A pusztulás nyomait nézem az utcán, a falakról pergő vakolatot, a betört ablaküvegeket, a táblákat, amelyek figyelmeztetnek a magasból aláhulló törmelékre. Látom az utcán kóborló kutyákat, a nejlonzacskókat, amelyeket a szél táncoltat, és arra gondolok, milyen jó is a havazás, amely elrejti ezeket a dolgokat, és a tavasz, amely virágokkal tölti meg a várost. A természet mindent eltakar, és idillivé varázsolja még a legelhagyottabb utcaszegletet is. Gondoljunk csak a Varázsló kertjére. Mennyi titok rejtőzhet a virágzó természet mögött! A mélyben napról napra milliónyi csoda megy végbe, amit nem veszünk észre. És milyen jó, hogy nem vesszük észre, hisz csak így tudnak megmaradni a maguk fenségességében, és csak így tudnak számunkra is valami mást nyújtani, mást, ami eltér a megszokottól, amit nem értünk, ami így megmarad titoknak, megmarad mítosznak, egyszerre ígéret és beteljesülés, egyszerre tegnap és holnap.

Az építkezés nyomait nézem az utcán, a friss aszfaltot, a felújított timpanonokat, a táblákat, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy építési területen járok, védősisak viselése kötelező, és illetékteleneknek tilos a bemenet. Látom a parkban ugrabugráló énekesmadarakat, a fészkeket a fák csupasz ágai között. Az ember képes arra, hogy szépet alkosson, hogy lábnyomával ne csak megnyomorítsa a természetet, hanem teret adjon a csodának, védje a számára kedves dolgokat, és örömet szerezzen társainak, legyenek azok emberek, állatok, növények. Minden épület titkot rejt, a fizika mágiája legyűri a józan észt, a családok titkai élettel töltik meg az anyagot, és az ablakban zöldellő növények meséi mindenki számára szolgálhatnak tanulsággal.

Nyitott szemmel kell járnunk, megfigyelni a világot, tanulni a dolgokat, megélni a perceket, de ugyanannyira fontos, hogy gátat szabjunk a tudásnak. Léteznek dolgok, amiket meg kell hagynunk titoknak, ismeretlennek, mítosznak, amiket nem szükséges megértenünk, hanem együtt kell élni velük egy a valóságtól időnként független síkon. Vegyük észre a szépet, a rútat, a kedveset, a mostohát, ugyanakkor hunyjunk szemet a szép, a rút, a kedves és a mostoha felett is. Lássuk a szemünk előtt zajló eseményeket, tapogassuk ki a hátterüket, de engedjük meg, hogy a titok titok maradjon, ne hagyjuk, hogy a magyarázat megölje a mítoszt, hogy az elmélet kipukkassza a piros léggömböt.

Képgaléria: