:

„Ez egy nedves kor, nappal vér folyik, éjjel bor”

:

Hobo Blues Band: Vadászat – 1984

„Az ölés kéje, az áldozat odaadása és a mindenek fölött álló Halál megnevezhetetlen és félelmetes szelleme: ez a Vadászat”

(Földes László, 1989)

Bessie Smith Sings more Blues, ja, itt tartok – a HBB szólt előtte sokáig, meg majd utána is, persze –, ez Louisiana, színtiszta Delta, és hát nagyon érzi a csaj, hallgasd meg!, közben felmerült néhány drágakő erejéig Philadelphia Jerry Ricks is, noná, a szintén autentikus torkolatmuzsikát virtuózan pengető csávó annó 1987-ben meg is jelent egy pazar bakelit erejéig Magyarországon (az Artisjusnál), miben Hobónknak is benne volt a pemzlije, kezdjük hát itt.

...és most. Azt mondja a fáma erről az opusról, hogy aszongya: a Hobo Blues Band negyedik (egyszersmind dupla) nagylemeze kilépést jelent a blues keretei közül – nem is ám hagyományos koncert formájában mutatták be annak idején, hanem egy „szcenikus elemekben gazdag esten” (rend.: Szikora János). Földes László víziójában egyébként is sokkal inkább színpadi műként vagy filmként létezik ez a mű. (Egyébként ezekre születtek kísérletek, Verebes Ernő barátom részt is vett a dologban, de erre most, hely híján, inkább nem térek ki.) No de. Egy dzsó, mint száz, számomra annyira teljes ez a lemez, mint egy József Attila-vers például – esetleg Latinovits interpretációjában, ennyit megengedek –, és hallgatva is annyi szín, kép és benyomás ér, hogy arra bármi extra pakolva csak összezavarna, rontana az összképen, eh, fe’tsd e’. Meg persze kultlemez. Ja. És hogy blues-e, avagy kilépés? Minden hiteles alkotás kilépés – extázis, gyönyör – úgy alkotója, mint befogadója számára, nincs mese. (Mesél az erdő, hehe.) Abszolút opus.

Hobo Blues Band

Egyrészt zsigeri. Póka Egon és Tátrai Tibor briliáns alapját, ami magában egy örömzene!, tetézik a többiek, nem utolsósorban a vendégművészek (nézz csak utána!), Hobó és Deák Bill Gyula meg... Oké, valljuk be, egymás nélkül nem sok szart érnek. Hadd mondjuk ki végre. Holott a Kapitány az univerzum egyik legszenzációsabb torka, Földes meg, persze csak ha leszáll a magas paripáról, kegyetlen jól mond verset, prózát... oké, énekelnie nem kéne túl sokat, hah. Jó, Bill mellett elmegy... főleg A szökött néger fegyenc balladájában. De Bill a Band nélkül unalmassá válik, Hobó meg átmegy pökhendi nyugalmazott kosarasba, na ne vicceljünk már! A Ginsberg-lemezzel lenyűgöz, a Morrisonnal felbasz (és elemezhetnénk – a Viszockij például erős közepes volt, vagy az fölé). A Vadászat az a Pillanat, ahol két szunnyadó félisten egymásra talál – jó néhány személy asszisztálása mellett, mint ahogy az lenni szokott. Basta.

Hobo Blues Band

De hát kanyarodjunk is már vissza a Vadászathoz, az isten szerelmére; hát adatik-é monumentálisabb példa a két fickó együttzengésére, mint A tigris és a medve utolsó találkozása?! No, ugye. Koszorús költőkben pedig itt sincs hiány. László tündökölhet Shakespeare, Arany és Pilinszky maszkjában – mégis akkor a legmegrázóbb, amikor a saját szövegét morogja orcádba: Az orgia. (Ami tartalmazza a Négysorost is – háromnegyedrészt énekelve. Egy prózafolyamban.) De a többi esetben is remekel.

Hobo Blues Band

Item: A kommunizmus – akár bármely más földi rendszer – is csak egy sajátságos/álságos mitológia, perspektíva kérdése, s mint olyan, megvan a maga, ilyen-olyan, kritikája. Amennyiben az elbírálás művészi szférákban történik, az az adott rendszer hatékonyságát is markánsan jelzi. Nos, számomra a Vadászat a mindenkori rendszer abszolút hiteles kritikáját jelenti, nem mellesleg pedig amekkora mérföldkő a magyar zenetörténetben – a magam öneszmélésében és zenei ízlésem formálódásában is ugyanakkora.

