:

Fapados utazó luxusszilvesztere Krakkóban

:

Történt az Úr 2017. évének december havában, hogy a hátizsákos utazó új feladatot kapott. Ez a feladat pedig nem volt más, mint hogy félretegye spórolós énjét, és olyan helyen aludjon, ahol normális az ágy, hogy a reggeliről meg a jakuzziról ne is beszéljünk.

A következőképpen történt a dolog.

December 27-e van. A párom apukája és tesója úgy döntenek, hogy letaszítanak a low-budget trónomról, és azzal a felkiáltással adnak egy igen szép összeget, hogy ezt kötelezően utazásra kell költenünk, de nem lehet:

a, hostelben aludnunk a lábszagban,

b, lakókocsiban aludnunk fűtés nélkül,

c, szendvicsen élnünk.

Az agyam gondolatban már a Skyscannert kémleli, hogy vajon milyen olcsó repülőjegyet tudnék ezért a pénzért találni. Ez legalább egy egyirányú jegy New Yorkba, ha több átszállással megyünk, és, mondjuk, Pozsonyból... Végül megadom magam, és mivel semmi értelmes ötletünk nem volt szilveszterre, eldöntöm, hogy foglalok valamit jót a közelben, megünnepelve, hogy már egy éve nem öltük meg egymást a párommal. A választásom végül Krakkóra esik, mivel nagyon szép hely, aránylag olcsó, és könnyen megközelíthető.

Krakkó

Már 20 euróért találtunk volna buszt Krakkóba, de az út 5-6 óra, ami elég macerás, főleg 185 centis férfiaknak. A bicskapózt kevesen kedvelik. Eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a hálókocsit, és vonaton csorgunk fel Krakkóba. Este a Keleti pályaudvaron lefekszünk a kabinunkban, és reggel felkelünk Lengyelországban.

Krakkó

Az odaúton egy kétszemélyes kabint sikerült kifognunk. Húztuk a szánkat az ára miatt, mert 50 eurónkba került, de amikor megláttuk a szobát, nem akartunk hinni a szemünknek. Az ágy hófehér, fehér lepedő, fehér paplan. Mindenfelé lámpák, fűtés- és hűtésszabályzók. Volt saját mosdónk, felette tükrös szekrény, abban palackozott víz és csokis muffin. Mellette szekrény, fel tudtuk akasztani a kabátunkat, betehettük a cipőnket. Minitörülköző, kisszappan. Bekuckóztunk, néztünk egy jó filmet a laptopunkon, reggel pedig a kalauz ébresztett kávéval. Amíg nem tudtuk elfoglalni a szállást, megnéztük a várost, délután pedig beköltöztünk a szobánkba a hotelben. Egy négycsillagos szállodát sikerült kifogni, aminek az alagsorában medence, jakuzzi, gőzkabin és szauna is volt. Papucsban, törülközővel beszálltunk a liftbe, kiszálltunk a spa részen, és amikor kipancsoltuk magunkat, vizesen, bikiniben (no jó, igazából Ádám nem bikiniben volt) beszálltunk a liftbe, felmentünk a harmadikra, és a szobánkban beültünk a kádba.

Krakó

Szóval, jó volt az élet.

A hotelban szerettünk volna szilveszterezni, mert láttam a neten, hogy nagy parti készül ott, de kiderült, hogy az azért nem a mi pénzünkhöz van szabva – 500 euró volt a belépő. A Couchsurfing fórumán találtunk egy ajánlást egy bulira a belvárosban, ahol 10 euró volt a belépő, és ingyen pezsgőt is adtak vele. A Couchsurfing amúgy egy olyan közösség, ahol a tagok felajánlják a kanapéjukat más országból érkező tagoknak, ingyen. Nyitott szellemű, barátságos emberek csoportja ez, én először Kanadában használtam, Montrealban.

Szilveszter napján a városban jelmezes futóverseny volt. Beváltottuk a dinárunkat – amit amúgy teljesen követhetetlen árfolyamon váltanak, ezért 5 helyen meg kellett kérdeznünk, hogy mennyit adnak érte –, és nekiálltunk enni.

