Jól éreztük magunkat, jól laktunk, jót buliztunk, és most visszatérünk. Véget ért egy újabb szünidő, itt vagyunk az új évben, lassan véget ér a január is, és teljes gőzerővel dolgozunk, belecsapunk a lecsóba, és igyekszünk színesebbé tenni a szürke hétköznapokat, a fekete-fehér napokat egy kicsikét feldobni.

Naptár szerint ugyebár tél van, és ilyenkor legtöbben a meleg szobára szavaznak, a paplan, pokróc alól nézhető filmekre, sorozatokra, a tűzhely mellett olvasható könyvekre és a zenére, amely majd betölti a négy fal közti teret. A téli sportok szerelmesei természetesen nem fognak egyetérteni velem, ők mindent megadnának egy jó kis hótakaróért, egy jó csúszós lejtőért, amin le tudnak száguldani szánkón, sílécen vagy hódeszkán. Jómagam törekszem az egyensúlyra, legyen téli sport, ugyanakkor meleg is. Nagy örömmel követem a téli sportközvetítéseket, legyen szó a síelés valamely válfajáról vagy akár szánkóról, bobról, korcsolyáról. Az élmény egy bizonyos szinten meglesz, de nem kell megfagynom közben, nem kell utat engednem a megfázásnak. Vagyis de, mivel a meleg szobában ugyanúgy ki vagyunk téve a megfázásnak, mint a sípályákon. A fene sem érti a dolgot, de így van, ezt így kell elfogadni. Éppen ezért a szobában is törődnünk kell az egészségünk megőrzésével. Hát törődjünk vele...

Törődjünk azzal, hogy a házunk előtt el legyen takarítva a hó, hogy a csúszós járdán ne essünk seggre, hogy a zoknink ne legyen nedves, hogy mindig legyen nálunk zsebkendő, hogy fedetlen fővel ne menjünk hóesésben, hogy a vízforraló mindig működőképes legyen, hogy otthon mindig legyen tea, hogy elegendő vitamint juttassunk a szervezetünkbe, hogy egészségesen étkezzünk, hogy időnként engedjünk a csábításnak, és némi egészségtelen élelmiszernek is szabad utat adjunk, hogy elegendő folyadékot juttassunk a szervezetünkbe. Törődjünk egymással, törődjünk utastársainkkal, a környezetünkkel... Ugye milyen sok mindenre kell odafigyelni? Nem is gondolná az ember, hogy egy nap folyamán hányféle dologra figyel oda tudatosan vagy tudatlanul, csak mert így szokta meg, csak mert így van kódolva, a génjeiben van, hogy törődjön ezekkel a dolgokkal.

Azt szokták mondani, hogy a tél egy depressziós évszak, és különösen az ünnepek után van kitéve a lélek a mára mindenhol elterjedt depresszió csábításának. Hideg van, korán sötétedik, későn virrad, csúsznak az utak, nem érünk oda sehova sem idejében, az embereket meg eszi a fene. Talán nem a legjobb módszer, de amennyiben érezzük, hogy rajtunk is kezd eluralkodni valamiféle letargia, akkor nézzünk slow TV-t. Ha még nem hallottatok róla, elmondom, hogy felgyorsult világunkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Olyan műsorokról van szó, amelyek órákon és órákon át tartanak, például fél napon keresztül kísérhetjük figyelemmel, amint valaki kötöget, de 17 órás vonatutat is közvetítettek már. És hogy ez hogyan rángatna ki bennünket a letargiából? Fél óra után minden bizonnyal legtöbbünkön eluralkodik valami megmagyarázhatatlan tenni akarás, és biztosan belefogunk valamibe, ami leköt bennünket, csak ne kelljen a slow tévét nézni tovább.

Szóval kalandra és lassúságra fel!

Képgaléria: