Az elmúlt héten állítólag kezdetét vette a böjt. Ez az az időszak, amikor minden erőnkkel azon kell munkálkodnunk, hogy ne terheljük túl a szervezetünket mindenféle nehéz, közepesen nehéz, illetve nagyon nehéz ételekkel, hanem figyeljünk oda, hogy csak annyit együnk, amennyit a testünk a normális funkcionáláshoz megkíván. Egy falattal sem többet. A böjt nem egyenlő a fogyókúrával, bár a kettő egész nyugodtan összefügghet, egyik magával vonhatja a másikat. A böjtöt elsősorban a vallásból eredeztetjük, de mint a legtöbb hagyományunknak, szokásunknak, ennek is van biológiai magyarázata, nevezetesen, hogy a tél végén megtisztuljon a szervezetünk, hogy a kikelet felkészülve érjen bennünket, hogy könnyedén libbenjünk át a télből a tavaszba. Méregtelenítünk, zsírtalanítunk, talanítunk, telenítünk, hogy megfeleljünk a társadalom, illetve elsősorban a saját elvárásainknak, saját ideáljainknak. Persze mint mindent, ezt sem szabad túlzásba vinni, a nemet mondást sem szabad túlzásba vinni, mint ahogy igent sem mondhatunk mindenre. Egy kis odafigyeléssel meg tudjuk találni az egyensúlyt a nem és az igen között, a még és a már között, a naná és az istenőrizz között.

Egyensúly, harmónia. Mindannyian hallottatok ezekről a fogalmakról, és mindannyian kialakítottátok magatokban az értelmüket, a saját magatoknak megfelelő értelmet, hisz csak így tudjátok megtalálni. Ha tudom, hol van, megtalálom, ha tudom, hogy mit takar, könnyebben élek együtt vele, és ha megvan, bármire képes lehetek. A képlet, mint minden bonyolult folyamat esetében, egyszerű. Az első lépésben még értetlenül bámulunk, azután megijedünk tőle, azután igyekszünk megérteni, és ha megvan, akkor már az előtt állunk értetlenül, hogy hogyan is állhattunk előtte értetlenül és így tovább.

A világ sem csak fekete és fehér, hanem minimum szürkét is találunk benne, de olykor vöröset, kéket, narancssárgát, hupililát, olajzöldet, lilás rózsaszínt, cikláment, azúrt, bézs színt, meg a ki tudja, hány szín hányféle árnyalatának hányféle megjelenési formáját, hányféle erősségét, minőségét. Váltogassuk őket, mint más a zokniját! Egyik nap legyünk feketék, majd fehérek, majd szürkék, majd vörösek, majd kékek, majd narancssárgák, majd hupililák, majd olajzöldek, majd lilás rózsaszínek, majd ciklámen, majd azúr, majd bézsszínűek, majd a ki tudja, hány szín hányféle árnyalatában pompázzunk, és ha esetleg úgy érezzük, hogy a variációk végére értünk, forduljunk vissza vagy kezdjük elölről, vagy ugráljunk egyik színből a másikba, soha meg nem állva, soha vissza nem fordulva, egyenesen színből színbe, árnyalatból árnyalatba.

Egyensúly, harmónia, színek és egy kis böjt. Mert miért is ne...

Képgaléria: