresen tartanak társadalmi vitákat és ezt követő népszavazásokat az állampolgárokat érintő kérdésekről, így ott a nép és a pártok valóban közösen tudják alakítani az ország sorsát. Más országokban a demokrácia nem ennyire széles körű, és nagyrészt kimerül abban, hogy időnként kiírnak egy választást. Belgiumban kötelezővé teszik a részvételt, és büntetik azt, aki nem él a választójogával. A legtöbb ország választásai viszont önkéntesek: csak az vesz rajtuk részt, aki véleményt kíván nyilvánítani. És persze, akinek nem korlátozzák a választójogát.

A demokráciának hiába alapelve az általános választójog, ez még korántsem jelenti azt, hogy tényleg mindenkit megillet. Például aki kiskorú, az nem szavazhat. Akkor sem, ha egyébként tizenpár évesen személyiségéből adódóan érdeklődőbb és tájékozottabb a világ dolgait és a közügyeket illetően, mint egynémely felnőttkorú honfitársa. Ugyanígy nem szavazhatnak azok sem, akik pszichiátriai betegek vagy értelmi fogyatékossággal élnek: nekik esélyük sincs befolyásolni a közéletet. Sok országban azokat is megfosztják a választójoguktól, akik börtönben vannak, és időről időre fölmerül az is, hogy iskolai végzettséghez kössék a szavazati jogot.

Az általános(nak nevezett) választójog csak a modern demokráciákra jellemző: régebben is lehetett persze szavazni, de olyan feltételek mellett, amiket ma már nevetségesnek érzünk. Ilyen volt például, hogy csak a felsőbb társadalmi rétegek tagjai (mint az arisztokraták) szavazhattak, vagy hogy a nőknek nem volt választójoguk. Ez utóbbi még csak nem is volt olyan régen: alig több mint száz éve indult be a folyamat a nyugati országokban. Magyarországon száz éve még nem szavazhattak a nők, Szerbiában (illetve akkor még Jugoszláviában) 1946-ban adták meg a választójogot a nők számára, mára pedig olyan távoli helyeken is szavazhatnak a nők, mint Kuvait vagy a Dél-afrikai Köztársaság.

Sokáig tehát magától értetődő volt bizonyos társadalmi csoportok kirekesztése a választójogból – és hát ne tagadjuk, így van ez még ma is. Miért is lenne baj, ha enyhén értelmi fogyatékosok – olyanok, akik amúgy munkát vállalnak és családot alapítanak – beleszólnának a politikába? Amilyen furcsa ma nekünk belegondolni abba, hogy bizonyos fokú értelmi sérülés nem jelenti automatikusan a felelős döntésre való képtelenséget, ugyanolyan hihetetlen volt a 19. században, hogy a nőknek is van releváns véleményük, sőt el is akarják mondani.

vote

A választójogunk segít abban, hogy befolyásoljuk, ki legyen az elnök, ki hozza a törvényeket, amiket aztán nekünk kell majd betartanunk. Éppen emiatt van szükség arra, hogy a választójog tényleg mindenkit megillessen: ha már rám kötelező érvényű jogszabályokat hoznak, legalább egy pici beleszólásom legyen a dologba. Ellenkező esetben egész társadalmi csoportok igényeit és érdekeit lehetne figyelmen kívül hagyni.

Ha például nem engedjük szavazni azokat, akik nem fejezték be az általános iskolát, akkor senki nem fogja az ő érdekeiket figyelembe venni. Nemcsak önmagában azért, mert nem szólhatnak bele, ki alkosson törvényeket, hanem azért is, ami ebből következik: ha úgyse szólhatnak bele, akkor nem kell velük kompromisszumra lépniük a pártoknak, vagyis kényük-kedvük szerint semmibe vehetnek egy társadalmi csoportot. Ez pedig előbb-utóbb ahhoz vezetne, hogy valóban semmibe veszik majd őket, akkor pedig a szavazati jogától megfosztott társadalmi csoport egyre inkább leszakad. Még kevesebb lehetőségük lesz az életben, még nagyobb lesz köreikben a nyomor, és még inkább elnyomja őket a fennálló társadalmi rend.

Így volt ez a nők szavazati jogával is: amíg férfiak hozták a döntéseket, és ők is irányítottak, addig olyan kérdésekben sem dönthettek a nők, mint például a gyerekvállalás – ami pedig elég alaposan érinti őket. A kiskorúak választójogának korlátozása annyiban más, hogy belőlük egyszer még szavazó állampolgár lesz, ráadásul a szüleiknek van szavazati joguk, ezért olyan nagyon nem érdemes keresztbe tenni nekik. Az értelmi fogyatékkal élők feje felett viszont sokszor születnek olyan döntések, amelyek károsan érintik őket, és amilyenek valószínűleg nem jönnének létre, ha lenne szavazati joguk. Ilyen volt például az, amikor Magyarországon kevesebb mint a felére csökkentették a munkarehabilitáció néven futó foglalkoztatásért járó pénzt. (A munkarehabilitáció a gyakorlatban azt jelenti, hogy fogyatékkal élők olyan munkákat végeznek el, amiket ők is el tudnak: például a gondozóik segítségével szőnyeget szőnek.)

Ahelyett, hogy számukra is esélyt adunk a saját életüket érintő kérdésekbe való beleszólásba, miért kellene további társadalmi csoportokat kizárnunk a választójogból? Az iskolázatlan embereket valóban könnyebb becsapni, és kiszolgáltatottságukból fakadóan a szavazatukat is könnyebb megvásárolni. De egyrészt az intelligencia nem jár együtt az iskolázottsággal: számtalan olyan diplomás ember létezik, aki föltétel nélkül elhiszi, amit az újságban olvas vagy a tévében hall. De lehet valaki világhírű atomfizikus, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy fontos társadalmi kérdésekhez is értene – hiszen az nem az ő szakterülete. Sőt, ezen a gondolatmeneten végighaladva előbb-utóbb eljutnánk odáig, hogy csak azok szavazhassanak, akiknek valamilyen társadalomtudományi diplomájuk van, mert hát ők értenek a legjobban ezekhez a dolgokhoz.

Másrészt az alacsony iskolázottságúakat büntetve elvenni tőlük a beleszólás jogát hosszú távon nem lehet kifizetődő. Ehelyett érdemesebb lenne őket inkább abban segíteni, hogy minél felelősebb döntést hozhassanak.

Ennek a legkézenfekvőbb módja pedig az oktatás, mert ezzel mozdítható elő leghatékonyabban a társadalmi mobilitás, vagyis az a folyamat, amikor a hat osztályt végzett házaspár gyerekéből ugyanúgy sokdiplomás professzor válhat, mint az orvosok és jogászok gyerekeiből. Az oktatás mellett pedig a szabad média, a nyílt véleménycserék, a társadalmi párbeszéd ösztönzése is elősegíti, hogy a társadalom peremén élők is hozzájussanak azokhoz az információkhoz, amelyek alapján felelősen dönthetnek.

Hogy nem minden állampolgár tud az összes körülményt mérlegelve döntést hozni, az valódi probléma. Erre a problémára viszont nem lehet válasz egyes társadalmi csoportok kizárása a választójogból, mert ez nemcsak emberi jogot sért, de magát a problémát sem oldja meg.

vote

A korlátlan egyenlő és általános választójog nem igaztalan a vagyonos osztályokkal szemben sem, mert hiszen nekik is megadja azt a jogot, amelyet a szegényeknek és vagyontalanoknak megad, azzal a különbséggel, hogy nekik vagyoni és kulturális fegyvereik lehetővé teszik ezen jognak jobban való kihasználását. Ellenben az általános és egyenlő választójog az egyetlen, amely a vagyontalan osztályokkal szemben nem igazságtalan: mert minden korlátozás a társadalom mai berendezkedése mellett ezeket az osztályokat sújtja.

(Kunfalvi Zsigmond: Általános választójog. Budapest, 1912)

 

Ez az általános választójog dolog nem olyan bonyolult.

1. A politikai pártok a szavazókért versenyeznek.
2. Ha egy polgár nem tud szavazni, őt nem fogják képviselni a pártok, mert nem áll érdekükben, nem éri meg erre erőforrást fordítani.
3. Akkor ezek az emberek a közösségen kívül maradnak, az érdekeik képviselete nélkül.
4. Ami azt jelenti, ha általános iskolánál húzzuk meg a határt, lesz egy nagy tömeg, aki nem végzett általános iskolát, és nem lesz képviselete, ezért az állam nem fog pénzt fordítani az életkörülményeik javítására, pl. arra, hogy elvégezzék az általánost.
5. Ezért a mainál is nagyobb eséllyel örökítik tovább a szegénységet a gyerekeikre, akiknek szintén nem lesz képviseletük, mert jó eséllyel nem végzik el a általánost, nem lesznek szavazópolgárok, így nem éri meg rájuk energiát fordítani a pártoknak.
6. Még kisebbre zárul a kitörés esélye, létrejön egy egyre növekvő tömeg a társadalom alján, aki semmilyen joggal nem rendelkezik, nincs képviselete, de élni akar.
7. De mivel élni akarnak, és tudják, hogy a közösség lemondott róluk, ők se fogják magukénak tekinteni a közösség szabályait.
8. Ebből jön létre a társadalmi robbanás.

(Jámbor András – Facebook. 2017. augusztus 3.)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kép forrása: http://i.dailymail.co.uk/
–68. nap – A barát Mindig jó, ha van az ember közelében valaki, akire számíthat, bármilyen helyzet adódik is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 50: LELKI FELKÉSZÜLÉS A VIZSGÁRA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Semmit rólunk nélkülünk – a választójog korlátozása A demokrácia a nép uralmát jelenti, ezért alapvető eleme, hogy a nép beleszólhat a hatalomgyakorl...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vendégcsalogató plakát
A megvilágosodás útjai hangjegyekkel kikövezve 2. Barangolások a szerbiai rock/metál múltjában és jelenében – 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ahol minden metál 2. Brutal Assault 2017 – II. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Kezdjük megtalálni a közönségünket” A 2012-ben alakult adai/zentai vagy inkább bácskai Phrenia szekere továbbra is ezerrel dübörög.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nam hietha arw Ged arkvaissa!” – avagy a harmóniában egyesítő mágia Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója; Atuan sírjai; A legtávolibb part – 1968–1972

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 44. Sporhetsztori 43. rész – Malomsztori 2.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mindennapi betevő pszichopatológiája A ma embere gyorsan, kapkodva, elvárások közepette él, ez azonban hatalmas teher legtöbbünk pszic...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Valami véget ért Ülök egy széken a sötét ég alatt. Előttem színes ruhában ugráló bugrisok, felettem a közönyös Hol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy túra, egy kihívás, egy élmény Jézus-barát Gyalogtúra 2017, Tóthfalu

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
II. VIFÓ Ifjúsági Konferencia Megérkezett az ősz és a Vajdasági Ifjúsági Fórum (továbbiakban VIFÓ) lelkes aktivistái újra megsz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Pámer Csilla Pámer Csilla vagyok. Ez egy mondatnak számít?

0 Hozzászólás | Bővebben +