: A képek forrása: https://weandthecolor.com
A képek forrása: https://weandthecolor.com

A vesztesekért

: A képek forrása: https://weandthecolor.com
A képek forrása: https://weandthecolor.com

Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2018 – 3. hely

 

Egy lehetséges természetrajz szelídségéért

Vajon szóra bírhatók és egyáltalán: szóba hozhatók ők? (Spivak)

 

Szeretjük a győzteseket, az erőseket, a rettenthetetleneket, a bátrakat; akik szembenéznek a fogvacogtató veszélyekkel, és fittyet hánynak azokra, akik kiteszik végletekig lecsupaszított létüket az éjfekete semminek, miközben mit sem törődnek a néma üresség csillagtalan otthontalanságával; akik kezükbe veszik sorsukat, és kilépve biztonságot nyújtó melegded hajlékukból, megszokott komfortzónájukból, nekivágnak a nagyvilágnak, és magasan, rendületlenül a Nap közelében, az újítások, a pompázatos teljesítmények, az önmegvalósítás, a teljes és harmonikus élet felé szárnyalnak (Seth Godin); akik átengedik magukat a mélyről jövő áramlás boldogító élményének (Csíkszentmihályi Mihály), és megtapasztalják a most hatalmát (Eckhart Tolle). Kedveljük azokat, akik újabbnál újabb tájakat ismernek meg, saját magukban és a „kinti” világ izgalmas lankáin, hívogató bércein és csábos ormain, kies és kietlen rengetegeiben; akik utaznak, felfedezik az ismeretlent, tengereket, emberi szem sosem látta mélyeket és hegycsúcsokat, szélesre tárva a megismerés ódon ablakait; akik ismereteket halmoznak fel, tudásukat reményeik szerint összefüggő és áldásos egészbe rendezik, majd pedig átadják azt az eljövendő nemzedékeknek, hogy utódaik legjobb belátásuk szerint bánjanak vele, és hasznosítsák.

Tiszteljük azokat, akik gyógyítanak, és mérséklik az emberi szenvedést, a tudósokat, akik fáradhatatlanul kutatják a betegségek ellenszereit, lankadatlan munkájukkal kimondatlanul is a halállal véve fel a versenyt, az ádáz harcot, az öregedésnek és végső soron az elmúlásnak üzenve hadat (Yuval Noah Harari). Felnézünk azokra, akik már kiemelkedtek, avagy majdan kiemelkednek a névtelenségből, akik tudásukkal és nemes cselekedeteikkel öregbítik családjuk és nemzetük, hazájuk és mindenféle további, nagyobbára kitalált, vagyis test nélkül terjedő történet és mese (Harari) hírnevét; akik a múltban véres, ám egyben – és ez a fő! – igazságos háborúkat viseltek és nyertek meg, és akik a jelenben a diplomácia jótékony eszközeivel a béke megteremtésén és állandósításán fáradoznak.

Megbecsüljük azokat, akikben megbecsülni való kitartás, akarat és erő lakozik, továbbá akiknek (hír)nevét és jó hírét ünnepléstől rivalgó hullámokon hordozza a közbeszéd és -vélekedés.

Ők – kimondatlanul is – a világ urai. Az ő orcájuk fénye és mosolya ragyogja be a látható emberi tájakat, szürke mindennapjainkat. Róluk szólnak a hírek, nevüket és arcukat, tekintetüket láthatjuk viszont az újságok címlapjain és a hírportálok kiemelt jelentőségű beszámolóiban. Portfóliókban kapnak helyet. Büszkék vagyunk rájuk. Ők a világ urai, a győztesek, a rettenthetetlenek – még akkor is, ha esetenként nem tűnnek annak, erősnek és győztesnek sem. Hiszen sírni és szomorúnak lenni, ellágyulni, időnként elbotlani, összeomlani és veszteni is emberi. Legyőzöttekre és alárendeltekre szintén szükség van. Az ő szerepük is nélkülözhetetlen. Mindőjüket a maguk helyén és arányaiban, jól szervezett, önkéntelenül is szigorúan ellenőrzött formában kell megjeleníteni. Végső soron mégsem a vesztesek uralják a világot, határozzák meg – ellentmondást nem tűrő módon –, mi és ki a jó, a helyes és az igaz. Továbbá a szép.

A győztesek és erősek hangja, valamint ábrázata uralja az összképet, azt pedig csak árnyalni kell. Leborul előttük a világ. És nem is érdemtelenül.

Tom Cruise Oprah (Winfrey) televíziós show-műsorában arról beszélt, miként kell sikeresnek és ezáltal vagyonosnak, jómódúnak, gazdagnak lenni; ő már saját példáján keresztül bizonyított. Ismeri a siker titkát, megjárta az odavezető utat. Kiemelte, sohasem szabad elcsüggedni, feladni a harcot, a kemény munkát, mindig haladni kell előre. A megpróbáltatások, a nehézségek, a buktatók ellenére is folyamatosan, lankadatlanul szükséges harcolni. A célt ért világhírű színész a most már 2,8 milliárd dollár vagyonú, szintén világhírű televíziós személyiséggel csevegett kedélyesen. A siker a sikerre mosolygott. A gazdagság és a vagyon a gazdagságra és a vagyonra mosolygott. Szimbolikusan is egymás erejét, ismertségét, csillogását erősítették. Miként az a hasonló beszélgetős műsorokban lenni szokott, „megtudhattuk”: az életben minden lehetséges, s mindenkiből lehet híresség. Mindenki lehet gazdag, feltaláló, gyártulajdonos. Tűzoltó, katona vagy akár vadakat terelő juhász. Is. Miként a színes bőrű műsorvezetőnő könyvében fogalmazott: „Kitáncolhatsz merészen az élet színpadára, és élhetsz kedved szerint, vagy megülhetsz a fal mentén, megbújva a félelem és kishitűség árnyékában.” Ez az, amit ő, Oprah biztosan tud. S valami hasonló ismeret birtokában lehet a szcientológus színész is.

Álmélkodva és elragadtatva néztük a moziban, miként tette Ray Kroc világhírűvé a McDonald fivérek, a Richard és Maurice, avagy Dick és Mac által alapított gyorséttermet. Hihetetlen bátorságról és találékonyságról, vállalkozó szellemről tett tanúbizonyságot Ray azáltal, hogy vállalva az ezzel járó hihetetlen kockázatot, hatalmas kölcsönt vett fel, befektetett, s fejlesztette, felvirágoztatta a céget. S végül sikerült neki. Ő lett az alapító, aki még életében mintegy 600 millió dollárnyi vagyont halmozott fel. Azonban nem(igen) látjuk azokat, akik belebuknak vállalkozásaikba, akik képtelenek törleszteni a hitelrészleteket, akik belefulladnak a kölcsönökbe, akik elveszítik mindenüket, akik hajléktalanok lesznek, vagy akikből egyszerűen sosem válnak csodálatra méltó hírességek, elismert és sikeres vállalkozók, akik olyképpen gyöngék és esendőek, hogy az arcukon végiggördülő könnycseppeket sohasem látjuk, hiszen róluk nem szerzünk tudomást. Nem ismerjük őket, nem hallunk róluk, nem láthatjuk őket. Pedig ők alkotják a többséget. A masszát. Az erőforrások sajnos korlátozottak.

https://weandthecolor.com

Felnézünk a sors kegyeltjeire, akikre rámosolygott a szerencse, és feltételezzük, nem véletlenül lettek éppen ők a boldog kiválasztottak, nyilván akaratlanul is rászolgáltak mindenre;

a bohémokra, akik megbotránkoztató és néha önpusztító módon, de belső megérzéseiket, valamiféle „lényegiséget” követnek, és megvalósítják vagy megjelenítik álmaikat, nem pedig rideg társadalmi elvárásoknak igyekeznek nap mint nap, óráról órára, görcsösen megfelelni; Hrabalra, Ginsbergre, Kerouacra;

a filozófusokra, Nietzschére, Schopenhauerre;

akik könyveket írnak és filmeket forgatnak a fájdalomról, a veszteségekről és a halálról;

a szerencse kovácsaira, akik vitorlát bontanak a háborgó és nemritkán viharos tengeren, befogják a barátságtalan, sőt, néha ellenséges szelet, akik nem hisznek a végső vereségben, a megszégyenülésben, a bukásban;

a gyógyultakra, akik halálos veszedelemmel fenyegető, vérszomjas és önző kórok felett arattak megsemmisítő győzelmet, s a betegségekkel együtt rendre utasították testüket, megakadályozták a bajok fájdalmas elburjánzását;

a végzetnek a halál sikamlós pereméről integető csábos asszonyaira, akiknek megigéző pillantása, hangja, ölelése, csókja nimfák és szirének rejtett tudását hordozza;

Barack Obamára, az Egyesült Amerikai Államok első színes bőrű elnökére, aki bebizonyította, áthághatók, meghaladhatók a káros kulturális és társadalmi beidegződések, gyakran hagyományok közvetítette reflexek, baljóslatú határok, és azokat meg lehet és meg is kell semmisíteni, le lehet és le is kell dönteni;

Donald Trumpra, a multimilliárdos fenegyerekre, aki színpadiasan extravagáns viselkedésével és nonkonformizmusával rámutatott a liberális politikai elrendeződés és a politikai korrektség fonákságaira, ádáz és meddő ellentmondásaira;

XVI. Benedek (Ratzinger) pápára, aki hadat üzent a római katolikus anyaszentegyházat megmételyező, belülről rothasztó korrupciónak, istentelen megvesztegetési lácolatnak és a pedofílügyek elkövetőinek;

Ferenc pápára, aki példamutató szerénységével és visszafogottságával ismét a keresztényi szeretet és őskeresztényi szegénység irányába mozdította el a maga megközelítőleg két és fél milliárd hívet számláló egyházát;

Daenerys Targaryenre, a szőke szépségre, akinek évek óta szurkolunk, hogy elfoglalhassa az őt jog szerint megillető Vastrónt;

Jeanne d’Arcra, az orléans-i szűzre, akiről már kisiskolás korunkban megtanultuk, hogy képes volt harcra buzdítani, lelkesíteni a férfiakat, és eközben a csatákból tevékenyen is kivette részét; Polgár Juditra; a Pussy Riotre;

Teslára, Einsteinra, Dalira, Stephen Hawkingra, Steve Jobsra, Picassóra, Andy Warholra, Szeles Mónikára, a világhírű zeneszerzőkre és rocksztárokra, a színészekre és színésznőkre, a neves tervezőmérnökökre, a párizsi Eiffel-torony névadójára…

Viszont szóljon ez a végtelen ima, roppant felsorolás azokért, akiknek a nevét sohasem ismerhettük és sohasem ismerhetjük – már – meg, akik szükségszerűen és részben ebből kifolyólag igazságtalanul az ismeretlenség homályában maradnak, akikről el sem feledkezhetünk, hiszen sohasem voltak részei az emlékezésnek; akiket a szegénység „név és múlt nélkülivé” tesz, belevetve őket „a névtelen halottak hatalmas tömegébe, azok közé, akik teremtik a világot, maguk pedig örökre elenyésznek” (Albert Camus); akiknek az arca nemcsak átkos feddésben, de egyszersmind láthatatlan(ságban) marad, akiknek nincs, nem volt, és akiknek sohasem lesz hangja – nemcsak érces, dicső tereket beöltő, meggyőző vagy akár szelíden csengő, de semmilyen hangja sem; akik nyomtalanul és jeltelenül haltak meg, akikért nem szól, nem szólhat(ott) a harang.

A vesztesek és a veszteségek egy olyan igazságos természetrajzára lenne szükség, amely az erőforrások és az emberi lelkek esetenként elidegeníthetetlen korlátozottságát, bénító félelmeit egyaránt figyelembe veszi, és amely nem nagyképű, sikerre összpontosító, hanem szerény, visszafogott és elfogadó. És esetleg vesztes. Még adósai vagyunk egy ilyen természetrajznak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Álomtól a megvalósulásig Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2018 – A VMÚE különdíja

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A képek forrása: https://weandthecolor.com
A vesztesekért Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2018 – 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mi nem nyaralunk, hanem fesztivált szervezünk” Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2018 – 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A fekete fokhagyma
Sporhetsztori 54. 54. rész – Az érlelt fokhagymáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az vagy, amit megeszel?! 7. Hetedik rész – És mégis mozogj!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Anna menne, enne 2. A mangosztánon és a duriánon kívül még sok-sok különleges gyümölcs található Ázsiában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan viselkedjünk külföldön? 4. Amikor külföldre utazunk, más kultúrával szembesülünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is lesz VOLT Az idei VOLT-ra korábban már többek között a Depeche Mode, az Iron Maiden, a Hurts és a Limp Bizk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha július, akkor Szabadegyetem! A Vajdasági Ifjúsági Fórum (Vifó) szervezésében az idén is megrendezik a Vajdasági Szabadegyetemet

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszta Dániel (fotó: Mina Staniki)
Aki választ: Huszta Dániel A nevem Huszta Dániel. 1983. május 16-án születtem Zentán, a Bika csillagjegyében, de már 2001 ót...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A KMV és én Jugoszláviai/vajdasági magyar fiatalok körében idestova fél évszázada él a mondás, miszerint, ha ...

0 Hozzászólás | Bővebben +