Kritika. Cenzúra. Van az én Lénárd haveromnak egy remek elmélete (és gyakorlata is, persze) a cenzúra jótékony hatásával kapcsolatban: kreativitásra késztet. Ha nem akarsz prosztó tiltott lenni, mint a ’Rice vagy szürke megtűrt, mint a Metró, akkor megcsavargatod az agytekervényeket, mint ezek a pimasz „hippik”. Persze csak ha izgalomba hoz ez az egész Karnevál. (Meg persze még meg sem született júgómagyarként azt sem tudhatom, ki kinek a kibaszott rokona volt.) Tanulmányozd cseppet a marxista elméletet, a lenini (sztálini, kádári, titói etc.) gyakorlatot, aztán hallgasd végig nyitott füllel ezt az albumot – és kacagj. Röhögd magad halálra. (Mint az a magas rangú külföldi vendég, aki magyar történelemkönyvet olvas – nem mintha a saját „katekizmusa” több igazságot tartalmazna.) Merész? Több annál: zseniálisan gyáva. (Még a rendszer senecáját, „színművészeti mindenhatóját”, a jó öreg Major elvtársat is bevonták, ráadásul az opus nyitányába. Ügyes.)

 

Hobo Blues Band

Item: „A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.” Hm?... A Vadászat alapelvei – mantrázz rajta egy sóhajtásnyit. Mintha a Csoda közepette annak „elkövetői” jócskán többre is ráéreztek volna, mint rendszer, diktatúra, elnyomás, cenzúra. Egy 1978-ban megmutatkozni kezdő „szombat esti bluesegyüttes” hat évvel később konceptlemezzel jelentkezett, ami egyébként úgyszólván példátlannak számított annak idején Magyarországon. És csupán az akkor éppen fennálló rendszert bírálták vele, mint Hofi a „kocsmapult megől”?... Ne röhögtess.

 

Tudod, mit? Ez egy kibaszott mestermű. Nem érdekel, milyen férges csírákból szökkent szárba. Lélegezd be virágainak illatát – most itt tartunk; a termésre várni kell. Termékeny lesz-e egyáltalán, vagy eleve rothadó? Legyen meg az Ő akarata.

A virágcsokor mindenesetre tökéletes. Makulátlan. Bódító.

(Írjak egyesével a dalokról is?... Viccelsz?... Huszonöt gyöngyszem. Pergesd.)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
A bántalmazás A bántalmazók kreativitását nem kell sem félteni, sem alábecsülni: rendkívül változatos módszerek...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy srác, aki csak a világot szeretné látni Interjú a magyarkanizsai Muhi Kristóffal

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sirius
Budapest felfedezése 120. NAP

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.beekmanschool.org
Jogi Kar, te drága! DAY 64: JAZZESÍTETT POLITIKA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Ez egy nedves kor, nappal vér folyik, éjjel bor” Hobo Blues Band: Vadászat – 1984

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A zene eszköz volt, nem pedig cél A járókelők gyakran megállítanak Újvidék utcáin...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Battlestar Galactica (Csillagközi romboló) Egy sci-fi, ami nem egészen az

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Festmény és falióra a buszon A 17. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny első helyezett alkotása – Részlet

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kakuszi Elvira
Lénárd Robi színházzal teli mindennapjai Lénárd Róbert az Újvidéki Színház művészeti vezetője, jelenleg egy produkció erejéig dramaturg a ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 49. 49. rész – A Valentin-napi cukormáz körüli gondolatok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az vagy, amit megeszel?! 2. Második rész – Táplálékunk légókockái

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
All You Need is Love A Valentin-nap eredete igen izgalmas, nekem elhihetitek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Magyarkanizsát is feltesszük a versenyképes rendezvények térképére” Az internetet bújva a napokban arra lettem figyelmes, hogy idén sem marad el a Vajdaságban szép l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Podolszki József publicisztikai pályázat A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Könyvtár és a Feketics Művelődési Egyesület Podolszki József Emlékb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Stock János
Aki választ: L. Móger Tímea (1981, Zombor) Költő, (újság)író, szerkesztő, művelődésszervező.

0 Hozzászólás | Bővebben +