Krakkó

A lengyel KUMPIRt nagy örömmel fogadtuk, ez igazából ugyanaz, mint az angol jacket potato; egészben sült krumpli, megtömve minden földi jóval. Én krakkói kumpirt ettem, ami borzalmasan rossz volt – beletettek kb. mindent, amit találtak, az uborkától kezdve a zöld olívabogyóig, Ádám kolbászos-sajtos kumpirja viszont mennyei volt. Halálra ettük magunkat, aztán elnyúltunk a tévé előtt.

A tévé Lengyelországban a világ legviccesebb dolga. A hotel, bármilyen „fancy” is volt, nem szolgált egy normális csatornával sem, így kénytelen voltunk lengyel filmeket nézni. Ez nem lett volna ekkora hecc, ha a lengyelek nem egy emberrel, robotikusan szinkronizálnák a filmeket. A Stargate-et néztük, és egy férfihang ugyanazon a monoton hangon olvasta fel a női szöveget, a gyerekekét is. Amikor nagy csata volt, és mindenki kiabált, akkor is teljes nyugalommal mondhatta azt, hogy: Ó, ne, lőnek, mind meghalunk! (Nyilván csak feltételeztük, hogy ezt mondhatták, miközben dőltek a falak, és mindenki menekült, merthogy lengyelül nem beszélünk.)

Krakkó

Krakkó furcsa módon tele van sushiéttermekkel, és itt ettük életünk legjobb sushiját. A lengyel konyha amúgy is pazar – ezt a hotel terülj-terülj asztalkás reggelijei is bizonyították –, de úgy tűnik, a lengyelek egyszerűen nem tudnak rossz ételeket előállítani. Vagyis a krakkói kumpiron kívül...

Krakkó

A hazafelé utunk már kevésbé volt szerencsés. Egy négyágyas kabinban volt már csak hely. Az ágyakra két lepedő és egy pokróc volt odadobva. Az „ágy” keskeny volt, és hogy kispórolják a korlátot, a legurulást úgy gátolták meg, hogy befelé lejtsen az egész. Ezzel nem is lett volna gond, ha az ágyat fogó vasakat nem pont oda teszik, ahova begurulsz, és ezzel két kemény vasdarabon fekszel. Vizet csak venni lehetett, a hely szűk volt és rossz szagú. Két idősebb franciát kaptunk szobatársnak, akik nagyon szerettek volna beszélgetni, mi meg túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy ki tudjuk hámozni, mit mondanak.

Krakkó

Mint az életben általában, ez az út is a Pareto-elvet követi, ami azt mondja, hogy a következmények 80%-a az okok 20%-ára vezethetők vissza. Pl. a lakosság 20%-a birtokolja a javak 80%-át. Ebben az útban pedig 80 százalék hiperszuperség volt és 20% bosszúság – a béna visszaút és a krakkói kumpir. De ha összeadok-kivonok, akkor ez még mindig bőven az ötös kategóriába tartozik, és azt hiszem, ha egyszer rám szakad egy valag pénz, talán én sem fogok annyira fapados utazó maradni, mint amilyen most vagyok. Addig is marad minden a régiben, mondhatni, C’est la vie és Sayonara hamarosan!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Mátyás király szobra Kolozsváron
I. Mátyás király (1458–1490) 560 éve annak, hogy Mátyást királlyá választották, és februárban lesz születésének 575. évfordulója.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Masada
Melegebb éghajlatra DAY 4 IN ISRAEL

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: jclao.com
Jogi Kar, te drága! DAY 61: A TITOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kollektív bűnösség helyett tolerancia Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Javítsa állagát... Brutal Assault 2017.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vudu és okkultizmus az élet káprázatán innen és túl Alan Parker: Angyalszív (Angel Heart) – 1987

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 48. 48. rész – Egy kis kitérő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az vagy, amit megeszel?! 1. Első rész: Táplálkozásunk művészete

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fapados utazó luxusszilvesztere Krakkóban Történt az Úr 2017. évének december havában, hogy a hátizsákos utazó új feladatot kapott.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újvidéken a Pestilence Három évvel a szerbiai debütálása után a holland Pestilence zenekar visszatér – ezúttal az újvidé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kovács Attila
Aki választ: Hajdú Tamás Újvidéken láttam meg a napvilágot 1988. január 2-án, és a nevem Tamás lett. A vezetéknév adva vol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az LI. KMV műfajai és pályázatai (A döntő időpontja: 2018. április 27–29.)

0 Hozzászólás | Bővebben +